Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Rózsafüzér Királynője, 2017. október 7.

(Úti Madonna kápolnánál mondott szentmisében)

 

1./ A mai ünnepnap – Rózsafüzér Királynője néven – a lepantói tengeri győzelemre emlékeztet.

1571. október 7-én az egyesült keresztény flotta megsemmisítő győzelmet aratott a mai Görögországhoz tartozó Jón-tengeren az Oszmán Birodalom hajóhada felett. A győzelmet a Szent Ligát létrehozó Szent V. Pius pápa a Szűzanya közbenjárásának tulajdonította, hiszen az ütközet alatt buzgón imádkozta a rózsafüzért. A győzelem emlékére rendelte el a mai ünnepet.

A pápáról feljegyezték, hogy miközben rózsafüzért imádkozott, egyszer csak felállt és kijelentette: győztünk. Mintha csak az imádság csöndjében isteni közlést kapott volna a győzelemről. Igen, az Isten a csendben szokott az emberhez szólni. Az angyali üdvözlet története – melyet a mai evangéliumban hallottuk – arról szól, hogy Isten miként szólította meg a názáreti Máriát, és Mária miként fogadta el az istenanyaság megtisztelő szerepét.

A Szent II. János Pál pápa által boldoggá avatott Fra Angelico (más néven Beato Angelico) XV. századi domonkosrendi festő az angyali üdvözlet helyszínéül a firenzei Szent Márk kolostor kerengőjét képzelte el. A kolostorok kerengője – belső udvara – az a hely, ahol a szerzetesek megélhetik a csendet, messze a zajló élet lármájától, sőt még a liturgikus énekek hangjától és az imádkozók zsolozsmázásától is távol.

 

2./ A csend nem némaság. A Bibliában mindkettőre találunk példát. A némaság betegség, mely elszigetel másoktól, mintegy karanténba helyezve a süket embert. Amikor Zakariás papnak a templomban megjelent Gábor angyal, és közölte, hogy gyermekük fog születni, akit majd Jánosnak nevez, Zakariás ezt nem hitte el és ezért megnémult (vö. Lk 1,18-20). Zakariás némasága büntetés volt.

A csend valami egészen más, mint a némaság. A csend az „a hely, ahol a lélek kitárhatja szárnyait” (A. de Saint-Exupéry). A csendben a lélek olyan kívánságokkal, vágyakkal és erőkkel gazdagodik, melyek mintegy szárnyakat adnak neki, és megszabadul a tetteket akadályozó béklyóktól. A csend megszabadítja az embert a tétlenségtől, hiszen a csendben megszületett vágyak cselekvésre serkentik.

A némaság elszigetel másoktól, a csend viszont közösséget teremt másokkal.

Jézus csodái között találunk olyat, amikor „szóra bírta a némákat” (Mk 7,37), s megszabadította az embert a némaságtól, mint rossztól. De a maga számára gyakran kereste a csendet. Gyakran elvonult egy csendes, magányos helyre (Lk 9,18; 5,16; Mt 14,23), és arra ösztönözte tanítványait, hogy tegyenek ugyanígy: „Gyertek félre egy magányos helyre, és pihenjetek meg egy kicsit.” (Mk 6,31)

A némaság magányt teremt, a csend ellenben közösséget. Valóban, a názáreti ház (a kerengő) csendjében találkozik Mária az angyal szavaiban Istennel. Amikor Mária kilép a csendből, akkor beszélgetni kezd az angyallal: „Hogyan válik ez valóra?” - kérdezi, majd beleegyezőleg ezt mondja: „Teljesedjenek hát be rajtam szavaid” (Lk ,34.38). És megvalósul a történelem legnagyobb titka: egy szűz az emberré levő Isten Fiának anyja lett.

Szépen mondja Thomas Merton: „Az Ige Mária csendjének és elrejtett imádságának ajtaján keresztül jön a világba, és elterjed az egész világon... A csendben és Mária alázatos imádságának szűzi magányában az isteni Ige oly csendben száll le szívünkre, akár az éjszakai harmat. Mária csendje és magánya nélkül a szívünk sivatag maradt volna.”

 

Amikor évről évre feljövünk ide az Úti Madonna kápolna csendes, magányos helyszínére, akkor mintegy felidézzük a csendes imába merülő Mária alakját. Csendet tanulunk tőle, s lelki vágyakkal eltelve indulunk vissza a zajos hétköznapokba, hogy enyhületet vigyünk a kiszikkadt lelkű embereknek.

 

(Mario Masini: Mária, az imádkozó nő, 25-26. nyomán)

 

 

AttachmentSize
Homilia, 2017-10-07.doc17 KB