Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Szent József Év, 8. - 2021.06.07.

1./ Szent József a dolgozó apa

Ferenc pápa: Patris corde – Apai szívvel kezdetű apostoli buzdításának 6. pontja a munka kérdésével foglalkozik – Szent József személyén keresztül. „Szent József ács volt, aki becsületesen dolgozott, hogy családja megélhetését biztosítsa.”

Szent II. János Pál pápa munkáról szóló szociális enciklikájában írja, hogy az embert a munka különbözteti meg az állattól. Az állat is tevékenykedik ugyan, hogy önmagát fenntartsa, de ezt a tevékenységét nem lehet munkának nevezni. (Laborem exercens, 1.) A bűnbe esett emberiség életében veríték és fáradság kíséri az ember munkáját (vö. Ter 3,17.). Ebből a szempontból a munka: a bűnért járó elégtétel, penitencia, vezeklés, amit jó szívvel vállal magára a keresztény ember. A munkának a megváltás rendjében betöltött szerepéről így ír a lengyel pápa: „A hívő keresztény munkájában Krisztus keresztjének egy kicsinyke részét találja meg és a megváltás ugyanolyan lelkületével fogadja el, mint amellyel Krisztus fogadta értünk a maga keresztjét.” (LE 124.) De mégis tudatában van a keresztény ember annak, hogy munkájával Isten országát építi és az „új ég és új föld eljövetelét készíti elő” (Jel 21,1). Ilyen értelemben mondja Szent Pál is, hogy „Istennek vagyunk munkatársai” (1Kor 3,9).

Teilhard de Chardin szerint a munka az ember megszentelésének igazi eszköze, mert ezek által az ember tökéletessé teszi Isten képét a lelkében. Teljesíti kötelességét, biztosítja jogait, megszerzi az élet szükségleteit szerettei és önmaga számára és hasznossá teszi önmagát a társadalom számára.

Korunkban, amikor úgy tűnik, hogy a munka ismét sürgető társadalmi kérdéssé válik, és a munkanélküliség olykor megdöbbentő méreteket ölt, még olyan országokban is, ahol évtizedeken át bizonyos mértékű jólétben éltek az emberek, meg kell értenünk – írja Ferenc pápa – a jó munka értelmét, melynek József példamutató védőszentje.

A munka lehetővé teszi nemcsak önmagunk megvalósítását, hanem mindenekelőtt a társadalom eredendő alapsejtjének, a családnak a kibontakozását. Az a család, ahol nincs munka, jobban ki van téve nehézségeknek, feszültségeknek, szakadásoknak, sőt a felbomlás kétségbeesett és kétségbeejtő kísértésének. Hogyan beszélhetnénk az emberi méltóságról anélkül, hogy el ne köteleznénk magunkat annak érdekében, hogy mindenkinek legyen lehetősége a méltó megélhetésre? Az a személy, aki dolgozik, bármi legyen is a feladata, magával Istennel működik együtt, és bizonyos mértékben a körülöttünk lévő világ teremtőjévé válik. Korunk válsága, mely gazdasági, társadalmi, kulturális és spirituális válság, mindenki számára felhívást jelenthet a munka értékének, fontosságának és szükségességének újrafelfedezésére, hogy elkezdődjön egy új »normalitás«, amelyben senki sincs kirekesztve. Szent József munkája arra emlékeztet bennünket, hogy maga az emberré lett Isten sem vetette meg a munkát. A munka elvesztésének, mely sok testvérünket és nővérünket sújtja, és amely az utóbbi időben csak fokozódott a koronavírus-járvány miatt, figyelmeztetésül kell szolgálnia arra, hogy átgondoljuk prioritásainkat. A cél az, hogy egyetlen fiatal, egyetlen ember, egyetlen család se legyen munka nélkül!”

 

2./ A munkához való jog

Lacordaire – XIX. századi híres francia hitszónok – a munkát az ember elidegeníthetetlen tulajdonjogának mondja. A munka olyan tulajdonjog, amit nem lehet elválasztani, hacsak meg nem szűnünk emberek lenni, és aminek elidegenítését a társadalom nem fogadná el. És ez a munkához való jog.

A munka és a tulajdon kapcsolódásához illik a francia történész Alfred Baudrillart bíboros – Prohászka Ottokár kortársának – mondása: „A munka a tulajdont szentté teszi. De tisztelet illeti magát az embert is, aki szentté teszi magát a munkát.”

Közhelynek számít, hogy a munka nemesít. Valóban így van: a munka biztosítja a méltósággal élt életet. Az Orbán-kormány modellje a munka alapú társadalom, mely a segélyek helyett a közmunkát preferálja. A munka alapú társadalom az a prioritás, melyet Ferenc pápa is szorgalmaz apostoli buzdításában. Igen, mert a munka hozzájárul az emberi méltósághoz, míg a szociális segély csak konzerválja a szegénységet.

 

 

AttachmentSize
Vesperás, 2021-06-07.odt33.16 KB