Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Minden forrásom belőled fakad, 6. - 2020.01.27.

1./ „Magyarország, közöm van hozzád!”

2020. január 20-án – Boldog Özséb halálának 750. évfordulóján – a budapesti Szent István bazilikában szentmise keretében került sor a Boldog Özséb emlékév megnyitására. Özséb 1200 körül született Esztergomban, amely akkor még hazánk fővárosa volt. Pappá szentelték, majd fiatalon kanonoki kinevezést kapott. A tatárdúlás után felelősséget érezve népe iránt, összegyűjtötte a Pilis hegységben élő remetéket, monostort építtetett számukra és létrehozta az egyetlen magyar alapítású szerzetesrendet, a remete Szent Pálról elnevezett pálosokat. A pálos rendet hazánkban az elmúlt évszázadokban több alkalommal megszüntették: a török hódoltság alatt a megszállók, a felvilágosodás korában II. József „kalapos” király, majd a kommunista uralom is feloszlatta a rendet. Az 1989-es rendszerváltoztatás után újra indulhatott a magyar pálos élet. Beigazolódott Pázmány Péter bíboros mondása: „Et tu Hungaria, mi dulcis patria, cum Paulinis crescis, et cum itidem decrescis. - Te is Magyarország, édes hazám, a pálosokkal fogsz növekedni, és ugyanazokkal fogsz hanyatlani.”

A Boldog Özséb halálának 750. évfordulóján meghirdetett emlékév jelmondata így szól: Magyarország, közöm van hozzád! A jelmondat hűen tükrözi Özséb lelkületét, aki felelősséget érzett a tatárdúlásban kivérzett népéért, és szerzetes közösséget hozott létre a nép lelki felemelésére. A jelmondat azonban nagyon is időszerű, mert korunkban elterjedt a „mi közöm hozzá” gondolkodásmód. A jelmondat fel akar rázni ebből a közönyből, és pozitív üzenetet közvetít minden magyarnak, miszerint: Magyarország, közöm van hozzád!

 

2./ A „mi közöm hozzá” gondolkodás bomlaszt. Bomlaszt mindenféle közösséget: a családi, vallási, nemzeti közösséget egyaránt. Az egység isteni mű, a bomlasztás sátáni mű – ezt világosan kell látnunk. Minden közösség annyira egészséges, amennyire egységes. A szétesett család nem egészséges, a szétszakadt kereszténység nem egészséges, a kettéosztott nemzet nem egészséges. A szakadás mindig sebet ejt a közösségen; márpedig mindenféle sebet gyógyítani kell. Nem nyugodhatunk bele a bomlasztásba, a szakadásba.

A múlt héten megtartott ökumenikus imahét – a keresztények egységéért végzett imatalálkozók – motívuma is az a felelősségérzet, amelyhez hasonló már Boldog Özsébet is eltöltötte. Felelősek vagyunk a kereszténységért, melyet Jézus Krisztus egységesnek alapított, de a történelem évszázadaiban sikerült szétszaggatni. Egyik felekezet sem mondhatja, hogy „mi közöm hozzá”, hiszen egy hajóban evezünk. Az imatalálkozók után rendszerint közös agapén veszünk részt, amely az ősegyház gyakorlatát idézi.

Az ősegyházban a közös étkezés során, amikor együtt fogyasztották az angyalok kenyerét (az Oltáriszentséget) és az emberek kenyerét, testvériesen megosztozva egymással, s ezzel a gazdagok átadtak lehetőségeikből a szegényeknek, jobban megértették a Miatyánk sorait is. Két alapvető értékre épül az emberiség családja: az Atyára, aki a mennyekben van és a mindennapi kenyérre a földön. Mind a kettőre. A lélek számára az anyagon túli élelem és a gyomor számára a természetes táplálék kettős táplálék a kettős életre, amit nem lehet egymástól elválasztani, különben halottak leszünk. Ez megmagyarázza, miért kötötték össze az őskeresztények a szentség kiszolgáltatását az élelemmel való ellátással: visszatükrözték így a Megtestesülést, ami egyesítette, de nem keverte össze az istenit az emberivel, hogy ezáltal újraegyesítsék az emberiséget az istenséggel.” (vö. Igino Giordani: A szeretet két szentsége. Vársz ránk – kortárs lelkiségek az Eucharisztiáról, Új Város, 86)

Az ökumenikus imatalálkozókon a nagyobb népességű katolikusok sajnálatos módon igen kicsiny számban jelennek meg évek óta. Mintha a „mi közöm hozzá” gondolkodás uralkodna bennünk. Mintha nem éreznénk fontosságát a keresztények egységének. Mintha nem tudatosodna bennünk, hogy egy hajóban evezünk. A templomainkban végzett közös imádság után rendszerint közös agapén veszünk részt, ahol alkalom nyílik a másik felekezethez tartozó megismerésére.

A farkasréti imatalálkozón legutóbb három református, egy evangélikus lelkész és két katolikus pap volt jelen. A terített asztalnál bő másfél órán át tartó beszélgetésünk hozzájárult a pálos emlékév jelmondatában foglalt gondolat elmélyítéséhez: Magyarország, közöm van hozzád!

 

AttachmentSize
Vesperás, 2020-01-27.odt29.88 KB