Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

A szeretet öröme, 25. - 2017.06.05.

 

1./ A számokkal nem lehet vitatkozni. Tény, hogy az európai országok többségében csökken a népesség, és ami még ennél is vészesebb, hogy a szépkorúak aránya növekszik a fiatalokéhoz képest. Tény az is, hogy az európai országokban a házasságok fele, olykor még nagyobb arányban felbomlanak. A számok makacs dolgok, és árulkodóak is egyben. Arról árulkodnak, hogy a válás uralkodó irányzat lett. Az élettársi kapcsolatok rohamos növekedése pedig arról árulkodik, hogy még a katolikus népességben is elfogadott életformának számít a házasság nélküli együttélés.

A számokkal nem lehet vitatkozni. Ezek a számok azt jelentik, hogy az egykor kereszténynek mondott Európában a kereszténység szubkultúrává vált, vagyis kisebbségi létbe jutott. Amíg néhány évtizede még magától értetődő volt, hogy a szerelmesek házasságot kötöttek, ma értetlenül állnak a házasság előtt. Miért házasodjunk össze? - kérdezik, amikor a többség már nem házasodik. Miért maradjunk hűségesek, amikor a többség már nem tartja meg a hűséget?

Régebben (néhány évtizede) család alatt egy férfi és egy nő tartós, nyilvánosan elismert szövetségét és az abból származó utódokat értették. Mára a család különböző alternatíváiról beszélnek: egyszülős családról, mozaik-családról, szivárvány-családról. Az egyszülős család a válás után alakul úgy, hogy a gyermeket általában az anya neveli fel. A mozaik-család úgy jön létre, hogy az elvált házastársak újra összeházasodnak (vagy csak élettársi kapcsolatra lépnek), és mindegyikük hozza a saját, korábbi házasságból származó gyermekét, majd megszületik a közös gyermekük; ezért aztán beszélnek az én gyerekemről, a te gyerekedről, és a mi gyerekükről. A szivárvány-család, vagy más néven LMBT család a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű házastársakból áll, akik adott esetben gyermeket fogadnak örökbe, vagy más módon (pl. béranyasággal) jutnak gyermekhez.

A mai társadalomban ezeket a családmodelleket egyenértékűnek. Ez az átnevelés már az óvodában elkezdődik, mondván, hogy nem szabad megkülönböztetni a különböző családmodellből származó gyermekeket. Ez a fajta egalizálás, egyenlővé tétel azonban a család szétesésének megjelenési formája. Elméletileg szépnek tűnhet az egalizálás, de valójában rengeteg szenvedést és lelki sebet rejt magába, és hosszú távon hátrányos következményekkel sújtja főleg a gyermekeket.

2./ Mit tehet egy keresztény a házasság és a család érdekében? A házasságban élés szépségéről és értékéről kell tanúskodnia. Ferenc pápa az Amoris laetitia apostoli buzdítás 319. pontjában ezt írja: „A házasságban él annak érzése is, hogy teljesen csak egyvalakihez tartoznak. A házastársak elfogadják a kihívást és a vágyat, hogy együtt öregedjenek meg és teljenek be napjaik, és ezzel tükrözik Isten hűségét.” A Youcat – A katolikus egyház ifjúsági katekizmusa pozitív gondolatokkal ír a házasságról. „A házasság háromszor is felbonthatatlan. Először azért, mert a szeretet lényegéhez hozzátartozik a fenntartás nélküli, kölcsönös odaadás; azután azért, mert a házasság Istennek a teremtménye iránti feltétlen hűségnek hasonmása; és végül azért felbonthatatlan, mert Krisztusnak Egyháza iránti odaadását mutatja be, amelyik elment egészen a kereszthalálig.” (263)

Ugyanebben az ifjúsági katekizmusban ragyogó érvekkel ismerkedhetnek meg a fiatal olvasók. Tertullianus ókeresztény egyházi író így vall: „Hogyan is tudnám leírni annak a házasságnak boldogságát, amelyet az Egyházban kötöttek meg...? Micsoda kettősfogat! Két hívő, de egy remény, egy vágy, egy életforma, egy szolgálat. Nincs elválás sem lélekben, sem testben. Ahol egy a test, ott a lélek is egy.”

Egy ismeretlen forrás rávilágít arra, hogy miből merítenek erőt a keresztény házastársak a hűséghez: „A keresztények sem szeretnek másképpen, mint más emberek, de ők több segítséget kapnak hozzá.” Miből? - kérdezhetnénk. Hát éppen a házasság szentségének segítő kegyelméből.

A legszebb gondolatoknál is többet ér azonban a példamutató keresztény házasélet. Jól mondja Aranyszájú Szent János püspök, ókori egyháztanító: „Ha azt akarod, hogy valaki kereszténnyé legyen, engedd meg neki, hogy egy éven át nálad lakjék.” Az ókori egyházatya gondolatát nem lehet kiforgatva úgy értelmezni, mintha az élettársi együttlakásra buzdítana. Tudathasadásos állapot lenne, ha valaki úgy akarná kereszténnyé tenni a másikat, hogy ő maga nem él keresztényhez méltó életet. A keresztény hitet csak hiteles keresztény élettel lehet megismertetni. Minden más megoldás csak önámítás. A szeretet öröme csak hiteles isten- és emberszeretetből fakadhat.

 

 

AttachmentSize
Vesperás, 2017-06-05.doc18.5 KB