Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

A szeretet öröme, 19. - 2017.04.24.

1./ A gyermek erkölcsi nevelése a szülők egyik fő feladata. Ferenc pápa apostoli buzdításában ezt írja: „még ha a szülőknek szükségük is van az iskolára, hogy biztosítani tudják gyermekeiknek az alapvető oktatást, teljesen soha nem ruházhatják másra erkölcsi nevelésüket.” (Amoris laetitia, 263)

A Szentatya megállapítása sokkal aktuálisabb, mint gondolnánk. Azok a szülők, akik elvitték gyermeküket a templomi hittanórára, vagy beíratták valamely egyházi iskolába, úgy gondolhatták, hogy ezzel gondoskodtak gyermekük erkölcsi neveléséről. Ám erkölcsi nevelésre minden gyereknek szüksége van, nem csak a hittanra és egyházi iskolába járóknak. Kormányzatunk felismerve ezt a szükségletet, néhány éve bevezette az iskolai kötelező etikaoktatást, amely átváltható iskolai hitoktatásra is. Még ez a jó szándékú kezdeményezés sem menti fel azonban a szülőket az erkölcsi nevelés feladatától. Az iskola, vagy a továbbiakban is meglévő plébániai hitoktatás ugyanis csak segítséget nyújt az erkölcsi nevelésben, de nem helyettesíti a szülők kötelességét.

Napjaink egyik problémája, hogy a szülők távol tartják maguktól az erkölcsi nevelés feladatát. „Ez a távollét – írja apostoli buzdításában Ferenc pápa -, ez az érzelmi magárahagyottság mélyebb fájdalmat okoz a gyermekben, mint az esetleges dorgálás, amit egy rossz cselekedetért kaphat.” A szülők közönye, érdektelensége mély sebeket üt a gyermek lelkében. Ezért a szülőnek szeretettel bizalmat kell ébreszteni a gyermekekben. A gyermekeknek éreznie kell, hogy ha vannak is hiányosságai, hibái, ő akkor is értékes a szülei számára. A szülő és gyermekei közötti párbeszéd alkalmas arra, hogy a gyermek maga fedezhesse fel az erkölcsi értékek és szabályok fontosságát. (264)

Az erkölcsi nevelésben ki kell érlelni a szokásokat is. A kisgyermekkorban elsajátított szokásoknak pozitív funkciója van. Rá kell vezetni a gyermeket arra, hogy kimondja: „legyen szíves”, „bocsánat”, „köszönöm”. Jól neveltnek szoktuk mondani azt a gyermeket, akinek szokásává vált az ilyen szavak használata. Ez a készség leginkább a családban gyakorolható be, ha a szülő ráneveli gyermekét. Ami az udvarias kérés begyakorlását illeti, abban ritkán fordul elő hiányosság. A bocsánatkérés és a megbocsátás gyakorlatával annál inkább vannak hiányosságok. Igen, mert az aránytalanul túlfejlődött önérzet sok esetben meggátolja az embert abban, hogy ki tudja mondani: bocsánatot kérek, vagy megbocsátok. A bocsánatkérés és a megbocsátás kultúrája lassan kivész a társadalomból. Sokan úgy gondolják, hogy a bocsánatkérés megalázó dolog. El kell ismerni, hogy bocsánatot kérni nem könnyű, ám semmiképpen sem magalázó dolog. Ellenkezőleg: a szeretet megnyilvánulása. Akitől bocsánatot kérek, azzal bizonyítom, hogy szeretem őt; fáj, hogy megbántottam. A bocsánatkérésnek és a megbocsátásnak a készségét a gyermek leginkább a szüleitől tanulhatja el, hiszen a családi életben előfordulnak erre okot adó helyzetek.

2./ Az erénynek ma nincs sok becsülete. Arisztotelész megállapítása ma is érvényes:

Ugyan ki mondaná boldognak azt, akiben egy szemernyi bátorság, józan mérséklet, igazságosság és megfontolás sincs, hanem még a mellette elröppenő legyektől is megijed, aki ha elfogja az éhség vagy a szomjúság, nem tudja megtartóztatni magát a legszélsőségesebb kicsapongásoktól sem, aki egy negyed obulusért hajlandó volna eladni a legkedvesebb barátját, vagy aki teljesen megbízhatatlan és esztelen, akár egy kisgyermek vagy egy háborodott?” (Politika, 1323 a) Ebből a teljes szétesettségből egy belső képesség emel ki: az erkölcsi erény.

Azt még könnyű belátni, hogy erényre szükség van, csakhogy amikor valaki jót tesz, szembe találhatja magát egy megromlott közgondolkodással, amely a rosszat, az embertelenséget tartja természetesnek és elfogadottnak. Az erény, a jó gyakorlása olykor hősiességet kíván – ezt pedig már sokan nem vállalják. Ez a kényelmesség vezetett oda, hogy ma az erénynek nincs sok becsülete.

Például a szüzesség és a házastársi hűség erény, de a mai megromlott közgondolkodás kineveti, jobbik esetben lesajnálja azt, aki eszerint él.

Az erény olyan készség, mely a spontán cselekvésben mutatkozik meg. Ezt az autóvezetéshez lehetne hasonlítani: a gyakorlott gépkocsivezető már automatikusan használja a sebességváltót. Az erény is csak hosszadalmas gyakorlás után válik spontán cselekvéssé. Fontos, hogy már gyermekkorban begyakorolják az erkölcsi jót, mert – ahogy Gyökössy Bandi bácsi fogalmazott - „amit Jancsika nem sajátított el, azt János sem fogja megtenni.”

 

 

AttachmentSize
Vesperás, 2017-04-24.doc18 KB