Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Szentségimádás Farkasréten, 2017. november 25.

 

1./ Jézus földi életének helyszínein templomok épültek, ahová hívek sokasága látogat el. Kegyelettel állnak meg a betlehemi születési bazilikában; imádkoznak a jeruzsálemi Szent Sír bazilikában; ellátogatnak Názáretbe, az Angyali Üdvözlet bazilikába és még sok helyre, ahol Jézusnak emléket állítottak. Jézus egykor mindezeken a helyeken jelen volt. De ez régen volt. Most pedig mindenütt jelen van, ahol az Oltáriszentség van. Igen, mert Jézus titokzatos módon, de jelen van az Oltáriszentség szent kenyerében.

A hívek sok kegyhelyre elmennek, ahol Szűz Mária megjelent és ahol csodás gyógyulások történtek. Ezen kívül áhítattal veszik körül egyes szentek ereklyéit, mint például Szent István jobb kezét, a Szent Jobb ereklyét a budapesti Szent István bazilikában. Gondolunk-e arra, hogy akár a legegyszerűbb templom, ahol az Oltáriszentség van, semmivel sem jelentéktelenebb, mint Róma,

Lourdes, Fatima bazilikái. Miért? Azért, mert a legegyszerűbb templomban is Jézus van jelen az Oltáriszentségben. Ezért még a legegyszerűbb templomba is nagy tisztelettel kell viseltetnünk az Oltáriszentséggel szemben. Bűnös emberek vagyunk, ezért előbb szenteltvízzel hintjük meg magunkat, mint akik tisztulni kívánnak, mielőtt a legszentebb helyre belépnek. Azután mély tisztelettel térdet hajtunk mintha ezt a betlehemi barlangban, vagy a jeruzsálemi szent sírnál tennénk. Egész itt tartózkodásunk alatt – akár szentmisén, akár szentségimádáson veszünk részt – úgy viselkedünk, hogy egész lényünk és magatartásunk a tisztelet és hódolat érzéseit sugározzák.

A templom Isten háza – így tanultuk gyerekkorunkban. Igen, mi tudjuk, hogy Isten van itt jelen; tudjuk, hogy a templom az Úr háza. Jézus van itt jelen személyesen s a templom nem az ő szállója, hol csak átmenetileg van valaki, hanem az ő valóságos háza, ahol ő lakik. Úgy nézek tehát a templomra, mint az én Uram házára, s örülök neki, hogy itt van, közöttünk van.

Jézus lakik templomainkban! Tartsuk ezt szem előtt, s legyünk azon, hogy a világiasság, az utca hangulata, a szórakozottság, a templomhoz méltatlan hiú és léha viselkedés el ne homályosítsa bennünk ezt a nagy hitet. Gondoljuk meg, hogy az Oltáriszentség iránti mély tisztelet szenteli meg voltaképpen magát a templomot. A templomszentelési szertartásban ugyan a püspök az, aki szenteltvízzel meghinti, tömjénnel megfüstöli az új templomot; de az igazi megszentelést a templomban imádkozók imája, áhítata szenteli meg az épületet. A régi templomokra szoktuk mondani, hogy ezek át vannak imádkozva; valahogy árad belőlük az ősök imája. Mi sem lehetünk silányabbak, mint őseink, akik itt imádkoztak. Hozzájuk is méltók akarunk lenni azzal, hogy méltóképpen veszünk részt a Oltáriszentség imádásában. Ez az első kötelességünk: méltóképpen viselkedni az Oltáriszentség előtt!

 

2./ Hogyan vegyünk részt a szentségimádáson?

Jézus azt mondta tanítványainak: „Barátaimnak mondalak benneteket...” (Jn 15,4) Úgy jövünk ide, az Oltáriszentség elé, mint amikor barátunkhoz jövünk. Jézus a barátunk, s egyben legfőbb közbenjárónk Istennél. Ez jusson eszünkbe, amikor az Oltáriszentség előtt térdelünk. Gondoljunk arra, hogy most Jézus is itt imádkozik értünk, itt ad hálát, itt engesztel a mi bűneinkért Istennél. Jézus, a barátunk, eggyé válik velünk. Bármit kérünk, azt általa kérjük. Ezt a hitet fejezi ki az egyház liturgiája, mert minden imát így fejezünk be: a mi Urunk, Jézus Krisztus által.

A szentmise kánonját lezáró doxológia (istendicsőítés) is Jézus közbenjáró szerepél fogalmazza meg, amit a pap mond: Őáltala, ővele és őbenne a tiéd, mindenható Atyaisten a Szentlélekkel egységben minden tisztelet és dicsőség mindörökkön örökké. Nagyszerű ez az imádság, mert valóban, csak Jézus által léphetünk kapcsolatba a végtelen Istennel. Nélküle, csak a saját erőnkre támaszkodva nem lenne esélyünk kapcsolatot létesíteni.

