Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Ozsvári Csaba – ablak az égre 2011. szeptember 16.

1./ Történelmi emlékhelyeknél megállva megrendültség vesz rajtunk erőt. „Nemzeti nagylétünk nagy temetője, Mohács” (Kisfaludy Károly) az 1526. aug. 29-i országvesztő csatának állít emléket. Alig egy hónappal utána a Gerecse hegységben, Pusztamarótnál újabb 20-25 ezer magyar vesztette életét a törökök vérengzése következtében. A csatára 2003 óta emlékmű figyelmeztet. Itt esett el Dobozy Mihály, aki előbb leszúrta feleségét, hogy ne kerüljön élve az őket üldöző törökök kezére. A XIX. század historizmusának kiemelkedő festője – Székely Bertalan – mindkét csatának emléket állított. A II. Lajos holttestének megtalálása, illetve a Dobozy és hitvese c. festmény a Nemzeti Galériában látható. A tragédiák színhelye mindig megrendültsége vált ki belőlünk.
    Szeptember 10-én 14 kisgyermekes farkasréti házaspárral egy újabb emlékhelyet ismertünk meg. A Családi Nap alkalmából a Balaton-felvidéki Óbudavárra autóztunk, a Magyar Schönstatti Családmozgalom központjába. Útikalauzunk Ozsvári Imri grafikus volt, a két éve meghalt Ozsvári Csaba ötvösművész felesége. Az öt gyermekes özvegy asszony elmesélte férje utolsó óráit.
2./ Ozsvári Csaba és felesége Imri – mint a Schönstatti Családmozgalom tagjai - 2009. július 9-én, csütörtökön letették első fogadalmukat. Elvégezték szentgyónásukat, a szentmisén megújították szeretetszövetségüket és szentáldozáshoz járultak. Kivételesen ott volt velük mind az öt gyermekük, 10 évestől a 25 évesig. Csaba azt mondta, hogy ez életének egyik legboldogabb napja. A szentmise után – este 6 óra tájékán - csoportkép készült, majd a kis kápolna melletti asztaloknál baráti beszélgetésbe kezdtek. Csaba egyszer csak ráborult az asztalra. Szívinfarktus. A mentők perceken belül megérkeztek, de egy órás újraélesztési kísérletük eredménytelen maradt. A közösség tagjai ezalatt a kápolnában imádkozott érte. Kisebb gyermekei kevéssel a tragédia előtt elutaztak cserkésztáborba, így nem látták a tragédiát. A 46 évesen meghalt ötvösművész a legkiválóbb egyházművészek közé tartozott. Diplomamunkája a 80-as években a csempeszkopácsi műemlék templom kapuja volt. A rengeteg egyházi megrendelés között ő készítette II. János Pál pápa részére a 1991-es magyarországi látogatás alkalmából a misekönyv borítóját, melyet XVI. Benedek pápa is használ nagyobb ünnepeken. Az akkor még bíboros Joseph Ratzingernek pedig egy mellkeresztet ajándékoztak. Utolsó – félbemaradt – műve az épülő pátyi templom kapujának kazettái voltak.
     A kivételes tehetségű művész, a mélyen hívő családapa halála előtt két évvel így vallott a művészetéről az Új Ember újságban: „A szent művészet átlát innen a másik oldalra, és tud is vallani róla. Rendeltetése nem pusztán az, hogy gondolatokat közöljön, felkeltse egyéni áhítatunkat,
segítsen az imádságban, és vallásosságunkat díszítse, hanem hogy egész emberi mivoltunkat megrázó hatást keltve művelje a lelket, képessé tegyen a szenvedélyes életre, a jóra, a szépre és az igazra, és felkészítsen a halálra, az Istennel való örök találkozásra.”
     Ozsvári Csaba jól készült fel a halálra és az Istennel való örök találkozásra. Halála előtti órában meggyónt és szentáldozáshoz járult, majd egy készülő templom kapujáról beszélgetve hirtelen megállt a szíve, és ő átlépett a mennyek templomának kapuján. Ez 2009. július 9-én volt. Temetése két héttel később, pontosan 46. születésnapján volt, július 25-én, a zugligeti templomban.
     A megrendítően szép történet elbeszélése után útikalauzunk – Imri – kivezetett minket a kápolnából arra a helyre, ahol férje meghalt. Sírdomb nincs, hiszen nem itt van eltemetve, de mégis egy sírra emlékeztető emlékhely előtt álltunk. Virágok között egy lapos szürke kőre ez van ráírva: „Ozsvári Csaba 1963-2009. ablak az égre”Együtt imádkoztunk Imrivel és a vele lévő legkisebb lányával, a 12 éves Rozival. Nem tudom, kit mi fogott meg ezen a Családi Napon. Nekem olyan élményt adott, amiért érdemes papnak lenni – de ez nem publikus.
     Viszont nem tudok elszakadni ettől a felirattól: ablak az égre. Ezt lehet a halálra is vonatkoztatni, melyre Ozsvári Csaba oly szépen készült, noha fiatal kora még nem indokolta ezt. De lehet ezt a feliratot magára a hitvalló művészre, férjre, apára vonatkoztatni: ő valóban ablak volt az égre. Az ablak átlátszó. Ilyennek kell lennie a kereszténynek is: átlátszónak, mely átengedi a fényt. Ozsvári Csaba művészetével, hitből fakadó gondolkodásával és életével engedte átragyogni magán az isteni fényt. Ezért tudott (az ő szavaival élve) „megrázó hatást keltve” olyan katartikus élményt adni, mint amilyet egy-egy történelmi emlékhelyen érez az ember. - A tragédiák helyei azért megrázóak, mert katarzist képesek kiváltani. Ezek közé tartozik Ozsvári Csaba emlékhelye is!