Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

A szeretet öröme, 11. - 2017.02.13. - Gyerekek véleménye a házasságról.

1./ A Házasság hete alkalmából kérdéseket fogalmaztam meg gyerekeknek és fiataloknak.

A kérdések konfrontatív, szembeállító jellegűek voltak; a katolikus házasságot a napjainkban terjedő élettársi viszonnyal, illetve az azonos neműek házassági elismerésével állították szembe.

A válaszadók 12-20 év közötti fiatalok voltak. Kivétel nélkül mindegyikük szükségesnek tartotta a templomi esküvőt, nem csak hagyományból, hanem azért, mert a házasságban Istenre is szükség van. Az azonos neműek együttélésének házassági jogállásba emelésével kapcsolatban megfogalmazást nyert az a kérdés, hogy vajon az Európai Unió megengedő szemlélete az előbbre való, vagy az isteni tanítás. Ezen a téren is egységesek voltak a fiatalok: szerintük az Isten tanítása fontosabb, ugyanakkor nem ítélik el az azonos neműeket életmódjuk miatt. A gyerekekben és fiatalokban árnyéka sincs a szegregációnak, de a melegek együttélését nem mondanák házasságnak. Vagyis a homoszexuális embert nem különítik el a többi embertől, viszont az együttélés tekintetében helytelennek tartják a „házasság” fogalmát alkalmazni a melegeknél. E finom, de lényeges megkülönböztetésre azt a választ adtam, hogy amint a házasságtörő embert sem zárjuk ki az egyházból, úgy a homoszexuálisokat sem lehet kizárni az egyházból; viszont szorgalmazni kell a bűnbánattartást.

A válaszadó fiatalok ép családból valók, ami erősen befolyásolja véleményüket. A pozitív családi háttér szerepe különösen az utolsó kérdésre adott válaszokban mutatkozott meg. A kérdés arra vonatkozott, hogy mi biztosítja legtökéletesebben az ember kiteljesedését: a karrier, a háziállat tartása és szeretete, vagy a házasság? Az egyik 14 éves diák válasza: „Évezredek óta a család jelenti az életet. Az ember ehhez szokott és ezt pár évtized, sőt több száz év se képes eltörölni. Az, hogy manapság mások ezt munkával vagy állattal pótolják, azzal nem teljesedik ki teljesen az életük. Ez csak olyan, mint a befoltozott ruha. Ez befoltozott élet.”

Lényeglátó hasonlat. A fiú kilyukadt, elszakadt életnek tartja azt, amikor valaki csak a karriernek, munkának él, vagy a háziállat jelenti számára a szeretetet. A középiskolás fiatalok már azt is megfogalmazták, hogy az ember számára sokat jelent a kommunikáció, ami a házastárssal megvalósítható, de egy akármennyire kedves háziállattal nem. A másképpen gondolkodókkal kapcsolatban itt is megnyilvánult a toleranciájuk, mert egyikük ezt válaszolta: „Szerintem mindenkinek a maga választása, hogy ki akar-e teljesedni a házassággal, a családdal. Én ajánlanám a házasságot és családot, mert ezt tartom természetesnek, de ettől függetlenül elfogadom azokat, akik ezt nem teszik.”

2./ Két okból is megnyugtató volt számomra a fiatalok válasza.

Egyrészt kristálytisztán látják és képviselik a katolikus tanítást a házasságról és családról. Ennek legfőbb oka, hogy ép családban nőttek fel, ahol megtapasztalták, megélték a házasság valódi értékét. Számukra a család nem egy éjjeli menedékhely, nem egy termelési egység, hanem egy valódi szeretetközösség. Ennél fogva nincs bennük csalódottság a házassággal kapcsolatban. Ezért nincsenek fenntartásaik sem a házassággal szemben.

Másrészt megnyugtató volt az a tolerancia, amivel a másként gondolkodókat és másként élőket kezelik. Nyoma sincs bennük az elítélésnek, megbélyegzésnek. Ez utóbbit azért tartom fontosnak kiemelni, mert sokszor halljuk a politikai baloldaltól azt a vádat, hogy a házasságról és családról szóló keresztény tanítás megosztó, szegregáló. Bizonyos politikai műhelyek eleve a támadás módszerét választják, a keresztényekből ellenségképet alkotnak maguknak, mert ebben látják a leghatásosabb népszerűsödés lehetőségét.

3./ A Házasság hete rendezvény érdeme, hogy végre pozitív vélemények is megjelennek a médiában és a közbeszédben az emberiség legfontosabb kérdéséről: az emberi élet továbbadásáról és a családban megélt szeretetről.

 

AttachmentSize
Vesperás, 2017-02-13.doc18 KB