Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Nagyszombat, 2020. április 11. A keresztség a hit „demonstrációja”

1./ A demonstrációk korát éljük. A társadalom legkülönbözőbb csoportjai végeznek demonstrációt, azaz mutatják fel a maguk kívánságait. Demonstrálnak a pedagógusok, orvosok, gazdák, melegek (pride-fesztivál), de demonstrálnak az abortuszpártiak és a keresztény életvédők is.

 

Talán furcsa lesz, amit mondok, de valamikor régen a keresztség is egyfajta demonstrációszámba ment. Az ókori pogány társadalomban – amelyben a kereszténység született –, a felnőtt keresztelendők a megkeresztelkedés szertartásával mutatták be környezetük számára, hogy ők egy gyökeresen új életet kezdenek el. Életük megváltozását egy szimbolikus cselekedettel is kifejezték: vízbe merültek. (Amikor alámerült, akkor meghalt korábbi önmagának, és kijőve a vízből, új életre kelt.) A korábbi századokban külön keresztelőkápolnákat építettek egy medencével, amelybe alámerülve történt a keresztelés. Ezeket a kápolnákat hívták baptisztériumnak, a görög baptizein – azaz vízbe merít – ige alapján.

 

2./ Így lesz érthető számunkra az, amit a mai szentleckében (Róm 6,3-11) hallottunk. Szent Pál apostol a rómaiakhoz írt levelében írja, hogy „akik Krisztus Jézusra megkeresztelkedtünk, az ő halálára keresztelkedtünk meg”. Mivel a keresztség szó a görög baptizein ige jelentése szerint bemerülést jelent, Pál apostol kijelentését szó szerint így kell érteni: belemerültünk Krisztus halálába és feltámadásába. Belemerülni valamibe, az a hétköznapi nyelvben azt jelenti, hogy totálisan, nyakig benne van valamiben. Van aki belemerül a munkába, van aki belemerül az olvasásba, van aki belemerül a szórakozásba – és van aki belemerül Krisztusba és az ő tanítása szerinti életbe.

A kereszténység első századaiban – amikor főleg felnőtteket kereszteltek – a megkeresztelkedés egyet jelentett a Jézus Krisztusba vetett hit megvallásával. A keresztség a hit szentsége volt. A mai időkben sajnos a keresztség sok esetben csupán egy szokás lett. Sőt, találkoztam már olyan esettel, amikor a keresztségnek valamilyen mágikus hatást tulajdonítottak. Egy alkalommal úgy kérték a kisgyermek megkeresztelését, hogy „plébános úr, keresztelje meg a gyereket, mert igen sokat sír!”

 

3./ Miért mondtam el mindezt a keresztelésről? Azért, mert a nagyszombati szertartás maga is a keresztségről szól. Az ősegyházban ilyenkor keresztelték meg a hitújoncokat, a katekumeneket. Ezért szerepel a mai szertartásban a keresztvíz megszentelése, illetve ilyenkor kereszteljük meg azokat a felnőtteket, akik korábban jelentkeztek a keresztség felvételére.

A nagyszombati szertartásban újítjuk meg mindannyian azokat a keresztségi ígéreteket, amelyeket csecsemőkorunkban helyettünk a szülők és keresztszülők mondtak el. A keresztségi ígéretek megújításakor égő gyertyát tartunk a kezünkben, mely élő hitünket kifejező szimbólum. Így emlékezünk saját keresztségünkre, mint keresztény életünk első pillanatára.

 

4./ Szent II. János Pál pápa 1979-ben, első lengyelországi zarándoklata során felkereste a wadowicei templomot, ahol megkeresztelték. Ezt mondta: „Ebben a keresztelő medencében 1920. június 20-án kaptam az istengyermekség és a Megváltóba vetett hit kegyelmét, s az Egyház közössége befogadott engem.”

 

A 80-as években Csepelen voltam káplán. Egyszer becsöngetett a plébániára egy Amerikába szakadt magyar ember azzal a kéréssel, hogy engedjem be a templomba, mert őt itt keresztelték, és szeretne a keresztelőkútnál hálát adni a megkereszteléséért. Átmentünk a templomba, s az idős férfi néhány percig térden állva imádkozott a keresztelőkútnál.

 

A koronavírus-járvány miatt mi most nem tudunk templomba sem menni és nem tudjuk megújítani keresztségi ígéretünket; nem tudjuk a szentmisében megvallani hitünket azzal a mondattal, hogy „halálodat hirdetjük, Urunk, és hittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem jössz”; nincs lehetőség a feltámadási körmenetre sem – úgy is mondhatnám, hogy nem tudunk demonstrálni hitünk mellett.

5./ Ám a lakás rejtekében lehet imádkozni, hálát adni keresztségünkért. Itt van az ideje annak, amit Jézus ajánlott: „Te, amikor imádkozol, menj be a szobába, zárd be az ajtót, s imádkozzál titokban mennyei Atyádhoz. S mennyei Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.” (Mt 6, 6)

 

Nagyszombat este gyertyát gyújthatunk, és – akár a család közösségében – elmondhatjuk Nagy Szent Gertrúd (1256-1302) imáját, majd a végén az égő gyertyát kitehetjük az ablakba, miként a körmeneten szokás. Így demonstrálunk hitünk mellett.

 

Kegyelmes, igaz Istenem és Uram, Teremtőm és Megváltóm! Megjelöltél engem orcád szent fényével, megváltottál egyszülött Fiad drága vérének árán, és Lelkednek erejével az élet reményére újjáalkottál a szent keresztségben. Add, hogy igaz, egész és ép szívvel hathatósan ellene mondjak a Sátánnak, minden pompájának és minden cselekedetének. Add, hogy élő és buzgó, tettekben gazdag hittel híven higgyek tebenned, Teremtőmben Szent Fiad, Jézus Krisztus által, aki az út, igazság és az élet, és a Szentlélek erejével! Add, hogy tied legyek és halálomig állhatatosan megmaradjak benned. Ámen.”

 

AttachmentSize
Homilia, 2020-04-11.odt30.85 KB