Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

A nyár a lélekgondozás ideje – elmélkedés Lk 10,38-42 szakaszról, 2011. július 29.

Jan Vermeer: Krisztus Márta és Mária házában1./ Jan Vermeer: Krisztus Márta és Mária házában c. festménye (1656 körül) a Lukács evangéliumában leírt jelenetet ábrázolja. Jézus Jeruzsálembe menet betért a Betániában élő három testvér – Lázár, Márta és Mária – házába. Lukács evangélista most csak a két lánytestvérről szól. A flamand festő képén Jézus egy megterített asztalnál foglal helyet, Mária a lábánál ül és könyökére támasztott fejjel tekint a Mesterre. Márta az asztal fölé hajolva fonott kosárban frissen sült kaláccsal kínálja a vendéget.

     A hagyományos bibliamagyarázat általában szembeállítja a Mária által képviselt lelki dolgokkal való törődést a Márta által képviselt tevékenységgel, és azt mondja, hogy a lélek gondozása előbbre való a test gondozásánál. A holland festő képén nem érzékelhető ez a szembeállítás. Mindkét lány egyforma figyelemmel fordul Jézus felé. Mindketten Jézus szavait isszák magukba. Mária nyugodt figyelemmel – könyökére támasztott fejjel -, Márta pedig a lázas tevékenységét megszakítva fordul nagy figyelemmel Jézus felé. Bizonyára éppen most tette szóvá méltatlankodva: „Uram, nem törődöl vele, hogy húgom elnézi, hogy egyedül szolgáljalak ki?” Márta feszült figyelemmel várja Jézus válaszát. Jézus válasza leolvasható a festményről, amint Jézus jobb kezével Máriára mutat, szeretetteljes arckifejezésével pedig Mártára tekint. Jan Vermeer azt a pillanatot ábrázolja, amikor Jézus válaszol Mártának: „Márta, Márta, sok mindenre gondod van és sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, nem is veszti el soha.” (Lk 10,41-42)
     Szent Josemaria Escrivá ajánlja, hogy az evangélium olvasása révén úgy kerülhetünk közelebb az Úrhoz, hogy beleéljük magunkat egy-egy jelenetbe, mintha mi volnánk az egyik ott levő személy. Egy ilyen beleélés során éppen úgy lehetünk olyanok, mint Mária, aki csügg Jézus szaván; és lehetünk olyanok, mint Márta, aki szabadon el meri neki mondani minden gondolatát, a legjelentéktelenebbeket is. (Isten barátai, 222)
     Jan Vermeer festményén ezt az egyenlőséget lehet érzékelni: mindkét lány egyforma figyelemmel, egyforma szeretettel, egyforma bizalommal tekint Jézusra. Noha az evangélista szerint Márta méltatlankodva tett megjegyzést húgára, van tapasztalatunk a méltatlankodás játékos formájáról és van tapasztalatunk a méltatlankodás rosszalló formájáról is. A festményen semmi jele a rosszallásnak. Ez a két lánytestvér nagy-nagy szeretettel van egymás iránt és Jézus iránt is, csak szeretetüket másképpen fejezik ki. Mint ahogy Jézus válaszában sincs semmi elmarasztaló Márta tevékeny szeretete felé. Nem mondja, hogy hagyd abba a vendéglátást, hanem elfogadja Márta szolgálatát.
     A megfestett történet bizony rólunk is szól. Mindegyikünk más természettel rendelkezik. A lényeg, hogy Jézust keressük és ne önmagunkat. Jézusra tekintsünk, mint ahogy a festményen mindkét lány rá tekint.
 

 

2./ A nyár a lélekgondozás ideje

 

     Mivel töltjük nyarunkat? Pihenéssel? Szórakozással? Elmaradt ház körüli munkákkal? Olvasással? - Akár szellemi munkával, akár tevékenységgel töltjük nyarunkat, gondoljunk arra, hogy a nyár a lélekgondozás ideje legyen.
     Egy olasz püspök levelet írt azoknak a híveinek, akik nem tudnak elmenni nyaralni. Ő sem megy nyaralni, de a nyáron a kertben Szentírást olvas és elmélyül Istenben; többet imádkozik a kápolnában; múzeumba megy, jó zenét hallgat a szobában; elmegy valakit meglátogatni. „Anélkül, hogy elutaznánk lakhelyünkről, találhatunk egy kis időt magunk, mások és az Úr számára. Kevésbé fáradtan, kipihenten és örömteli szívvel térünk majd haza – írta az olasz püspök.
     A Szentatya pedig Castel Gandolfoban, nyári rezidenciáján hasonlóképpen pihen. Több idő jut az imádságra, a Názáreti Jézus c. könyvének harmadik kötetének írására, a munkatársaival való beszélgetésre.

     Ha Jan Vermeer képére tekintek, akkor úgy képzelem, Jézus is így pihenhetett. Rövid látogatások, hosszabb imádságok, több figyelem a természet szépségére. Egyszóval: harmónia és béke, ami erről a gyönyörű képről sugárzik. Az internet jóvoltából még csak el sem kell menni Edinburghba, ahol Vermeer képét őrzik. Hát nem csodálatos ez a világ? Tudjuk, van bőven baj is benne. De most nézzük a szépet és örüljünk a nyár ajándékainak. Legfőképpen a több szabadidőnek, melyet lelkünk gondozására fordíthatunk!