Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Minden forrásom belőled fakad, 8. - 2020.02.10.

1./ A Házasság hete mozgalma több mint két évtizede vette kezdetét az Egyesült Királyságban, hazánk pedig 2008-ban csatlakozott a házasságot és családot népszerűsítő mozgalomhoz. Korunk értékválságát mutatja, hogy egy olyan alapvető értéket, mint a család és házasság, népszerűsíteni kell. Az ember alapösztönei – az önfenntartó és fajfenntartó ösztön – alapvetően bennünk van, de külső körülmények gátolni képesek eme ösztönök működését. A XXI. századi szépségideál nem kevés kamaszt késztetett drasztikus koplalásra és taszított ezáltal anorexiás állapotba. Megtalálni az arany középutat a torkosság és a mértékletesség között – ehhez segít a valláserkölcsi nevelés. A fajfenntartó ösztön esetében is létezik bűnös elhajlás, ezt nevezzük bujaságnak. A bűn abban áll, hogy az Isten által belénk teremtett nemi vágy már nem az utódnemzésre irányul, hanem kizárólag az örömszerzésre. A bujaság ellentéte a tisztaság, melyet a mai korban gúny tárgyává tesznek. Meg is van a következménye: széthulló családok, demográfiai válság.

Mivel a Valentin/Bálint nap (február 14.) a szerelmesek világnapja lett, ezért a Házasság hete ennek a napnak a környékére lett időzítve. A házasság hetének minden évben van egy ún. „arca” - másképpen „házigazdája”, rendszerint olyan vallásos házaspárok, akik a házasságot egy életre való elköteleződésnek tekintik. Az idei rendezvényhét arcai a négy gyermeket nevelő Semsei Rudolf és Dobay Eszter; szlogenjük így szól: „Csapatjáték szerelemmel”.

2./ A házastársak közötti szerelem elmélyítéséhez az Eucharisztia is hozzájárul.

Erről szólt az 1930-as évek végén Franciaországban indult katolikus házastársi mozgalom alapítója, Henri Caffarel atya (1903-1996). Az Együtt Nagyasszonyunk Dicsőségére – franciául: Équipes Notre Dame; rövidítve: E.N.D. – nevet viselő mozgalom Magyarországon öt városban (Vác, Dunaharaszti, Gyömrő, Debrecen és Déva) van jelen, s minden évben éjszakai családos zarándoklatot szerveznek engesztelésül a családokért, a meg nem értésből fakadó sebekért.

Caffarel atya szerint az Eucharisztia hasonló szerepet játszik az Egyház alapsejtjében, a családban, mint a táplálkozás. Az emberi testnek szüksége van a táplálkozásra, mert ezáltal él. Az Egyháznak, mint Krisztus misztikus testének is táplálékra van szüksége, hogy életben maradjon, ez pedig az Eucharisztia. Jézus az utolsó vacsorán az Eucharisztia alapításánál ezt mondta: „ez az én vérem kelyhe, az új és örök szövetségé”. Minden egyes szentmisében megújítjuk és megünnepeljük ezt a szövetséget, mely létrejött Krisztus és egyháza között. Ugyanez a szövetség áll fenn Krisztus és az egyház különböző közösségei között, tehát Krisztus és a családok között is. Ehhez hasonlóan, amikor a házastársak együtt áldoznak, a szövetség, amely házasságuk napján Krisztus és közöttük létrejött, újraaktiválódik és megújul. Természetesen amikor a közös áldozásról beszélek, nem kell feltétlenül egymás mellett állniuk, hanem erkölcsi egységre gondolok. A szándék szintjén kell, hogy ez megjelenjen.

Az Eucharisztia - mint az egység szentsége – elmélyíti a házastársak közötti szövetséget. Jézus az Eucharisztia alapítása után így imádkozott Atyjához: „Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy, s én benned, úgy legyenek ők is bennünk...” (Jn 17,21)

Az a család, amelyet az Eucharisztia táplál, ezáltal távol kerül úgy az eufóriától, mint a drámáktól, mind a hedonizmustól, mind a puritanizmustól… A hiteles keresztény család, aki az Eucharisztiából táplálkozik, a megmentettek mentalitásával rendelkezik. Amint a pusztában vándorló zsidó nép átélte a „velünk az Isten” élményét, úgy éli meg az Eucharisztiával élő család is az istenélményt. A házasság Isten csodálatos műve, mert itt kettesben megélik Istenhez tartozásukat. (Vársz ránk, 41k)

3./ „Csapatjáték szerelemmel” - ez a szlogen arra emlékeztet, hogy a házasság elköteleződést igényel. A sportban, a közös éneklésben és zenélésben egyaránt alárendeljük magunkat annak a közösségnek, melynek tagjai vagyunk. A csapatjátékban nincs helye a függetlenségnek. Napjaink ideálja a függetlenség: a mindentől és mindenkitől való függetlenség. „Semmi sem alkalmasabb önző szokások kifejlesztésére, mint a külső életviszonyainkban való függetlenség. Azok, akiket nem kapcsol mással egybe kötelék, akiknek mindennapi együttérzésére és gyöngédségére senki igényt nem tart, akiknek senki kényelmére nem kell tekintettel lenniök, akik tetszésük szerint mozoghatnak és hódolhatnak változatosság utáni vágyuknak s nyugtalan szeszélyeiknek, ami a legtöbb embernek annyira rokonszenves: az ilyen emberek valóban sosem tapasztalják meg azt a sok jótétet, amelyek a szent házaséletből fakadnak.” (Newman breviárium, 425) Ezért a házasság egy szent csapatjáték.

 

AttachmentSize
Vesperás, 2020-02-10.odt36.71 KB