Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Minden forrásom belőled fakad, 16. - 2020.04.06.

1./ A koronavírus-világjárvány az emberiség jelenlegi nagy megpróbáltatása.

Hogyan éljük meg azt, hogy templomainkban heteken át nincs nyilvános liturgia: sem szentmise, sem más szentségkiszolgáltatás? Nehezen, mert a nagyböjt mégis az év legintenzívebb lelki időszaka. Nagyböjti lelkigyakorlatok, keresztúti ájtatosságok, betegek szentségének kiszolgáltatása, szentgyónások maradnak el – hogy csak néhányat említsek a szokásos böjti programokból. Elnéptelenedett templomok és utcák, bevásárlócentrumok és szállodák, üres iskolák és stadionok – mind arról tanúskodik, hogy a világjárvány minden embert érint, mindenkit megpróbál.

Thomas Merton írja: „A megpróbáltatás elszakít bennünket azoktól a semmiségektől, amelyekben szétszórjuk magunkat és meghalunk. A megpróbáltatás ezért életet ad, és szeretjük, nem mert a halált szeretjük, hanem mert az életet.” (Párbeszédek a Csönddel, 9)

A trappista lelki író örök igazságot fogalmaz meg azzal az ellentétpárral, hogy a megpróbáltatás elszakít valamitől, ugyanakkor új életet ad, vagyis valami új kezdődik el vele.

A zsidó nép babiloni fogsága a Kr. e. VI. században szintén egy komoly megpróbáltatás volt, hiszen hiányzott a templomi istentisztelet, s erőt vett rajtuk az elhagyatottság érzése. Valami hasonlót élünk meg most mi is: hiányoznak a szentmisék, vallásgyakorlásunk megszokott formái. A babiloni fogság olyan volt a nép számára, mint a halál állapota. Ám Isten ebben a helyzetben prófétája által vigasztalta népét. Ezekiel próféta arról beszélt fogolytársainak Babilonban, hogy Isten kivezeti népét ebből a siralmas állapotból – hasonlóan az egyiptomi fogságból való megmeneküléshez. (vö. Ez 37,12)

Amint az egyiptomi és babiloni megpróbáltatások után új élet kezdődött a választott nép életében,

úgy a mostani világjárvány megpróbáltatása után is valami új kezdődik az emberiség életében.

 

2./ A megpróbáltatásokra szükség van, mert az erényt csak nehézségek között lehet gyakorolni. A járvány jótékony hatását máris lehet tapasztalni. Talán sosem irányult annyi figyelem az idősek felé, mint éppen ebben a veszélyhelyzetben. A családok féltik öregjeiket, a szomszédokban is felébredt a segítőkészség, a lakosságban felébred az egymásért való felelősségtudat. Ebben az individuális, végtelenül egoista világban sokan felismerik az erények gyakorlásának örömét; a „jót tenni jó” örömét. Sztárokról és neves közszereplőkről hallunk, akik jelentős pénzösszegekkel segítik akár az egészségügyet, akár a konkrét embereket ebben a katasztrófahelyzetben.

Isten miért engedi elhatalmasodni a bajt? - kérdezhetjük. A választ a feketevasárnap (böjt 5. vasárnapján) hallott evangéliumi történetben (Jn 11,1-45) hallottuk. Lázár már négy napja halott volt, mire Jézus odaért. A két lánytestvér – Márta és Mária – finom szemrehányással fordult feléje: ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérünk. Jézus azonban tudta, hogy mit fog tenni; feltámasztja barátját, Lázárt, és ezzel megdicsőíti Istent, aki új életet tud adni.

Isten miért engedi meg ennek a járványnak az elhatalmasodását? Azért, mert egy világméretű megpróbáltatás, egy világméretű gazdasági megrázkódtatás után valami újnak kell kezdődnie. Ami eddig volt, az nem folytatódhat. Az eddigi világon és annak berendezkedésén az ember magától sosem lett volna képes változtatni. Ez az ismeretlen új vírus azonban rákényszeríti a világot a változásra.

A mostani világméretű megpróbáltatás – Thomas Merton szavait idézve - „elszakít bennünket azoktól a semmiségektől, amelyekben szétszórjuk magunkat és meghalunk.” Igen, amit eddig fontosnak tartottunk, az hirtelen mellőzhető semmiséggé vált. Az eddig abszolútnak gondolt „értékek” relativizálódtak. Az Istentől elfordult világ erkölcsi relativizmusa pedig lelepleződött: abszolút értékek és erkölcsi tanítás nélkül a társadalom a káosz és anarchia martaléka lesz.

A mostani világméretű megpróbáltatás olyan, mint a pártok életében az előválasztás. Az előválasztás még nem dönt el semmit, csak hozzásegíthet a későbbi igazi választás sikeréhez. A mostani megpróbáltatás hitünk próbatétele és megtisztulásunknak eszköze. Még nem dőlt el végső sorsunk, de mostani kényszerű elcsendesedésünk idején számba vesszük, kinek szolgáltunk eddig: Istennek, vagy a világnak. Kitől vártuk életünk kiteljesedését: Istentől, vagy a világtól?

Adja Isten, hogy a végső számadáson bátran álljuk meg helyünket!

 

AttachmentSize
Vesperás, 2020-04-06.odt30.15 KB