Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

A szeretet öröme, 8. - 2017.01.23.

1./ „Korunk kultúrájára rányomja bélyegét a nihilizmus tragikus végzete.” - állapította meg Pedro Morandé chilei szociológia-professzor egy 2000-ben megtartott vatikáni előadásában.

 

A nihilizmus magyarul „semmielvűséget” jelent, vagyis olyan eszme, amely tagadja az erkölcsi törvényt és a vallási tanítást. Ez a szellemi mozgalom a XIX. században keletkezett és 1878-tól kezdve mint anarchisztikus mozgalom a merényletek egész sorát rendezte Oroszországban. Vajon nem a nihilizmus egyik megjelenése napjainkban az amerikai elnök beiktatásakor kitört tüntetéssorozat, melynek során szervezett anarchista csoportok kirakatokat törtek be és randalíroztak Washingtonban, mondván, hogy a megválasztott elnök nem legitim? A nihilizmus tagad mindenféle állami és erkölcsi törvényt a sajátosan értelmezett szabadság nevében. Hasonló eredetű az a feminista jelszó is, mely szerint az anya maga dönthet a magzat sorsa felől – megtartsa, vagy elvetesse, azaz abortálja – mondván: az én testemmel azt teszek, amit akarok. Ez azonban súlyos tévedés! A magzat, vagyis egy másik emberi lény nem az anya tulajdontárgya. A magzat egy emberi személy, aki az érvényes jogszabályok szerint már örökös is lehet. Korunk tudathasadásos állapotát jellemzi, hogy amennyiben nem örökségről van szó, akkor a magzatot már nem tartják emberi személynek, hanem csak „biológiai anyagnak”. Logikus ez? Nem! Ez nem más, mint az emberi személy relativizálása: ha akarom ember, ha akarom nem ember. Tőlem függ, hogy minek tartom.

 

Azért alakulhatott ki társadalmunkban ilyen relativizáló, a magzati életet semmibevevő elmélet, mert az emberek gondolkodásmódját erősen befolyásolja a kulturális környezet és a média. A média alapbeállítottságáról azt kell mondani, hogy hibás. Hibás, mert tág teret ad a negatív híreknek, és erősen korlátozza – megkockáztatom: cenzúrázza ! - a pozitív híreket. Ezzel a negatív orientációjú tájékoztatással csak az anarchista szabadságfelfogást terjeszti.

 

Vegyük például a január 20-i amerikai elnöki beiktatásról való híradásokat. Az ünnepségen közel egymillió ember vett részt. Ugyanakkor néhány száz fekete ruhába öltözött anarchista tört-zúzott a fővárosban, tiltakozásul a nekik nem tetsző elnök ellen. A televíziós híradásokban aránytalanul nagyobb megjelenést kapott ez utóbbi produkció. Tehát ismét a negatív hír bizonyult a nagyobb szenzációnak.

 

2./ A keresztényekre vár az a nagy feladat, hogy helyreállítsák a normális gondolkodást. Mert ez az anarchista szabadságfelfogás téves út. Ha az embernek rossz az órája, akkor nem az a megoldás, hogy előre állítja az óráját, hanem az, hogy elviszi az óráshoz. A nihilista társadalomnak be kellene látnia, hogy téves úton jár, amikor egy anarchista szabadságfelfogást preferál. Ha egy diák a matematika feladat megoldásában nem jut jó eredményhez, akkor újra kell kezdeni a számítást, mert valahol hibát vétett. Ha a világban ma hangoztatott téves szabadságfelfogás anarchista megoldásokhoz vezet – miként ezt sok esetben látjuk –, akkor újra kellene gombolni a kabátot, mert valahol hiba csúszott a gondolkodásba. Be kellene végre látni, hogy a haladást nem ez a téves szabadságfelfogás biztosítja, hanem ettől az úttól való visszafordulás. A visszafordulás ez esetben nem megtorpanást jelent, hanem ez jelenti az igazi haladást.

 

A keresztényekre vár az a feladat, hogy helyreállítsák az emberhez méltó gondolkodást. De ha mi is behódolunk a ma divatos liberális erkölcsi felfogásnak, azzal eláruljuk küldetésünket. A halál civilizációja helyett a szeretet civilizációját kell képviselnünk. Az élet védelmét és továbbadását kell képviselnünk az élet elfogyasztásával szemben. A szeretet kultúráját kell képviselnünk a gyűlölet globalitásával szemben. A kereszténység örömhírét kell képviselnünk a nihilizmussal szemben. Istent kell képviselnünk egy istentagadó és önimádó társadalomban. A szeretet örömét kell megélnünk a hatalom és pénz öröme helyett.

 

 

AttachmentSize
Vesperás, 2017-01-23.doc17 KB