Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

A szeretet öröme, 9. - 2017.01.30.

1./ Az Egyház mai dilemmája: tanításával közel kell állnia az emberekhez, miközben az Egyház tanítása ellentmondást vált ki a mai világban. A mai világ túl szigorúnak tartja a házasságról szóló egyházi tanítást, életidegennek minősíti például a házasság felbonthatatlanságának elvét. Ferenc pápa egymás utáni két évben (2014 és 2015-ben) két püspöki szinódust is összehívott, hogy a család küldetéséről tanácskozzon, ami annak a jele, hogy a pápa érzékeli ezt a dilemmát. Az Egyháznak úgy kell közel állnia a mai családokhoz, hogy közben ne értékelje le az egyházi tanítást. Továbbra is érvényes, hogy a házasságról szóló egyházi tanítás tekintetében nincs szezonvégi leértékelés és kiárusítás. Miközben az Egyház védi a hit tanítását, jobb és bal oldalról egyaránt nyomást gyakorolnak rá. Egyik oldal a tanítás felpuhítását várja el, a másik oldal a még nagyobb szigort szorgalmazza a tanítás védelmében. Jogos aggodalom, hogy vajon a tanításhoz való hűség nem idegeníti el a híveket, és az Egyház nem veszít vonzóerejéből?

A dilemma valós tényét mutatja, hogy Ferenc pápa Amoris laetitia kezdetű apostoli buzdításával kapcsolatban még a bíborosok között is különböző értelmezés látott napvilágot; néhányan kiigazítást vártak a pápától, mások ezt feleslegesnek tartották.

2./ Az Egyházra nézve legnagyobb veszély mégis a hitbeli ismeretek elégtelensége. Másképpen fogalmazva: a felszínes hit a legnagyobb veszély az Egyházban. Az érthetőség kedvéért mondok egy példát.

A kultúrkeresztény azért köt egyházi házasságot, mert „ez a mi családunkban így szokás”, vagy „az egyházi házasság ünnepélyesebb a polgári esküvőnél”. Az ilyesféle szándék bizony kevés ahhoz, hogy a házasság érvényes is legyen, ne csak látványos és élménydús. A kultúrkeresztény nem kíván többet, mint ami az Egyházban szokásos; igazából nem is gondolkodik el a házasság szentségének hatékonyságáról és a megkezdett új életút céljáról és boldogságáról. A felszínes hitű kultúrkeresztény csak statisztikai adat lesz az Egyházban, de nem az Egyház hasznos építőköve.

Sokat árt a szeretet banalizálása – miként erre Gabriele Kuby német szociológusnő hívja fel a figyelmet Globális szexuális forradalom c. könyvében (278-280). A szeretet az erények követésében mutatkozik meg, és nem a mindent megengedő – beleértve még a homoszexuális együttélést is megengedő – életmódban. A szeretet banalizálását jelenti az, ha azt mondjuk: „Isten szeret téged, Isten olyannak szeret, amilyen vagy; nem kell megváltoznod, nem kell megbánnod semmit, nincs szükséged gyónásra... bátran mehetsz szentáldozáshoz.” Isten valóban minden embert szeret, hiszen Fiát is feláldozta értünk, irántunk fakadó szeretetből. De az a tény, hogy Isten szeret bennünket, nem jelenti azt, hogy a bűneinket is szereti. Isten utálja a bűnt! A Példabeszédek könyve szerint:

Hat dolog van, amit gyűlöl az Úr, s hét, ami utálattal tölti el szívét:

A gőgös szem, a hamis nyelv, az ártatlan vért ontó kéz, az álnokságot tervező szív, a gonosz ügyben járó láb, a hazudozó, hamis tanú, s végül, aki viszályt kelt a testvérek között.” (6,16-19)

Ebben a hét utálatos dologban nem nehéz felfedezni a hét főbűnre való utalást, amelyet minden imakönyvben megtalálhatunk. Mondhatjuk tehát, hogy Isten szereti a bűnös embert, de az erényes embert még jobban szereti. És ha a Szentírásban azokról a bűnökről olvasunk, amelyek utálattal töltik el Istent, akkor ne mondjuk a bűnös emberre, hogy őt így szereti az Isten, ahogy van. Ez a hit tanításának meghamisítása lenne.

3./ A hitbeli ismeretek elsajátítása végett hasznos az imakönyvek használata. Sajnos az imakönyvek használata erősen visszaesett, amióta az énekeket kivetítik a templomokban. Pedig az imakönyveknek nem csak énektára van, de fontos hitbeli ismereteket is tartalmaznak. A már említett hét főbűnön kívül megtalálhatjuk bennük hitünk hat főigazságát. Tulajdonképpen az Apostoli Hitvallás rövid foglalata a hat főigazság. Csak az nevezheti magát hívőnek, aki ezeket elfogadja, és szerintük rendezi be az életét és ügyeit Isten és ember viszonylatában: 1./ Egy Isten van. 2./ Egy Istenben három személy van: Atya, Fiú és Szentlélek. 3./ A Fiúisten érettünk emberré lett, hogy minket halálával megváltson és üdvözítsen. 4./ Az Isten igazságos bíró, aki jutalmazza a jókat, a gonoszokat pedig megbünteti. 5./ Az ember lelke halhatatlan. 6./ Isten kegyelme szükséges az üdvösséghez. (A maga erejéből senki nem üdvözülhet, nem juthat Istenhez a mennyországba.)

 

AttachmentSize
Vesperás, 2017-01-30.doc18 KB