Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

A szeretet öröme, 14. - 2017.03.06.

 

1./ Ferenc pápa jegyeseknek szóló tanácsát olvassuk az Amoris laetitia buzdításban:

Nem volna jó, ha a jegyesek úgy érkeznének az esküvőre, hogy nem imádkoztak együtt, egyik a másikért, kérve Istentől a segítséget, hogy hűségesek és nagylelkűek lehessenek; együtt kérve Istentől azt, amit ő vár tőlük; megszentelve szeretetüket – akár egy Mária-kép előtt. Mindazok, akik a házasságra való felkészülésben kísérik, úgy irányítsák őket, hogy átélhessenek ilyen imádságos alkalmakat, amelyek nagyon jót tesznek nekik.” (216. pont)

A Szentatya tanácsát megfontolva kérdezzük meg magunktól – a jegyesek szüleit, barátait, barátnőit és a jegyesoktatásban résztvevőket is beleértve -: merünk ilyen tanácsot adni a fiataloknak? Merjük buzdítani őket az egymásért és a kölcsönös hűségért való imádságra? Vagy csak az esküvő technikai lebonyolításához adunk tanácsokat? Merünk személyes és lelki tartalmú beszélgetést kezdeményezni? Elhiszem, hogy ez fontosabb lehet számukra, mint az anyagi feltételek biztosítása?

 

2./ Az együtt járó fiataloknak igenis számít a közös imádság.

Erről több esetben is meggyőződtem. Nem is egy fiatal pártól hallottam, hogy milyen örömmel mentek Medjugorjéba, még házasságkötésük előtt. Másik esetben Máriaremete volt a leendő házastársért mondott imádság helye, vagy egy olyan kies fekvésű imahely, mint a Széchenyi-hegy oldalában álló Úti Madonna kápolna. A farkasréti plébánia híveivel október első szombatján felmegyünk ehhez a kápolnához, s ott szabadtéri szentmisét mutatunk be. Tavaly egy fiatal házaspár is részt vett a helyi zarándoklaton. Két kis gyermeküket a nagyszülőkre bízták, és azért jöttek fel a hegyoldalba, mert öt évvel ezelőtt ezen a helyen kérte meg a férj a feleség kezét.

Lehet ezt romantikának mondani, de hát a romantika is hozzátartozik az élethez. Nem csak az egykori Nemzeti Színháznál álló óra jelentette a randevú helyszínét; amit ma már csak a több évtizedes nóta őriz: „Hétre ma várom a Nemzetinél, ott ahol a hatos megáll...” Miért ne lenne helye a vallási romantikának is!? Az imádság nem más, mint az ember találkozási helye az Istennel a hitben, végső soron a hit megélésének formája.

Az előbb említett példákban mindenképpen feltűnő, hogy kizárólag Mária-kegyhelyhez, vagy csak egy egyszerű Mária-kápolnához kötődnek. A fiataloknak ezek a szokásai mintha arról szólnának, hogy Máriától akarnak megtanulni imádkozni.

 

3./ A Katolikus Egyház ifjúsági katekizmusában ezt olvassuk:

Máriától imádkozni tanulni azt jelenti, hogy vele együtt mondjuk: „Legyen nekem a te igéd szerint” (Lk 1,38). Az imádság végső soron az Isten szeretetére válaszoló odaadás. Ha Máriához hasonlóan „igent” mondunk, Istennek megvan a lehetősége, hogy életét bevigye életünkbe. (Yucat, 479)

Az ifjúsági katekizmus ezután XVI. Benedek pápa 2008. december 8-i beszédéből idéz:

Mária felénk fordul, és ezt mondja: „Ne félj Tőle! (ti. Istentől) Legyen bátorságod vállalni a hit kockázatát! Legyen bátorságod merészen átadni magad a jónak! Engedd, hogy Isten legyőzzön, és akkor látni fogod, hogy éppen így tágul ki és világosodik meg életed: nem lesz unalmas, hanem telve lesz végtelen sok meglepetéssel, mert Isten végtelen jósága sohasem merül ki.

 

4./ Az imádság az Istennel való „randevú” helye és ideje. A fiatalok egymással való randevúja nem unalmas, hanem tele van meglepetéssel. Elmondható ugyanez az Istennel való „imádságos randevúról” is. Azok a fiatal házaspárok, akik Medjugorjéban, Máriaremetén vagy a Széchenyi-hegyi Úti Madonna kápolnánál élték át ezt a lelki élményt, életre szóló emlékként őrzik szívükben.

 

AttachmentSize
Vesperás, 2017-03-06.doc17 KB