Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

A szeretet öröme, 18. - 2017.04.03.

 

1./ A család nevelői feladatáról szól az Amoris laetitia apostoli buzdítás hetedik fejezete. A szerteágazó témán belül érinti az erkölcsi nevelés, a büntetés kérdését, az internet-használat veszélyét (mely „technológiai autizmust” eredményezhet), érinti a szexuális nevelést és a hitre nevelést is. Ebből a fejezetből ezúttal az erkölcsi nevelést emelem ki.

 

2./ A gyermekek erkölcsi fejlődése azon is múlik, hogy kikkel kerül kapcsolatba. Nem kerülhető meg a kérdés: kik foglalkoznak azzal, hogy szórakoztassák, mulattassák a gyermeket; kik azok, akik a képernyőn keresztül beférkőznek a lakásunkba. Kik azok, akiknek a vezetésére bízzuk a gyermekeket szabadidejükben? A szülőknek mindig ébernek kell lenni.

A szülőknek kell irányítani és fölkészíteni a gyermeküket, hogy szembe tudjanak nézni azokkal a helyzetekkel, amikor erkölcsi támadás éri őket például szexuális visszaélés, vagy drogfogyasztás felől. (260)

Az nem nevelés, ha a szülő tudni akarja, hol a gyermeke, és ellenőrizni akarja minden mozdulatát. „Nem az a nagy kérdés, hogy fizikailag hol és kivel van a gyermek, hanem az, hogy miként áll meggyőződését illetően, milyen céljai és vágyai vannak, mi az életterve. Tudjuk-e igazában, hol van a lelkük? És mindenekelőtt: akarjuk-e tudni?” (261)

 

3./ A gyermek és fiatal érlelődése nem csak abból áll, hogy kibontakozik a genetikai kódjában meglévő adottsága. Ez legfeljebb az alap, amire aztán építeni kell. Amint egy ház alapjára sokféle megoldásban építhető fel az épület, lehet díszesebb és lehet egyszerűbb; úgy a genetikai kód is legfeljebb csak az alap, ami nem determinálja az embert. A freudi alapokon nyugvó pszichológiai iskola az ember determináltságát hangsúlyozza. Mi keresztények ezzel szemben azt állítjuk hogy az ember nem determinált, mert Isten szabad akaratot adott nekünk. Isten azért adott szabad akaratot, hogy azzal élve magunk alkossuk meg személyiségünket.

A szülői nevelésnek abban van meghatározó szerepe, hogy támogassa a gyermekben a felelős szabadságot. Másképpen fogalmazva: a szabadság nem a mindent megengedést jelenti, a szabadsággal felelősségteljesen kell élni. A nevelés tehát nem állandó ellenőrzést jelent, hanem felelősségteljes döntésre való ránevelést, nem hallgatva el az élet végén való isteni számonkérést sem.

A felelősséggel megélt szabadság az, ami képes naggyá tenni az embert. Ha csak a szabadságot hangoztatjuk – a felelősség nélküli szabadságot – az nem tesz naggyá, hanem torzóvá fokozza le az embert. Szent Josemaria Escrivá szemléletes példát hoz a tyúk és a sas összehasonlításával:

Szellemed ne legyen kicsinyes – tárd ki szívedet, amíg egyetemessé, 'katolikussá' válik. Ne röpködj, mint háziszárnyas, amikor úgy szárnyalhatsz, mint a sas.” (Út, 7)

Micsoda különbség van a kapirgáló tyúk és a magasságokban szárnyaló sas szabadsága között! Mindkettőnek van szárnya, mellyel repülni tud... de meddig?! Így vagyunk az ember szabadságával is: csak a felelősséggel megélt szabadság teszi lehetővé, hogy az ember szárnyalni tudjon, azaz naggyá váljon. A felelősség nélküli szabadság mennyire kicsinyes; még középszerűnek sem mondható, mert valójában törpe.

 

A felelősséggel megélt szabadság az, ami tartalmat ad az életnek. Szent Josemarica Escrivá figyelmeztetése találóan szól minden internet-függőnek:

Mennyi ostobaságra fecsérled idődet és energiádat és milyen üresek az ambícióid; emelkedni akarsz – de nem gondolsz arra, hogy könnyen emelkedik mindaz, ami súlytalan. Könnyen emelkedik, akinek a feje és a szíve is üres! (Út, 41)

 

 

AttachmentSize
Vesperás, 2017-04-03.doc16.5 KB