Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Urunk a kereszttel ad áldást – Betegek Világnapja 2011. február 11.

1./ Minden szentmise végén Isten áldását kapjuk. „Urunk a kereszttel ad áldást” – mondja Szent Josemaria Escrivá (Barázda 257). De hogy lehet a kereszt, a szenvedés – áldás? Ezt nem könnyű megérteni. A hívő embert az különbözteti többek között a nem hívőtől, hogy a szenvedésnek látja értelmét. A hívő ember ezért utasítja el az eutanáziát, az asszisztált öngyilkosságot. A nem hívő nemhogy áldást látna a szenvedésben, hanem értelmetlen dolognak tartja, amit ki kell küszöbölni az életből; ha más úton nem megy, akkor eutanáziával. A hitét és ezzel reményét vesztett Európában ma egyre többen tartják végső megoldásnak az eutanáziát. Több országban törvényi akadálya van ennek? Na és! Politikai technika kérdése, hogy eltakarítsák az útból a nekik nem tetsző törvényeket.

Végül is „humánus” megoldás - gondolják és mondják.

Csakhogy itt van ez a makacs mondat: Urunk a kereszttel ad áldást! Hogy megértsük, lélekben ma menjünk el az ismert zarándokhelyre, Lourdes-ba. 153 évvel ezelőtt, a mai napon jelent meg a Szeplőtelen Szűzanya Bernadettnek. A 18 jelenést követő csodás gyógyulások új lendületet adtak az imádságnak és a betegek szolgálatának. Ezért lett február 11. a betegek világnapja. Az év minden napján tömegek keresik fel a kegyhelyet, s amikor a körmenetet vezető püspök vagy pap az Oltári-szentséggel áldást ad a betegekre, több esetben csodás gyógyulások történtek. A kereszt alakban adott áldás valóban áldás lett a gyógyultak számára. De nem csak így kell érteni, hogy Urunk a kereszttel ad áldást.

Lourdes-ban nem minden beteg gyógyul meg, de nagyon sok beteg lélekben megerősödik. Jézus gyógyító hatalma a lelki szférában mutatkozik meg leginkább. II. János Pál pápa – aki maga is sokat szenvedett – úgy fogalmazott, hogy Isten a betegek szívében feloldja a keserűség és lázadás hangulatát és visszaadja a léleknek a szemet, mellyel a világot, másokat, saját sorsát új fényben láthatja meg. Lourdes-ban a betegek felfedezik szenvedésük felbecsülhetetlen értékét. A szenvedés olyan láng, mely átformálja az embert. Az ívhegesztő lángja átformálja a vasat, a szenvedés lángja átformálja az embert.

Hasonló ez ahhoz, mint amikor az orvos megállapít egy betegséget. Ilyenkor megbeszéli a beteggel, hogy mit kellene változtatni az étrendben, az életvitelben stb. A beteg ilyenkor átértékeli az éle-tét, amire addig nem figyelt, arra most tudatosan figyel. A betegség azonban kihat a lelki szférára is. Átértékeli lelki életét, többet figyel a lelki dolgaira, adott esetben közelebb kerül Istenhez. Ilyen ér-telemben igaz Szent Josemaria Escrivá mondása, hogy Urunk a kereszttel ad áldást! Nem csak a szentmise végén kap keresztvetéssel áldást, hanem a szenvedés keresztjével is áldásban részesül.

2./ A szentek sokasága fogalmazta már meg azt, hogy a szenvedés nem más, mint Isten áldása.

Avilai Szent Teréz szerint azok a lelkek a legkedvesebbek Isten előtt, akik a legnagyobb gyötrelmeket szenvedik. Nagy jutalomban fognak részesülni a mennyben, de nem annyira jócselkedeteik miatt, hanem azért, mert szenvedéseiket Isten iránti szeretetből viselték. Aki szenvedések közt szereti az Istent, kétszeresen rászolgál a mennyországra.

Páli Szent Vince azt mondta, hogy nagy szerencsétlenségnek kell tekintenünk, ha ebben az életben szenvedések nélkül vagyunk.

Assisi Szent Ferenc azon a napon, melyen nem volt alkalma Istenért valami keresztet szenvedni, attól félt, hogy Isten talán meg is feledkezett róla.

Aranyszájú Szent János azt írja, hogy mikor az Úr valakit a szenvedés kegyelmével ajándékoz meg, nagyobb kegyelmet gyakorol vele, mintha hatalmat adott volna neki a halottak föltámasztására; mert a csodatevésben az ember adósa marad Istennek, a szenvedésben azonban az Isten válik az ember adósává. Ezeket a szenteket Liguori Szent Alfonz idézi könyvében, majd maga hozzáteszi:

„Tetszik az Istennek, ha valaki böjttel, vezeklőövvel és ostorozással sanyargatja magát, tetszik azért az erőért, melyet az önsanyargatásban kifejt; de jobban tetszik neki az, aki abban mutatja meg erejét, hogy türelemmel és örömmel viseli az Istentől rábocsátott kereszteket.” (A Jézus Krisztus iránti szeretet gyakorlása, V. fej. 8., 12.)

A Család Évében gondoljunk most arra, hogy mennyi szenvedést jelenthet a családi élet, a gyermeknevelés, a fiatalok elszakadása a családtól (nem ritkán a keresztény erkölcsi értékrendtől is, lásd pl. élettársi viszony létesítése). Nem böjttel kell sanyargatni magunkat, hanem nagy-nagy türelemmel és lelki erővel elviselni ezeket a kereszteket. Elhinni azt, hogy Urunk a kereszttel ad áldást.