Ezért olyan nagy kincs számunkra az Oltáriszentség. Jézus velünk kiált nyomorúságaink és bűneink mélységéből irgalomért Istenhez. Jézus a barátunk, ezért őáltala, ővele és őbenne kell a végtelen Istent megközelítenünk!

A Példabeszédek könyvében olvassuk az isteni bölcsességről, hogy „örömmel voltam az emberek fiai között” (8,31) Örömmel vegyünk részt a szentségimádáson, hogy Jézus is mondhassa: „örömmel voltam az emberek között”. (Prohászka összkiadás, 9.kötet, 295-302 nyomán)

3./ Az Oltáriszentség átalakító erővel rendelkezik.

A farkasréti templom szentségháza különleges, mert egy vaselemekből készült kereszt alsó részén került elhelyezésre. Ezt a vasszekrényt valaki úgy minősítette, hogy olyan, mint egy transzformátorház. A hasonlatot nem elismerésnek szánta, de nem mondott ostobaságot. A szentségház és a benne lévő Oltáriszentség - mint transzformátor. Valójában nagyon találó hasonlat. Mert mit is csinál a transzformátor? A váltakozó áramú villamos teljesítménynek a feszültségét és áramerősségét alakítja át. Az Oltáriszentségnek is van átalakító ereje. Hogyan történik ez?

A pedagógusok által gyakorolt nevelési módszer, hogy ők szabják meg, melyik gyerek ki mellé üljön az osztályban. Az elevenebb gyereket egy nyugodtabb gyerek mellé szokták ültetni, mert annak nyugodtsága átalakító erővel szokott hatni az elevenebb gyerekre.

A szentségimádáskor csöndben szemléljük az Oltáriszentséget. Ez a csönd nem üresjárat, nem időpocsékolás, hanem alkalmat teremt Jézus személyével való találkozásra, az ő tanításáról és életéről való elmélkedésre. Miközben a csöndben Jézust szemléljük, Jézushoz hasonlóvá alakulunk át. A szentségimádás ideje alatt háttérbe szorul a nyüzsgő külvilág, és egyre inkább a szentség hatása alá kerülünk. Azt éljük meg, amit a színeváltozás hegyén Péter apostol mondott Jézusnak: „Mester, jó nekünk itt lenni!” (Lk 9,33)

Hallgassuk meg Lukács evangéliumából Jézus színeváltozásának történetét:

Jézus kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot, és fölment velük a hegyre imádkozni. Míg imádkozott, teljesen átváltozott, ruhája fehér lett és ragyogó. Egyszerre csak két férfi beszélgetett vele: Mózes és Illés. Megdicsőülten jelentek meg, és a halálról beszélgettek, amelyet Jeruzsálemben kell majd elszenvednie. Pétert és társait elnyomta az álom. Amikor fölébredtek, látták dicsőségét és mellette a két férfit. Ezek már épp menni készültek, Péter így szólt Jézushoz: „Mester, jó nekünk itt lenni! Hadd csináljunk három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.” Nem tudta, hogy mit beszél. Közben felhő támadt és elborította őket. Féltek, amikor a felhőbe jutottak. A felhőből szózat hallatszott: „Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok.” Mire a szózat elhangzott, Jézus ismét egyedül volt. Hallgattak, és senkinek sem árultak el semmit abból, amit láttak. (9,28-36)

 

A történetnek okkal adjuk a „színeváltozás” elnevezést, mert Jézus, amíg imádkozott, teljesen átváltozott, ruhája fehér lett és ragyogó. Ezt a természetfeletti kisugárzást ábrázolja templomunk új festményén Madarassy András festőművész. A képen Budapest apostola, az 1920-ban meghalt Kanter Károly kanonok áldásra emeli a monstranciát (úrmutatót), és az Oltáriszentségből ragyogó fehér fény árasztja el a festmény felső részét. Mintha csak a színeváltozás hegyén lennénk. Erre utal a kép alján olvasható szalag felirata: Jó nekünk itt lenni.

Péter apostol és társai átalakultak a látomás hatására, már feledték volna a földi világot, és szívesebben maradtak volna Jézus társaságában. Hasonló átalakulást tud kifejteni az Oltáriszentség az előtte imádkozóban is. Más emberként megyünk vissza világi feladatainkhoz. Krisztushordozó emberek vagyunk.

