Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Tiziano: Krisztus megjelenik Mária Magdolnának (Noli me tangere) c. festménye – 2011.07.22

1./ Bárkivel megtörténik, hogy valami meglepő esemény láttán azt mondja: nem hiszek a szememnek. És még egyszer tüzetesen megnézi azt, ami meglepetésként érte. Az is megtörtént már, hogy nem tud belenyugodni abba, hogy szeretett hozzátartozója a háborúban, vagy katasztrófa során nyomtalanul eltűnt. Legalább a földi maradványait akarja „magáénak” tudni, ha már az élő személyt elvesztette. Megtörtént, hogy a hadifogságból 4 év múlva hazatérő -csontig lesoványodott - katonát saját édesanyja is csak a hangjáról ismerte fel. - Ilyen történetek elemeivel találkozunk a bibliai Mária Magdolna történetében.
     Mária Magdolna történetét János evangéliuma úgy mondja el, hogy az asszony húsvét hajnalban egyedül megy ki Jézus sírjához, de a sír elmozdított zárókövét látva elfutott Péterhez és Jánoshoz. Az apostolok futva érkeztek a sírhoz, s miután meggyőződtek arról, hogy a sír üres, visszatértek övéikhez. Mária Magdolna azonban ott maradt és sírdogált. Majd egyszer csak benézett a sírba. Miért? Talán nem volt elég meggyőző, hogy a két apostol saját szemével látta az üres sírt? Alighanem arról lehet szó, hogy Mária Magdolna fájdalmában nem akart hinni a saját szemének.              Még egyszer meg akarja nézni a hihetetlent.   
     A másik elemre Szent Ágoston mutat rá: „Amikor ugyanis a férfiak visszamentek, a gyengébb nemet ugyanahhoz a helyhez szögezte az erősebb érzelem... jobban fájlalta azt, amit elvittek a sírból, mint azt, hogy a keresztfán megölték, mivel (Jézusnak) emléke sem maradt.”
     A harmadik elemre pedig Tiziano festménye utal: azt a pillanatot ábrázolja, amikor Mária Magdolna meg akarja érinteni Jézus lábát, aki viszont elhúzódik tőle. Jézus bal vállán egy kapát tart. Miért? János evangéliuma adja meg a választ. Mária Magdolnának amint hátrafordult, látta Jézust, amint ott állt, de nem tudta róla hogy Jézus. Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Abban a hiszemben, hogy a kertész áll mögötte, így felelt neki: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hova tetted, hogy elvihessem magammal.” Jézus most nevén szólította: „Mária!” Erre megfordult, s csak ennyit mondott: „Rabboni”, ami annyit jelent, mint „Mester”. Jézus ezt mondta: „Ne érints engem – noli me tangere -, vidd hírül testvéreimnek, hogy fölmegyek Atyámhoz és a ti Atyátokhoz...” (Jn 20, 14-17) Itt találkozunk azzal az elemmel, hogy valakit olykor csak hangjáról ismerünk fel – mint a hadifogságból hazatérő fiát az édesanyja. Tiziano festményén Jézus azért tart kapát a vállán, mert ezzel utal arra a festő, hogy Mária Magdolna először összetévesztette Jézust a kertésszel.
     Ez a három elem együttesen igazolja, hogy bizony nagyon is hihető történettel van dolgunk.
2./ Van azonban egy fura, nehezen értelmezhető elem is a történetben. Máté evangélista is leírja, hogy Mária Magdolna és egy másik Mária húsvét hajnalban kimegy a sírhoz, ahol találkoznak Jézussal. Máté leírásában a két asszony ekkor átöleli Jézus lábát. (Mt 28,9) János evangélista leírásában csak Mária Magdolna szerepel, aki ugyan leborul Jézus lábához, de Jézus megtiltja neki, hogy megérintse: Noli me tangere – olvassuk a latin szövegben, s Tiziano is ezt a címet adta festményének - „ne érints engem!” Miért tiltja meg Jézus, hogy Mária Magdolna átölelje a lábát? Csak arra tudunk gondolni, hogy Jézus sürgősnek tartja a feltámadás örömhírének továbbítását. Még az egyéni érzelmeknél is fontosabb a szolgálat: jelen esetben az örömhír továbbítása.
3./ Érzelem és/vagy szolgálat? Ha e két fogalmat fontossági sorrendbe kellene tenni, korunkban a legtöbben az érzelmet tennék az első helyre. Éppen ezért meglepő Jézus tiltása: noli me tangere – ne érints engem! Jézus nem hagy időt az érzelemre, hanem máris az örömhír szolgálatára küldi Mária Magdolnát – és rajta keresztül minket is! De miként értékeljük az szolgálatot? Büszkék vagyunk rá, vagy kelletlenül fanyalgunk?

     Szent Josemaria Escrivá írja a szolgálatról: A hazafias buzgóság dicséretes – sok férfit késztet „katonai szolgálatra”. - Ne felejtsd el, Jézusnak is van „hadserege”, melyben kiválasztott emberek „szolgálják” őt.  (Út 905) Szent Escrivá is a büszkeségre hivatkozik. A szolgálat – legyen az katonai, pedagógusi, egészségügyi, hivatali, szülői vagy papi szolgálat – egészséges jóérzéssel és büszkeséggel kell, hogy eltöltse a szolgáló embert. Ha ezt nem érzi az ember, akkor baj lehet a szolgálat társadalmi vagy egyéni megítélésével. Érdemes elgondolkodni Jézus értékrendjén, ahol a szolgálat megelőzi az érzelmet. Mária Magdolna története – Tiziano képén – erre tanít minket.