Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Pennaforti Szent Rajmund – a kánonjogászok védőszentje, 2011. január 7.

1./ Újévre üdvözletet és levelet kaptam egy 16 éves lánytól, Baross Gábor telepről. Detti ebben beszámol a barátjáról, aki csak meg van keresztelve, de semmilyen vallásos nevelést nem kapott. Sőt, a hitről folytatott beszélgetésekből kiderült számára, hogy a fiúban azért vannak félelmek a kereszténységgel kapcsolatban, mert eddig csak vallástalan emberektől kapott ismereteket, amelyek nyilván tévesek, vagy csak félig igazak. Detti elhatározta, hogy ő maga tart a fiúnak „hittanórát”. A fiúra egyébként magam is emlékeszem, mivel többször láttam Dettivel a templomban, amikor még Baross Gábor telepen voltam.

Válaszlevelemben elismerésemet fejeztem ki Dettinek és VI. Pál pápa 1975-ben megfogalmazott gondolatát idéztem, miszerint „a cél az legyen, hogy (a fiatalok) megismerjék hitüket, megtanuljanak imádkozni és ők maguk legyenek kortársaik apostolai”. (Evangelii nuntiandi, 72) Íme, itt van egy gimnazista lány, aki elő mer állni a hit kérdéseivel egy fiúnál. Nem úgy gondolkodik, mint sok kortársa és mint sok felnőtt, hogy a vallás ma „nem divatos”, vagy a „vallás magánügy” - azaz jobb erről hallgatni. Detti számára a hit nem divat kérdése, és nem is magánügy, hanem olyan öröm forrása, amelyet meg akar osztani egy fiúval, aki valószínűleg szimpatikus neki. Detti, és a hozzá hasonló bátor fiatalok lesznek a kereszténység továbbvivői. Ők korunk „apostolai” - VI. Pál pápa szavaival élve.

Ez a levélváltás jutott eszembe, miközben a mai nap szentjéről – Pennaforti Szent Rajmundról – elmélkedtem. A nehézségem azt volt, hogy miként lehet vonzó módon beszélni az 1275-ben meghalt dominikánus szerzetesről. Mert a 100 éves korában a szentség hírében elhunyt áldozópap életpályája rengeteg érdekes mozzanatot tartalmaz, de több, mint 800 év távlatából mit emeljek ki, ami ma is érdeklődést vált ki bármely keresztényből. A kánonjogászok védőszentje kiváló egyházjogász volt, amellett IX. Gergely pápa és az aragóniai király gyóntatója, aki az érseki rangot még vissza tudta utasítani, de a rendfőnökséget kénytelen volt engedelmességből egy ideig betölteni. Spanyolországból akkoriban szorultak ki az őket sokáig megszálló mohamedán mórok. A visszamaradt mórokat tömegével tudta megtéríteni. Fölállította az Arab Intézetet, hogy rendtársait felkészítse a mohamedánokkal szembeni tudományos hitvédelemre. A keresztény foglyok kiváltására pedig elősegítette a fogolykiváltó rend működését. Pennaforti Szent Rajmund tehát korszakos jelentőségű szentje volt Spanyolországnak, de mondhatnánk egész Európának, és nem utolsó sorban az Egyháznak. Hosszú életéből mégis mit emeljek ki, ami ma is vonzó tud lenni, amire még egy fiatal is azt mondhatja csettintve: ez már igen, ez „király”!

 

2./ Detti beszámolója a barátjáról kapóra jött. Detti át akarja adni a hitét egy fiúnak, és közben nem fél, hogy mit fog ehhez szólni a fiú. (A fiatalok szlengnyelvén ezt úgy mondják, hogy nem rezel be, nem rinyál.) Azért jött kapóra Detti beszámolója, mert ez vonzó példa, és Pennaforti Sz. Rajmund életében is olvasunk egy hasonló legendát. Mint említettem, szentünk az aragónai király – Jakab – gyóntatója is volt. Az uralkodó gyengéje éppen a gyengébb nem volt. Amikor Rajmund megtudta, hogy a király ismét házasságtörő viszonyt kezdett az egyik udvarhölggyel, felszólította, bocsássa el a hölgyet. A királynak azonban esze ágában sem volt ezt megtenni. Ekkor Rajmund úgy döntött, hogy otthagyja a királyi udvart, amely akkor éppen Mallorca szigetén tartózkodott. A király azonban halálbüntetés terhe alatt megtiltotta minden alattvalójának, hogy segítsen a pap elhajózásában. Az útra kész hajó kapitányát hiába kérte Szent Rajmund, az felmutatta a királyi rendeletet. Rajmund erre Istenbe vetett bizalommal azt mondta: „Egy földi király meg akarja akadályozni, hogy elutazzak. Majd az égi Király fog javamra beavatkozni.” Ezekkel a szavakkal a tengerre terítette köpenyét, fogta botját, keresztet vetett, azután bátran rálépett a köpenyre, és hat óra leforgása alatt átkelt a hatvan mérföld széles tengeren. Nagy tömeg szeme láttára lépett partra Barcelonában. Vállára vetette köpenyét, és elindult kolostorában – s annak kapuja magától kitárult előtte. A legendáról tudjuk, hogy egy akkori irodalmi műfaj, amelyet ennek megfelelően kell kezelni. Vagyis az a lényeg, hogy mit akar tanítani a legenda. A bátorságot akarja kiemelni. Azt, hogy aki Jézust követi, annak bátran szembe kell helyezkednie a bűnnel. Akár egy király, akár egy mai fiatal követ el bűnt – pl a ma divatos élettársi viszonyra gondoljunk – egy katolikusnak bátran szembe kell ezzel szállni. Mint Szent Rajmund tette. S akkor – csak akkor – számíthat Isten segítségére!