Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Minden forrásom belőled fakad, 20. - 2020.05.04.

Melyek a demokráciát jelenleg veszélyeztető legfontosabb tényezők?

 

1./ A pluralista demokrácia soha sincs egyszerűen biztonságban. Nem csak a gazdasági krízisek vezethetnek bukáshoz, hanem a szellemi hullámcsapások is alámoshatják a talajt. A mai szabadelvű és szekularizált állam megtartásához más hatalmakra és erőkre van ráutalva. Vagyis létezik valami elengedhetetlenül szükséges a pluralista demokrácia számára, ami nem a politika területén helyezkedik el. Mik volnának ezek? Talán a nem kormányzati szervezetek (NGO), amelyek civilnek, függetlennek és semlegesnek mondják magukat? Valójában nem azok, csak ezt a megtévesztő álarcot öltik magukra. Láthatóan nagyon kínálják segítségüket a kormányzatoknak.

2./ Ma létezik egy olyan magatartás, melyet a fennálló rend iránti undor jellemez. Minden rossz, amit az állam produkál – ezt vallják azok, akikben egyre növekszik az anarchia iránti vágy. Valamiféle profán messianizmus jelenik meg a köztudatban. Már nem beszélnek a bibliai értelemben vett Isten országáról, de annál többet beszélnek egy „igazságos társadalom” létrehozásáról. Hogyan jön létre az igazságos társadalom? Úgy, hogy szakítani kell a fennálló társadalmi berendezkedéssel, mely az ethosz, a szokások által alakította ki a maga értékrendjét és magatartásrendjét. Ez azonban rossz – állítják magabiztosan. Szerintük rossz a társadalmi struktúra, és ebből fakadóan beszélnek strukturális bűnről. Nem személyes bűnről – mert olyan nincs; a bűn nem az emberből fakad – mondják – hanem a társadalom bűnös struktúrájából.

(NB. A kereszténység ezzel szemben beszél áteredő bűnről és személyes bűnről, vagyis az egyén felelősségét nem hárítja át a társadalomra, a „struktúrákra”.)

Az igazságos társadalom szószólói fel akarják szabadítani az embert a bűnös társadalmi struktúra alól, hogy létrejöjjön egy tökéletes világ. Ez nagyon hasonlít a marxizmus által felfestett tökéletes kommunista társadalom képéhez, ami valójában utópia. Mert tökéletes társadalom sosem lesz. Azért nem lesz, mert az ember sem tökéletes, márpedig a társadalom tökéletlen emberekből áll.

A pluralista demokrácia számára halálos fenyegetést jelent a „tökéletes társadalom” közeli várása, mert utat nyit az anarchista lelkesedésnek. Az anarchia jelei a rombolásban mutatkoznak meg. Nem építenek, csak rombolnak – egy sosem létező utópisztikus társadalom reményében. A Marx és Engels által 1848-ban meghirdetett kommunista társadalom éppen olyan utópia volt, mint amilyen napjaink utópiája: az „igazságos társadalom”.

3./ Miként lehet egy társadalom igazságos, ha az erkölcsöt, mint olyant, eltüntetik? Már nem létezik az önmagában vett jó, nem létezik az önmagában vett rossz sem, hanem csak előnyökről és hátrányokról beszélnek. Az erkölcs helyére a hasznosság lépett. Ami nekem hasznos, az erkölcsös – így lehetne leegyszerűsíteni a mai gondolkodást.

Kiveszett az erkölcsi érzék. Mi sem bizonyítja jobban, mint a vallásgyalázás esetei. A francia szatirikus hetilap – a Charlie Hebdo – hosszú évek óta vallásgyalázást követett el a keresztény, zsidó és muszlim közösségek ellen, mindezt a sajtószabadságra hivatkozva. 2015-ben aztán két iszlám terrorista betört a szerkesztőségbe és több újságírót megölt. A tragikus végkifejletnek azonban korábbi időszakra visszanyúló gyökerei vannak. Joseph Ratzinger megemlíti, hogy a müncheni bíróság kétszer is elutasított vallásgyalázás címén beadott keresetet, azzal az indoklással, hogy az a közbékét nem veszélyeztette. Ez a döntés világossá tette a jog lényegének elvesztését a jogrendszerben; ez a döntés ugyanis utat nyit az ököljogra. Az ököljog érvényesült a párizsi terrortámadásban. A terrorizmus persze bűncselekmény, de az sem járja, hogy egy bíróság eltussolja az igazságszolgáltatást azzal az indoklással, hogy a vallásgyalázás a közbékét nem veszélyezteti. A vallásgyalázást nem lehet sajtószabadságnak beállítani, mert az valójában tiszteletlenség a vallásos emberek ellen, vallási rasszizmus. „Az alapvető erkölcsi konszenzus helyreállításának kérdése társadalmunkban ezért egyben az állam és a társadalom túlélésének kérdése is.” - állapítja meg Joseph Ratzinger, majd így folytatja: „a transzcendencia elvesztése idézi elő a menekülést az utópiába.” (vö. Joseph Ratzinger - XVI.Benedek pápa: A közép újrafelfedezése, 259-268)

 

A vallásosság politikai hatásairól majd a következőkben lesz szó.

 

 

AttachmentSize
Vesperás, 2020-05-04.odt34.34 KB