Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Minden forrásom belőled fakad, 19. - 2020.04.27.

1./ Szociális érzékenyítés már óvodás kortól.

Az utóbbi években megtanultunk egy szót: érzékenyítés. Nincs olyan korosztály – óvodás kortól a felnőttekig - amelyet ne érzékenyítenének szociális vonatkozásban. Leginkább a „másság” elfogadására történő érzékenyítésről hallunk. Ez a „másság” jelenthet etnikai másságot, de jelenthet szexuális orientációban megmutatkozó másságot is. Az érzékenyítés célja a másik ember iránti tolerancia, türelem megtanítása és begyakorlása. Általános tapasztalatunk, hogy a vallási-, nemzeti-, etnikai- stb. türelmetlenség nem hogy csökkenne, de egyre terjed. Ezért az érzékenyítési programok ellen nem lehetne kifogásunk. Hacsak az érzékenyítés nem politikai játszma részét képezi, mert akkor már inkább manipulációnak kellene mondani, és nem érzékenyítésnek. Sajnos van erre példa. Gondoljunk a migránsok befogadására irányuló – ideológiai alapú – érzékenyítésre, amikor a befogadásra kijelölt terület őslakosainak érzékenysége egyáltalán nem méltányolt szempont.

2./ Az Egyház életében régi gyakorlat az „érzékenyítés”.

Nem gondolunk rá, de az ökumenikus mozgalom is egyfajta „érzékenyítés”. Célja a különböző keresztény felekezetek közötti közeledés elősegítése, végső soron pedig a keresztény egység megteremtése. Mondhatjuk ezt vallási türelemnek, „vallási érzékenyítésnek” is.

Nekünk, magyaroknak nincs szégyenkeznivalónk a vallási türelem gyakorlásában.

Európában először az 1568-ban tartott tordai országgyűlés hirdette ki a szabad vallásgyakorlást a négy bevett keresztény felekezet (katolikus, református, evangélikus, unitárius) számára. Ez a törvény 50 évvel (!) Luther Márton fellépése után lépett érvénybe.

1781. október 25-én adta ki II. József (kalapos) királyunk a türelmi rendeletét, melyben szabad vallásgyakorlatot és hivatalviselést biztosított egyes felekezeteknek. Türelmi rendeletét II. József halálos ágyán sem vonta vissza; máig ható hatása, hogy a vegyes vallású házasságok esetében ha az anya protestáns, akkor a leánygyermeket is protestánsként nevelik.

Ezeket a törvényeket nem „érzékenyítésnek” mondták, hanem türelmi rendeletnek. Tartalmában azonban megegyezett a mai megfogalmazással; nem a szembeállást, hanem a másik iránti türelmet tartotta követendő magatartásnak.

 

3./ Ami a nyugati világban hiányzik: az Isten iránti „érzékenyítés”.

Már az előzőekben szó volt a politikai vagy ideológiai indíttatású érzékenyítésről. Ez az az eset, amikor a médiában filantrópnak állítanak be valakit, akit a jó szándék vezet valamilyen csoport védelmében, azonban a háttérben rejtett motívumok húzódnak meg, mint pl. egyéni haszonszerzés, befolyáshoz jutás, stb. Ilyenkor lehet feltenni a cicerói kérdést: cui bono – kinek jó? Kinek jó, kinek használ a filantróp akció: a valóban rászorulóknak, vagy saját érdekeinek? Oly sok csalással találkozunk napjainkban, hogy a gyanú árnyéka nem űzhető el egy kézlegyintéssel.

Mondjunk pozitív példát is, mert ilyen is van. Talán az egyik legismertebb Assisi Szent Ferenc élete. Ferenc igazi filantrópnak tekinthető. Amikor jómódú apjának kelmekereskedését szétosztotta a szegények között, apja gyakorlatilag kitagadta fiát, aki ezután koldulásra kényszerült. Ferencnek nem voltak rejtett szándékai a szegénység vállalásával, nem népszerűségre törekedett, hanem a szegény Jézushoz hasonló életet akart élni. Érzékeny volt a szegények iránt, mert ő is egy lett közülük. A szegénység vállalásának motívuma egyedül Isten iránti szeretete volt. Ferenc nem manipulált másokat, hanem tanúságot tett mások előtt Krisztus-követéséről. Hitvalló élete aztán másokat is „érzékenyített” a szegénység iránt, így jött létre a ferences szerzetesrend. Lényeges vonás, hogy Ferenc szociális érzékenysége mögött nem emberi számítás, önző haszonszerzés, vagy hatalomhoz jutás volt a motívum, hanem az Isten iránti szeretete.

A nyugati világban ez az Isten iránti „érzékenyítés” hiányzik. Szekularizált világunkban nem meglepő, hogy Isten kimarad. Csakhogy Isten szeretete nélkül előbb-utóbb kibújik a filantrópia álarca mögül az önszeretet, az önző érdek, a hatalom- és anyagi haszonszerzés motívuma. Miért? Azért, mert az áteredő bűn következtében akaratunk meggyengült, természetünk rosszra hajló lett. Lehet erre legyinteni, mint ósdi ideológiára, de akkor ne csodálkozzunk, hogy ilyen világban élünk.

 

AttachmentSize
Vesperás, 2020-04-27.odt33.57 KB