Antiochiai Szent Ignác vértanú püspököt az ókori egyház christophorosnak, azaz Krisztus-hordozónak hívta. Minden kereszténynek Krisztus-hordozónak kell lennie. Hogy azzá is legyünk, az Oltáriszentség imádása jó alkalmat teremt.

„Jézus azért rendelte az Oltáriszentséget, hogy a bűn gyógyírja legyen, hogy elfojtsa a szenvedély lángját s a test és vér lázadását; ha az Úr azért jön hozzánk, hogy adjon növekedést, virágzó ifjúságot, lendületet, kenetet: kell, hogy számtalan szentáldozásaink után a szentségnek kihatásai érvényesüljenek rajtunk, s hogy a világ lássa a kegyelem sikereit. Életté vált eucharisztiát sürget az anyaszentegyház. Hívek – mondja nekünk – egyétek az én testemet s fejtsétek ki erejét magatokon, hogy a világ lássa: ezek Krisztusból élnek; igyátok az én kelyhemet s szálljon belétek szívem melege, hogy a világ meggyőződjék, hogy ekehelyben isteni vér forr. Lássa a világ, hogy a hívek alázatosak, önmegtagadók, önzetlenek, tiszták, hűségesek, igazak; s ha kutatja okát, vegye észre, hogy az isteni életnek isteni forrása az Oltáriszentség. Az isteni élet az emberben az Úrnak legszebb memoriája, leghathatósabb apológiája!

Így hordozza, így sokasítja, így dicsőíti meg az egyház az eucharisztiát! Így lesz a Krisztus-hordozó Egyház Krisztus eleven szentségtartója, élő koszorúja, örök dicsősége! (Prohászka 18/180)

4./ Aquinói Szent Tamás Oltáriszentségről szóló énekei közül többet ismerünk, és mindmáig énekelünk templomainkban. Ezek közül a Tantum ergo-t még ma is latinul szoktuk énekelni szentségimádások alkalmával, vagy az úrnapi körmenet befejezéseként. A Verbum supernum prodiens – Isten igéje földre szállt kezdetű himnuszt is IV. Orbán pápa kérésére írta, aki 1264-ben bevezette az Euchariszta ünnepét, az Úrnapját. A himnusz utolsó két versszakát – gregorián dallammal – a Szent Vagy Uram és az Éneklő Egyház énekeskönyv is tartalmazza.

Sík Sándor piarista papköltő fordításában ismerkedjünk meg a himnusz teljes szövegével.

 

1. Isten Igéje földre szállt,                                4. Születvén, egy lett közülünk,

Bár Atyja jobbján megmaradt,                         Lett e vacsorán ételünk,

S művének adta át magát,                                Holtában váltságot lelünk,

Jövén az életalkonyat.                                      Trónjától jutalmat nyerünk.

 

2. Mikor halálnak adta őt                                  5. Ó, üdvösséges áldozat,

A csókkal áruló barát,                                       Ki eget nyitsz néped előtt:

Az élet asztalán előbb                                       Ellenség hoz reánk hadat,

Itt hagyta ételül magát.                                     Küldj segítséget, adj erőt!

 

3. Két színben hagyta hogy vegyék                  6. Egy-háromságos Istenünk,

Testét és vérét a hívek,                                     Örök dicsőség teneked,

Hogy Isten- s ember-lényegét                          Ki a hazában minekünk

A teljes ember kapja meg.                                Adsz határtalan életet.

 

A himnusz első versszaka Jézus betlehemi születésére utal, egyben átvezet a megváltás művének gondolatához. A 2-4. versszakok az utolsó vacsora elbeszélése, de beleszövi Júdás árulását is. Júdás szeretetlenségét Jézus az Oltáriszentséggel, mint a szeretet szentségével ellensúlyozza, vagy ha tetszik: viszonozza. Az 5. versszak (latinul: O, salutaris hostia) – amit templomainkban is szoktunk énekelni, sőt több zeneszerző megzenésítette – egy fohászt, kérést fogalmaz meg: kéri Jézust, küldjön segítséget, mert „ellenség hoz reánk hadat”.

 

Milyen ellenségre gondolhatott Aquinói Szent Tamás? Kire másra, mint az ősellenségre: a sátánra. A sátán az, aki a kísértések hadát hozza ránk, hogy tönkretegye bennünk azt, amit Jézus a megvál-tással helyrehozott. A sátán ellen leghatásosabb fegyverünk az imádság. Imádsággal fordulunk az Oltáriszentségben közöttünk lévő Jézushoz, hogy küldjön segítséget, adjon elengedő kegyelmet a kísértések legyőzéséhez. Aquinói Szent Tamás költői gondolatával fohászkodunk most is:

 

O salutaris hostia,                                                   Ó, üdvösséges áldozat,

