Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Minden forrásom belőled fakad, 17. - 2020.04.13.

1./ Ismerjük fel az idők jeleit!

A történelmi események okait és összefüggéseit feltárni a történészek feladata. Meglátásaik megfogalmazására azonban csak bizonyos történelmi távlatból vállalkoznak. Napi történelmünk eseményei nem olyanok, melyek értelmezésére éveket várhatunk; az idők jeleit itt és most kell értelmezni.

A koronavírus járvány okát lehet tudományosan kutatni – ez a tudomány embereinek a feladata. Nyilvánvaló, hogy a vallással foglalkozó emberek (szándékosan kerülöm a „szakemberek” kifejezést, mert a vallás nem „szakma”, hanem hitbeli meggyőződés), tehát a hittudomány képviselői – a papok – is értelmezik a jelenlegi világjárvány próbatételét. Az nem vitás, hogy próbatételről van szó: a kereskedelmi és egészségügyi ellátórendszer próbatételéről, a családi összetartás és az emberi szolidaritás próbatételéről, nem utolsó sorban a hit próbatételéről van szó.

Sokkal izgalmasabb kérdés, hogy ki az, aki most próbára teszi az egész emberiséget. Válaszom: Isten. Az az Isten, akinek a létét sokan tagadják, mások hisznek benne. Az előbbiek természettudományos magyarázatát kívánják adni a járványnak, a hívők ezen túl természetfeletti szempontokat is kutatnak. Milyen szándékai lehetnek Istennek, amikor próbára tesz minket?

Két történelmi eseményt említek az ókorból, melyek segíthetnek értelmezni a mai idők jeleit.

 

2./ Jézus megjövendölte Jeruzsálem pusztulását.

Szent Márk evangélista a 60-as évek végén – tehát a templom 70-ben bekövetkezett pusztulása előtt – írt evangéliumában így számol be erről a jövendölésről:

 

Amint kijöttek a templomból, /Jézus/ egyik tanítványa így szólt hozzá: „Mester, nézd, milyen kövek és milyen épületek!” Jézus így felelt: „Látod ezeket a hatalmas épületeket? Nem marad itt kő kövön, mindent lerombolnak.” (Mk 13, 1-2)

 

A rómaiak 70-ben porig rombolták a templomot, s ez kiváltotta a zsidó és keresztény vallás elkülönülését. Addig ugyanis maguk az apostolok is feljártak a jeruzsálemi templomba imádkozni – amint erről az Apostolok Cselekedeteinek 3. fejezetében olvashatunk. A templom lerombolása véget vetett a zsidó vallási kultusznak, nevezetesen az égő áldozatok bemutatásának. Történelmietlen az a kérdés, hogy mi lett volna, ha a templom megmenekül a zsidó háborúban. Nem így történt. A Gondviselés másként intézte a dolgokat. A Jeruzsálemet leromboló Titusz római hadvezér Isten eszköze volt, bár ott Rómában, a birodalom központjában a győztesnek (máig álló) diadalívet építők másként gondolhatták.

A Zsidókhoz írt levél szerzője a bűnök eltörléséről értekezve összehasonlítja az ószövetségi égőáldozatokat Jézus bűnöket eltörlő keresztáldozatával, és kijelenti, hogy Jézus áldozata után már „nincs szükség bűnért való áldozatra” (Zsid 10,18). A Gondviselés így nyúlt bele a vallástörténetbe: noha az apostolok nem tudtak szakítani a templomi kultusszal, emiatt a zsidó és keresztény vallás különválása nem történt meg, de a jeruzsálemi templom pusztulása – melyet Jézus megjövendölt – előidézte a két vallás elkülönülését. S ez nem emberi, hanem gondviselésszerű megoldás volt.

 

3./ Szent Cyprianus karthágói püspök: De lapsis (A bukottakról) c. művében – melyet a 250-ben felerősödött keresztényüldözések idején írt, értelmezi az akkori idők jeleit; arról ír, hogy 40 évnyi békés, nyugodt, zaklatásmentes keresztény élet után miért következett be az újabb véres üldözés.

 

„Az Úr próbára akarta tenni családját, és mert a hosszan tartó béke az Istentől nekünk adott fegyelmet fellazította, az ég büntető ítélete ébresztette fel a heverésző, hogy úgy mondjam szunyókáló hitet. Bűneink miatt sokkal nagyobb büntetést érdemeltünk volna, az oly irgalmas Úr azonban mindent úgy mérsékelt, hogy ami történt, az inkább vizsgálatnak tűnt, mint üldözésnek.” (5)

Ha az előbb azt mondtuk, hogy Titusz római hadvezér (később császár) csak eszköz volt a Gondviselés kezében, akkor ugyanezt mondhatjuk a 250-es üldözést elrendelő Decius császárról is.

4./ Mi lehet a Gondviselés célja a koronavírus-járvány próbatételével?

Talán hasonló, mint 250-ben: a jóléti társadalmakban fellazult életnek megálljt parancsolni, és kimozdítani a – Ferenc pápa által jellemzett – „díványboldogságból”.

2016. júliusában a krakkói Ifjúsági Világtalálkozón ezt mondta többek között a pápa:

 

Nem azért jöttünk a világra, hogy vegetáljunk, nem azért, hogy kényelmesen ellegyünk, hogy az életből díványt csináljunk, mely elaltat minket; ellenkezőleg, más valamiért jöttünk: hogy nyomot hagyjuk. Nagyon szomorú, ha valaki úgy éli le az életét, hogy nem hagy nyomot! De amikor a kényelmet választjuk, összekevervén a boldogságot a fogyasztással, azért megfizetünk, nagyon, de nagyon drágán: elveszítjük a szabadságot. Nem vagyunk szabadok arra, hogy nyomot hagyjunk. Ezt az árat fizetjük.”

 

Ferenc pápa korunk egyik alapvető tévedésére mutat rá, amikor a szabadságról szól. A szabadság ugyanis nem a valamitől, vagy valakitől való szabadságot jelenti, hanem a valamire való szabadságot. A szabadság pozitív valami: szabadnak lenni arra, hogy nyomot hagyjunk magunk után. Korunk manipulált és eltömegesített kultúrája a szabadság negatív formáját preferálja: szabadnak, függetlennek lenni mindentől – Istentől, de még saját magunktól is.

 

Nos, úgy tűnik, nagy árat fizetünk ezért a téves gondolkodás- és életmódért. A koronavírus éppen a szabadságunktól foszt meg; az utazás, a csoportosulás, tömeges szórakozás etc. szabadságától. Ugyanakkor észre kell vennünk ebben a helyzetben a Gondviselés működését is, mely a családi életnek és a családban megélt vallásosságnak ad hatalmas lehetőséget.

Egy tisztulási folyamatot élünk meg, ezen belül az Egyház tisztulását is. Sebészeti műtét után még tisztulnia kell a sebnek egy csövecskén keresztül. A seb gyógyulását meg kell előzze a tisztulás folyamata. Mai világunk a tisztulás folyamatában van. Gyógyulni Krisztus által tud; „sebtől gyógyult”, Vulnere sanus - ahogy Belon Gellért püspök jelmondata fogalmaz.

 

 

AttachmentSize
Vesperás, 2020-04-13.odt32.32 KB