Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

A szeretet öröme, 15. - 2017.03.13.

 

1./ A házasság válságáról szóló írásoknak se szeri, se száma. Ferenc pápa apostoli buzdításában – Amoris laetitia, 217-240. pontok – foglalkozik ezzel a kérdéssel, melyből a teljesség igénye nélkül csak néhányat említenék.

 

  • Kitolódott a fiatalok érettsége, akár a 40. életévig, ezáltal a házas évek alatt jutnak el arra a teljességre, amire már a jegyesség ideje alatt el kellene érkezniök. A házasság válsága gyakorlatilag a házasság egész időtartama alatt jelentkezhet. A neveltetésbeli különbségekből fakadóan, majd a gyermek érkezése és neveltetése, a serdülés éppúgy destabilizálhatja a házasságot, mint később az „üres fészek” válsága, vagy a házastársak öreg szüleiről való gondoskodás. A külső körülmények okozta válságon kívül problémát okozhatnak a személyes válságok is, mint pl. a megbocsátás és kibékülés fáradságos művészete, mely rászorul a kegyelem támogatására éppúgy, mint a rokonok és barátok nagylelkű segítsége.

 

  • A házasélettel szembeni túlzott elvárások és a valóság közötti különbség megoldása ne az elválás legyen – miként az sok esetben történik –, hanem a fiatal házasok tekintsék ezt a nehézséget az érlelődés útjának, amelyben mindkét fél eszköz Isten kezében a másik gyarapítására. A házastársak küldetése, hogy a „szeretet kézművességével” gyarapítsák a másikat, hogy egyre inkább önmaga lehessen. A Szentatya által ismét használt „kézművességhez” sok türelem kell – ezt már megtapasztalhatjuk a gyerekek által kedvelt kézműveskedésben is. Ebben a türelemben és alázatban a házastársak sem maradhatnak le.

 

  • A Szentatya többször említi, hogy a házastársakat kísérni kell. Ez alatt olyan keresztény házastársakra, barátokra, lelkipásztori munkatársakra gondol, akik tanácsukkal tudnak segíteni a fiatalabb házastársaknak. Amennyiben a házastársak engedik, hogy spirituálisan kísérjék őket, döntésük annál inkább lesz igazán mentes szubjektív tetszőlegességtől és a környezetük viselkedésmódjaihoz való alkalmazkodástól.

 

  • A házasságkötéskor a jegyesek kimondták egy életre szólóan az „igent”. „Minden válság olyan, mint egy új „igen”, amely lehetővé teszi, hogy a szeretet megerősödve, átalakulva, érettebben, fényesebben születhet újjá.”

 

2./ Kommunikációs társadalmunkban – szinte hihetetlen –, de sok házasság azon bukik meg, hogy a házastársak nem tudnak egymással kommunikálni. Vajon a gyerekek és fiatalok túlzott internetezése, egy virtuális világba való bezárkózása nem járul hozzá ahhoz, hogy a felnövekvő fiatal nem sajátítja el a kommunikáció gyakorlatát? Vajon nincs összefüggés a szentgyónás és az abban való bocsánatkérés mellőzése, valamint a házastársak közötti bocsánatkérés és megbocsátás mellőzése között? Vagyis a vallásos nevelés hiányosságainak nincs szerepük a házassági válások rohamos növekedésében? - A választ bízzuk mindenki lelkiismeretére!

 

3./ Böjte Csaba ferences atya: Élet út! c. kis füzetében ajánlja a más családokkal való szövetséget. S valóban, ha a Házas hétvége, vagy a Schönstatti Családmozgalom összejöveteleire gondolunk, akkor beláthatjuk, mennyire fontos a családok közössége. Csaba testvér írja:

A családnak a saját korában meg kell találnia a maga helyét és szerepét, és társakat kell találnia. A viharban a magányos fákra sokkal nagyobb nyomás nehezül, mint egy erdő életadó közösségében élő társaikra. Őseinktől örökölt szép szokásokat, a kalákát, a családok közti szolidaritás megannyi más módját, a szállást keres a Szent Család szép szokását, de a komatáltól a kóstolóküldésig mindent próbáljunk megélni. Hívjuk meg családi ünnepeinkre a barátaink családjait... Ne hagyjuk, hogy egymástól elidegenítsen a rohanó világ... Keressünk társakat!”

 

 

AttachmentSize
Vesperás, 2017-03-13.doc18 KB