Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

A szeretet öröme, 21. - 2017.05.08.

1./ Hogyan gondolkodjunk az újraházasodott elváltakról?

Az Amoris laetitia apostoli buzdítás nyolcadik fejezete azoknak a keresztényeknek a helyzetével foglalkozik, akik nem szentségi házasságban élnek együtt. Ez lehet az egyre inkább terjedő élettársi viszony, de lehet a válás utáni újabb polgári házasság. Ők „nem részesednek teljes módon az Egyház életében” - fogalmaz Ferenc pápa (291) –, ami azt jelenti, hogy a hatályos egyházi törvénykönyv szerint kizárják magukat a szentségek vételéből, azaz nem járulhatnak szentáldozáshoz és a bűnbánat szentségéhez, amíg ez az állapot fennáll. A pápa arra buzdít, hogy őket szeretetteljes törődéssel kell kezelni, mert ők is az Egyház tagjai, annak ellenére, hogy életüket a megsebzett és zátonyra futott szeretet jelölte meg. Az Egyház legyen számukra olyan, mint egy kikötői világítótorony, mely világosságot ad azoknak, akik elvétették az irányt, vagy viharban vannak.

Ferenc pápa itt egy hasonlatot alkalmazza: „az Egyház munkája sokszor hasonlít a tábori kórházakéhoz.” (uo) A mai világ olyan képet nyújt, mint egy csata utáni harcmező: tele van sebesültekkel. Ebben a helyzetben az Egyház elsődleges dolga az elsősegélynyújtás. Ez a hasonlat képszerűsége miatt könnyen érthető tanítást rejt magában. Amint a harcmezőn minden sebesült egyedi elbírálást és segítséget igényel, sebesülésének függvényében; úgy a házaséletben megszakadt szeretet sebesültjei is egyedi segítségnyújtást igényelnek. Meg kell nézni, miben lehet segíteni. Nyilván egy sebesült és vérző katona esetében nem a lyukas fogaival kell foglalkozni, hanem a vérzést kell elállítani. Ugyanígy a lelkipásztori segítségnyújtásban is fokozatosságra van szükség. Nem kirekeszteni kell azokat, akik nem egyházi házasságban élnek, hanem integrálni. Nem szabad örökre elítélni, mert az nem az evangélium logikája. Segíteni kell abban, hogy olyan feladatokat találjon, amelyek integrálják az egyházi közösségbe: pl. szociális feladatokban, imádságos összejöveteleken való részvétellel.

Ferenc pápa azokat a párkapcsolatokat mondja „szabálytalan helyzetben” lévőknek, akik csak polgári házasságban, illetve élettársi viszonyban élnek. Ebben az újszerű szóhasználatban a jószándékot kell nézni. Nem bűnös állapotnak mondja, hanem „szabálytalan” helyzetnek. Objektíve ugyan bűnös állapot, de mégsem használja ezt a kifejezést, mert kerülni akarja az ítélkezésnek még a látszatát is. Ugyanakkor egy kérdést is felvet ez az enyhének mondható fogalmazás: amikor a bűntudat amúgy is meggyengült korunk emberében, nem ártunk azzal, hogy nem nevezzük nevén a problémát? Nem ártunk azzal, hogy a bűnt nem bűnnek mondjuk, hanem „szabálytalan” helyzetnek?

Erre a kérdésre azt válaszolnám, hogy a Pápa által javasolt fokozatosság elvét kell itt is alkalmazni. Fokozatosan rá kell vezetni az érintett hívőt arra, hogy a „szabálytalannak” mondott kapcsolatuk objektíve mégiscsak bűn. Keresni kell a helyzet megoldását – amennyiben az orvosolható. Ám a lelkiismeret neveléséről nem mondhatunk le még a „szabálytalan” helyzetben élőknél sem. (vö. a 300. pontban foglaltakkal)

A pápa tábori kórházi hasonlatához visszatérve: egy halálosan sebesült katonát nem azzal fogad a katonaorvos, hogy barátom, te meg fogsz halni, hanem segíteni igyekszik rajta azzal is, hogy biztatja a felépüléssel. A szeretet megkívánja a fokozatosság elvét a lelkipásztori ellátásban is.

2./ Hogyan gondolkodik Jézus az újraházasodott elváltakról?

Ezzel az izgalmas kérdéssel foglalkozik Luis Sánchez Navarro, a madridi egyetem biblikus professzora. (Mit gondol Jézus az újraházasodott elváltakról? SzIT 2016) Kifejti, hogy Jézus nem úgy gondolkodott, mint az emberek. Jézus a házasságot Isten művének tekintette, olyan kapcsolatnak, melyet Isten kötött össze. Mivel a házasság Isten műve, nem létezik „jog a válásra”. Korunkban „könnyedén 'adaptáljuk' a házasság katolikus tanítását a világ gondolkodásmódjához, s mellőzzük, sőt bíráljuk a mai világ számára kényelmetlen szempontokat, mondván, hogy ez ma már „nem képviselhető”, vagy „politikailag nem korrekt”. A mai világban egyre inkább elfogadhatóvá válik a válás és az azt követő újabb házasságkötés, illetve az élettársi viszony. De az Egyház mégsem az emberek gondolkodását követi, hanem Isten gondolkodása szerint él. S csak az isteni gondolkodás mentén élő hívő fogja megtapasztalni az evangélium szerinti élet örömét és termékenységét, ami másképpen terméketlen ideológiává válik. (vö. im 71 és74.)

AttachmentSize
Vesperás, 2017-05-08.doc18 KB