Quae caeli pandis ostium:                                      Ki eget nyitsz néped előtt:

Bella premunt hostilia,                                           Ellenség hoz reánk hadat,

Da robur, fer auxilium!                                          Küldj segítséget, adj erőt! (ÉE 156, SzVU 316)

 

Prohászka Ottokár püspök atya szentbeszéd-részletével fejezzük be elmélkedésünket:

„Legyen ez a templom, ez a szent hely hegy ebben a lapos, lapályos, gondolatlan, érzéstelen, önző világban; hegy, amelyen az imádságnak tömjénfüstje emelkedik ég felé; hegy, ahol lelkek virraszta-nak éjjel-nappal! Legyen ez a szent hely az örökimádás temploma, egy mélység, a mélységek von-zalmaival; vonzza a ti szíveteket, saját gyengeségtek, hibátok, a nagy világ terhének öntudata révén, vonzza a mélybe: alázódjunk meg az Isten szent színe előtt! Akkor úgy-e ez a templom igazán az örökimádás szent helye lesz, akkor e templomból kiárad a városra, az országra az imádságnak szel-leme... Ugye érzitek, hogy kell az imádság lelke, kell belénk emelkedő gondolat, engesztelő, önma-ga üdvét keresztülvivő és keresztülküzdő akarat; kell belénk az imádság lelke, amely erősítsen min-ket, hogy az élet harcait megálljuk, végigküzdjük és végiggyőzzük? Igen, kell ez nekünk! Akkor ér-titek, ...hogy miért akarja a ti lelketeket az imádság szellemével Isten megtölteni.” (18.kötet, 187)

5./ Közös imádság (letérdelünk):

 

Az utolsó vacsorán Jézus búcsúbeszédet intézett tanítványaihoz, amely azonban nekünk is szól. Jézus tudja, hogy követői hitét számos szorongatás, szenvedés, üldözés fogja próbára tenni. Napjaink próbatételei közé tartozik az a vallási közöny és elkényelmesedés, lanyhaság és a világgal való megalkuvás, amelyet mindannyian tapasztalunk – olykor magunkban is! Jézus búcsúbeszédét ezzel a felhívással zárta le: „bízzatok, mert legyőztem a világot.” (Jn 16, 33)

A most következő kérésekre Aquinói Szent Tamás előbb említett himnuszának egyik sorával válaszoljunk: Küldj segítséget, adj erőt!

 

  • Urunk Jézus Krisztus, mindennemű bajban és szorongatásban

  • Urunk Jézus Krisztus, a hitbeli tévedések elkerüléséhez

  • Urunk Jézus Krisztus, az emberek gonoszsága és rosszakarata ellen

  • Urunk Jézus Krisztus, a kishitűség kísértése ellen

  • Urunk Jézus Krisztus, a testi és lelki veszedelmekben

  • Urunk Jézus Krisztus, hogy ne vonakodjak a szentgyónás szentségétől

  • Urunk Jézus Krisztus, az egyre elmélyültebb szentáldozáshoz

  • Urunk Jézus Krisztus, az életszentségre való törekvéshez

  • Urunk Jézus Krisztus, a keresztény életeszmény magvalósításához

  • Urunk Jézus Krisztus, a lelki bánatban és csalódottságban élőknek

  • Urunk Jézus Krisztus, a tőled eltávolodottaknak

  • Urunk Jézus Krisztus, a szülőknek gyermekeik vallásos neveléséhez

  • Urunk Jézus Krisztus, a fiataloknak a tisztaság, a házasoknak a hűség megőrzéséhez

  • Urunk Jézus Krisztus, az időseknek és betegeknek a végső állhatatossághoz

  • Urunk Jézus Krisztus, halálunk óráján a szent kenet és a szent útravaló által

  • Urunk Jézus Krisztus, azoknak akik még nem ismernek téged

  • Urunk Jézus Krisztus, a katekumeneknek, a keresztségre készülő felnőtteknek

  • Urunk Jézus Krisztus, a házasságra készülők elkötelezett döntéséhez

  • Urunk Jézus Krisztus, a papságra készülők elhatározásához

  • Urunk Jézus Krisztus, hogy a püspökök és papok mindennél jobban szeressenek téged

 

Uram, hallgasd meg könyörgésünket!

És kiáltásunk jusson eléd!

 

Könyörögjünk. Istenünk, te ebben a csodálatos Szentségben kínszenvedésed emlékezetét hagytad ránk, add kérünk, Tested és Véred szent titkát úgy tisztelnünk, hogy megváltásod gyümölcsét szüntelenül élvezzük. A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökké. Amen.

 

 

 

AttachmentSize
Szentségimádás Farkasréten, 2017-11-25.doc44.5 KB