Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

A szeretet öröme, 10. - 2017.02.06. - „Veled kiteljesedve!”

 

1./ A Házasság hetének idei mottója: „Veled kiteljesedve!”

Noha a Valentin-nap környékére szervezett Házasság hete nem kifejezetten egyházi indíttatású, mottója kifejezetten bibliai alapon áll. Konkrétan az első emberpár – Ádám és Éva – bibliai történetére vezethető vissza. A következőkben XVI. Benedek pápa Deus caritas est – Az Isten szeretet kezdetű enciklikájának 11. pontját idézem, mert ennél világosabban és tömörebben aligha lehetne összefoglalni azt, hogy mit jelent a „Veled kiteljesedve” mottó.

 

2./ „A bibliai hit (egyik) újdonsága az emberkép. A bibliai teremtéstörténet Ádámnak, az első embernek a magányáról beszél, aki mellé Isten segítő társat akar adni. Az összes teremtmény közül egy sem alkalmas arra, hogy az embernek a szükséges segítőtársa legyen, jóllehet a mező minden állatát és az ég minden madarát néven nevezi, s így eleven kapcsolatba kerül velük. Akkor Isten a férfi egyik bordájából megalkotja az asszonyt. Ádám most megtalálja azt a segítőtársat, akire szüksége van: „Ez most végre csont a csontomból és hús a húsomból” (Ter 2,23). Ennek hátterében ott láthatjuk azokat az elképzeléseket, melyeknek egyik formája a Platón által idézett mesében tűnik föl, mely szerint az ember eredetileg gömb alakú volt, azaz önmagában és önmagának teljesen elég, de gőgje büntetéséül Zeusz kettévágta, s azóta az ember keresi önmaga másik felét, úton van feléje, hogy ismét megtalálja a kerek egységet. A bibliai elbeszélésben nincs szó büntetésről, a gondolat azonban jelen van, hogy az ember tökéletlen – léténél fogva úton van, hogy egy másikban rátaláljon a maga kerek egységére; hogy csak a férfi és a nő közösségében válik „egésszé”. A bibliai elbeszélés egy Ádámra vonatkozó próféciával zárul: „Ezért elhagyja a férfi atyját és anyját, és feleségéhez kapcsolódik, és ketten egy test lesznek” (Ter 2,24).

Ebben két fontos dolog van. Az első: az Erosz lényegszerűen tartozik az emberhez; Ádám keres és „elhagyja atyját és anyját”, hogy megtalálja a feleséget; csak ketten együtt képviselik az emberlét egészét, együtt lesznek „egy test”.

Nem kevésbé fontos a második: az Erosz a teremtésből eredően az embert a házasságra rendeli, egy olyan kapcsolatra, amelyhez hozzátartozik az egyetlenség és a véglegesség. Így és csak így teljesedik benső rendeltetése. A monoteista istenképnek megfelel a monogám házasság.

A kizárólagos és végleges szereteten nyugvó házasság képe lesz annak a kapcsolatnak, mely Istent a népéhez fűzi, és fordítva: a mód, ahogyan Isten szeret, az emberi szeretet mércéje lesz. Az Erosz és a házasság Bibliában látható szoros kapcsolatának alig van párhuzama a Biblián kívüli irodalomban.(XVI. Benedek: Deus caritas est, 11)

 

3./ A „Veled kiteljesedve” mottó csak az egyetlen és végeleges házasságban valósul meg. Miért? Abból kell kiindulni, hogy a házasság egy olyan szeretetközösség, melyben a felek önmagukat odaajándékozzák a másik félnek. Bármit odaajándékozni nem egy időre szoktunk, hanem véglegesen. Az ajándékozás azért minősül a szeretet cselekedetének, mert nem feltételekkel adunk valamit a másiknak, hanem feltétel nélkül; nem a visszavonásig, hanem örökre.

A házasság olyan ajándékozás, amely egyetlen és végleges, azaz felbonthatatlan ajándékozás. Katolikus tanítás szerint az a házasság, mely – ma használt kifejezéssel „csak addig tart, amíg a jól kijövünk egymással, utána legfeljebb elválunk” - nos, az ilyen házasság eleve érvénytelen. Érvénytelen, mert eleve nem tartják felbonthatatlannak, egyetlennek és véglegesnek. Az imént idézett mai kijelentés – addig maradunk együtt, amíg jól kijövünk egymással – eleve képtelenség; mert hogyan lehetne tartós egy olyan szeretetközösség, amely nem a totális szeretetre épül, hanem a részleges szeretetre? Aki így fogalmaz, az eleve lemond arról, hogy a házastársával kiteljesedjen, hiszen elképzelhetőnek tartja, hogy más valakivel is ki tudna teljesedni.

Az esetleges ellenvéleményekkel szemben csak a fiatal házas Petőfi Sándorra utalok, aki a Szeptember végén c. versében – melyet nászútjukon vetett papírra – arról ír, hogy ő még halála után is örökre szereti Szendrey Júliát. A költő nem ideig tartó szeretettel szerette feleségét, hanem olyan totális szeretettel, amely az örökkévalóságban is megmarad.

Csak az a „veled kiteljesedve” szemlélet tudja megadni a szeretet örömét.

 

 

AttachmentSize
Vesperás, 2017-02-06.doc18.5 KB