Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Minden forrásom belőled fakad, 15. - 2020.03.30.

1./ Veszélyhelyzet van.

Van olyan veszélyhelyzet, melyet a kormány hirdet ki, és van olyan, melyet az emberek maguk is felismernek. Ez utóbbira példa Babits Mihály: Jónás könyve c. verse, melyet 1938-ban írt. A Hitler által irányított Németország ekkor szállta meg Ausztriát (Anschluss), s a II. világháború közvetlen közelségbe került. A náci veszélyt érzékelve írta le Babits a próféta megvilágosodására utaló sorokat:

„De mennél csúfabb mélybe hull le szolgád,

annál világosabb előtte orcád.”

Jónás, aki előbb nem akarta teljesíteni küldetését, a cethal gyomrában megvilágosodva megváltozik, és engedelmeskedik Istennek.

Most is veszélyhelyzet van, de nem háborús, hanem világjárvány. Az ismeretlen és rejtett ellenség ellen egyetlen védekezés van: a karantén. Egy amúgy is atomizálódott társadalomban az egymástól való elszigetelődés. Hová vezet ez az elképesztő helyzet? Elképzelhető, hogy oda, ahová Jónás esetében: a megvilágosodáshoz. Isten arcának felismeréséhez. Mert „mennél csúfabb mélybe hull le szolgád”, mennél kilátástalanabb a világ helyzete; „annál világosabb előtte orcád”, annál inkább találhat rá Istenre. Nem csak Babits jutott mély meglátásra akkor már súlyos betegsége, valamint a világ súlyos állapota által, de a fizikai és lelki mélységbe jutott ember minden időkben hasonló felismerésre juthat.

 

2./ „A mélységből kiáltok, Uram, hozzád” - így kezdődik a 130. zsoltár. A mélység itt az Isten és ember közötti távolság kifejezése – akárcsak Babits költeményében: „mennél csúfabb mélybe hull le szolgád”. A bűnbánati zsoltár arról szól, hogy a bűne miatt Istentől elszakadt ember egy idő múlva vágyakozni kezd Isten után. Gyönyörű képpel fejezi ki magát:

Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őr a hajnalt.

Igen, jobban mint az őr a hajnalt, várja Izrael az Urat.”

 

Miért várja az őr a hajnalt? Azért, hogy megszabaduljon terhes szolgálatától és végre pihenőre térhessen. Mire vágyakozik az Istentől elszakadt ember? Isten irgalmára és bocsánatára.

„Ám nálad bocsánatot nyer a vétek...” ezért

„Remélek az Úrban, benne remél lelkem, és bízom a szavában...”, hiszen

„Ő váltja meg Izraelt minden bűnétől.”

 

3./ A mostani veszélyhelyzet helyreteheti a dolgokat.

A jólét mélységeibe zuhant – erkölcsi mélységekbe zuhant – ember ugyanis gyakran mit remélt Istentől?

Szent Ágoston szerint „azt remélték az Úrtól, hogy ha keresztények lesznek, tele lesz a házuk gabonával, borral, olajjal, ezüsttel, arannyal; a ház népéből senki nem hal meg ideje korán; ha nincsenek gyermekei, lesznek; ha még nőtlen, talál feleséget; a házában nemcsak az asszonyok nem vesztik el magzatukat, hanem a jószáguk sem vetél el; a hordóikban nem ecetesedik meg a bor, a szőlőjüket nem veri el a jég. Aki így remélt az Úrban, ha látja, hogy ezekben a dolgokban azok bővelkednek, akik nem tisztelik az Urat, a lábai is elerőtlenednek...” (vö. Zsolt 72-2-3)

Hippó püspöke ezután arról értekezik, hogy a kereszténynek a feltámadást kell remélnie az Úrtól. Ne a gazdagságot remélje, ne a testi egészséget, ne a földi bőséget, hanem az örök életet.

A koronavírus-járvány által teremtett veszélyhelyzetben felismerjük „hogy végül is mindig Isten kezében van az életünk” - ahogy ezt Erdő Péter bíboros imádságában megfogalmazta. A járvány keltette félelemben le tudunk mondani a szórakozásról, utazásról, kényelemről – mert az emberi életet mindezek fölé helyezzük. Ám az emberi élet teljességét nem az egészség és a tartalmas, hosszú élet adja, hanem az örök boldogság. Ez a legtöbb, mit Istentől kaphatunk.

A mostani világjárvány relativizálja az eddig abszolútnak tartott értékeket, és mindent az örök boldogság összefüggésébe állít be. Ezért jótékony hatása is lehet, ha helyére teszi a dolgokat.

 

AttachmentSize
Vesperás, 2020-03-30.odt31.21 KB