Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

A szeretet öröme, 4. - 2016.12.19.

 

1./ Korunk jellemzője – Ferenc pápa megfogalmazásában - „az ideiglenesség kultúrája”.

Ideiglenesek a párkapcsolatok: a személyek gyorsan átlépnek az egyik érzelmi kapcsolatból a másikba. Az emberi kapcsolatokat meg lehet kötni, és gyorsan fel is lehet bontani – az egyéni érdekeknek és tetszésnek megfelelően. Más esetekben csak azért tartják fenn a kapcsolatokat, mert az anyagi vagy előrejutási hasznot hoz, vagy enyhíti a magányosság érzését.

A fogyasztói társadalom is le tudja beszélni az embereket a gyermekvállalásról, csak azért, hogy megőrizhessék a szabadságukat és korábbi életmódjukat.” (Amoris laetitia, 42)

Az aktuális kultúra egyik legnagyobb szegénysége a magány. A magány egyik oka, hogy Istent száműzték az ember életéből.” (uo. 43)

Az apostoli buzdítás felsorolja a családokat sújtó nehézségeket, mint pl. a válásokat és az egyszülős családok gyermeknevelési nehézségeit, a fiatalkori munkanélküliséget, a migrációt, a fogyatékkal élők és az idősek tehertételként való kezelést, a családokban történő szexuális visszaéléseket. Ezeket a nehézségeket ismerjük, mert nem csak hallunk róluk, de személyes tapasztalataink is vannak róluk.

Figyelemreméltó Ferenc pápa megállapítása: „A családok az intézmények részéről tapasztalt érdektelenség és csekély figyelem miatt gyakorta magukra hagyottaknak érzik magukat.” (uo. 43) A családok sorsa iránti érdektelenséget más szóval közönynek mondjuk.

 

2./ A közöny okozza sok emberben a magányosság érzését. Lehet ugyan vagyona, élhet ugyan luxus körülmények között, de mivel „nincs embere”, magányosnak érzi magát.

Nem erről a közönyről és magányosságról szól Jézusnak a Beteszda-fürdőben tett látogatása? Ahol egy 38 éve beteg béna hiába várt arra, hogy valaki besegítse őt a medencébe, amikor a gyógyvíz feltör a forrásból. Nem volt embere, aki bevitte volna a tóba (Jn 5,7). A bajba jutott embernek talán a saját baján felül még jobban fáj az, ha környezetétől közönyt, érdektelenséget tapasztal. Egy iraki katolikus püspök a közelmúltban azt nyilatkozta, hogy az iraki keresztények irtásán felül még jobban fáj neki, hogy Európa hallgat.

Mi is beletartozunk Európába. Vajon nem ragadott magával a közöny szellemisége? Legalább imádkozom-e az üldözött keresztényekért? Ha legalább vágyaimban ott van a közel-keleti térség békéje, akkor már imádkozom. Szent Ágoston püspök a vágyakozást szüntelen, belső imádságnak mondja. „Ha nem akarod, hogy megszűnjék imádságod, ne akard megszüntetni vágyakozásodat.” - írja a 37. zsoltárról szóló fejtegetésében. „Uram, előtted áll minden vágyam” - olvassuk a 37. zsoltárban. Ha viszont nincsen vágyam, akkor az annak a jele, hogy megszűnt a szereteted. „A megfagyott szeretet: a szívek csendje.” -írja Szent Ágoston.

A kereszténynek mondott Európa hosszú ideig hallgatott a közel-keleti keresztények elüldözése és kiirtása ügyében. Azért hallgatott, mert a közöny kiölte belőle a szeretetet. Európa anyagilag gazdag, de szeretetben szegény. Európa azért hallgat, mert – Szent Ágostont idézve - „a megfagyott szeretet: a szívek csendje.”

 

3./ A szeretet öröme abból fakad, ha egyrészt együtt tudok érezni a szenvedőkkel, bajba jutottakkal, ha legalább vágyaimban gondolok rájuk. Másrészt abból is fakad a szeretet öröme, ha hálát tudok adni azokért a jótéteményekért, körülményekért, amelyekben részesülök.

Egy 14 éves fiú így fogalmazott: én hálás vagyok azért, mert mindegyik nagyszülőm él, szüleim pedig szeretik egymást és gyermekeiket. Ebben a családban nem az „ideiglenesség kultúrája” él, hanem a keresztényi szeretet, amely az állandóság eszményét hirdeti. A keresztény család azért tudja megvalósítani az állandóságot, mert él benne az állandó szeretet vágya. Akiben nem él az állandóság vágya, az az első konfliktusos helyzetben kilép a házasságból. Ez az „ideiglenesség kultúrájának” a lényege.

 

AttachmentSize
Vesperás, 2016-12-19.doc17 KB