Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Minden forrásom belőled fakad, 25. - 2020.06.15.

1./ Mi a közös a koronavírus-járvány és a hit között?

Az, hogy mindkettő érintkezéssel terjed. De amíg a járvány terjedése ellen távolságtartással védekezünk, addig a távolságtartás nem csak a járvány terjedését, de a hit terjedését is akadályozza.

Elmélkedjünk arról, hogy milyen kihívást – mondhatnám úgy is, hogy milyen veszélyt és akadályt – jelent a vírus miatti bezárkózás, a szentmisétől és a szentségektől való távolságtartás a hívő embernek.

2./ A Lumen fidei – A hit világossága kezdetű enciklika (melyet még XVI. Benedek pápa írt meg, de Ferenc pápa adott ki) egy szép példával magyarázza a hit terjedését: amint a húsvéti vigílián a nagy húsvéti gyertyáról meggyújtjuk a hívek kis gyertyáit, úgy ragyog Jézus világossága a keresztények arcán, mintegy tükörben – és így terjed a hit is. „A hit érintkezéssel terjed, személytől személyig, miként egyik kanóc a másiktól lobban lángra.” (37)

„Egyedül nem lehet hinni. A hit nem elszigetelt kapcsolat a hívő „énje” és az isteni „Te” között, az öntörvényű alany és Isten között. A hit természete szerint kitárul a „mi” felé, mindig az Egyház közösségén belül él… Aki megkapja a hitet, felfedezi, hogy kitágulnak saját „énjének” terei, új kapcsolatok keletkeznek benne, amelyek gazdagítják az életet.” (39)

„A hitnek olyan környezetre van szüksége, amelyben tanúskodni lehet róla és közölni lehet… Egy merőben elméleti tanítás továbbadásához talán elég egy könyv, vagy a szájhagyomány ismételgetése. De amit az Egyházban közlünk, amit az élő Hagyományban adunk tovább, az egy új világosság, amely élő kapcsolatokra nyitja meg a személyt az Istennel és a többiekkel való közösségben… Egy ilyen átadáshoz különleges eszközökre van szükség… s ezek az eszközök az Egyház liturgiájában ünnepelt szentségek. Ezért a szentségek a hit szentségei.” (40)

A hit nem elszigetelt, egyéni akció, nem olyan aktus, amelyet az ember csak a saját erőire számítva végre tud hajtani, hanem amit kapni kell, belépve az egyházi közösségbe, amely közvetíti Isten ajándékát.” (41)

 

3./ A koronavírus-járvány a hit közösségi életét akadályozza.

Nem szabad lebecsülni ezt a veszélyt! A gyerekek immár három hónapja nem járnak sem iskolába, sem templomba – azaz közösségbe. Közösségi kapcsolatok hiányában meggyengülhet a barátság, meggyengülhet a Jézushoz fűződő viszony is. S mivel most jön a nyári szünet, utána pedig talán a járvány második hulláma, a közösségi kapcsolatok hiánya még súlyosabbá válhat. Egy bő félévnyi szünet a vallási kiscsoportok életében súlyos következményekkel járhat a hit továbbadásában.

 

A hitélet visszaesése társadalmi következményekkel is járhat. Ismét az enciklikát idézem:

„Megbízható szeretet nélkül valójában semmi sem képes egyesíteni az embereket. Egységük a hit nélkül csak a haszonra, a közös érdekekre, a félelemre, s nem a közös élet jóságára épülne, nem arra az örömre, amelyet a másik egyszerű jelenléte tud kiváltani.” (51)

„Ha kivonjuk a hitet városainkból, elvadul az egymás iránti bizalom, csak a félelem fog összetartani és veszélybe kerül a stabilitás… A hit megvilágosítja a társadalmi életet, kreatív világossága van minden új történelmi pillanat számára, mert minden eseményt az Atyával, mindenek forrásával és végső céljával hoz kapcsolatba, aki szeret minket.” (55)

 

Valóban: a hitnek kreatív világossága van minden új történelmi pillanatban. Ezt láttuk a járvány okozta karantén idején, amikor az internet segítségével online-kapcsolaton keresztül tudtak a hívek – ha virtuálisan is – bekapcsolódni az egyházi életbe. A közösségi életet azonban nem lehet közvetítésekkel pótolni. Komoly kihívás és felelősség, hogy a gazdasági élet újraindítása mellett erőfeszítéseket tegyünk a közösségi hitélet újraindítására. Ez pedig hívek nélkül – gyerekek, fiatalok, családok és idősek nélkül – lehetetlen. A hit megéléséhez valóságos közösségre van szükség. Válságos időket élünk; rajtad is múlik, hogy milyen lesz a jövő Egyháza!

 

 

 

AttachmentSize
Vesperás, 2020-06-15.odt31.83 KB