Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Minden forrásom belőled fakad, 13. - 2020.03.16.

1./ Félünk attól, ami nem szeretnénk, ha bekövetkezne – írja a IV. században élt Szent Hiláriusz püspök és egyháztanító. A poitiers-i püspök a 127. zsoltár magyarázatában arról elmélkedik, hogy „milyen fokozatokon át juthatunk el az Úr félelmére”. A zsoltár első mondata boldognak mondja mindazt, aki féli az Urat, aki az ő útjain halad. Hiláriusz ügyes didaktikai módszerrel vezet rá az istenfélelem erényének lényegéhez.

Mindennapi félelmek között élünk: félünk felettesünk hatalmától, egy erősebb támadásától, egy betegségtől (aktuálisan most a koronavírustól), egy vadállattal való találkozástól, vagy bármilyen rossztól való szenvedéstől. Ezeket a félelmeket nem tanulás útján szerzi meg az ember, hanem ezek a gyenge emberi természet velejárói. A félelmet az ijedelem kelti fel bennünk. Hozzáteszem, hogy közvetett módon a média is jelentősen hozzájárul a félelemkeltéshez. A média által adott tájékoztatás a járványról sokakban indokolatlan felvásárlási lázt vált ki. A járvány elleni védekezés indokolttá tesz bizonyos intézkedéseket, amelyek nem félelemkeltésből fakadnak, ám mégis képesek kiváltani kisebb-nagyobb fokú félelmet az emberekben. Ennek egyszerű oka van: az ismeretlentől való automatikus félelem. A gyerek fél a számára új iskolától, a felnőtt az új munkahelytől, az idős ember az öregedéstől – és mindenki fél egy ismeretlen betegségtől.

A felsorolt mindennapi félelmeinket nem tanítják, ezek az emberi természet rettegéséből fakadnak.

Ezzel szemben az Úr félelmére tanítani kell az embert. A 33. zsoltárban ezt olvassuk: „Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám, az Úr félelmére oktatlak titeket.”

Szent Hiláriusz kifejti, hogy az Isten félelme teljesen az ő szeretetét jelenti, az iránta való tökéletes szeretet ugyanis kizárja a félelmet.

Amikor a közbeszédben azt mondjuk, hogy „félem az Istent”, akkor ez nem az Istentől való rettegő félelmet jelenti, hanem ellenkezőleg: mivel szereti Istent, fél attól, hogy valamilyen bűnnel megbántsa Őt. Az egymás iránt szerelmes fiatalok, vagy a szerető házastársak, a meghitt barátságban élők nem tesznek olyat, nem mondanak olyat, amivel megbánthatnák a másikat. Félnek olyat tenni és mondani, mert az a szeretetük ellen volna. De ez nem rettegő félelem, hanem inkább visszatartó félelem. Aki igazán szeret, az nem tesz rosszat a másiknak.

Az Úr félelme a Szentlélektől kapott hét ajándék egyike, melyeket a bérmálásban kapunk: a bölcsesség, az értelem, a jótanács, a lelki erősség, a tudomány, a jámborság és az istenfélelem. Ezek az ajándékok olyan készségek, melyek tanulékonnyá tesznek bennünket, hogy engedelmeskedjünk az isteni sugallatoknak. (vö. KEK 1830-1831)

2./ Miként juthatunk el az Úr félelmére – vagy másképpen mondva: az Úr szeretetére?

A kérdés nem is annyira bonyolult, mint gondolnánk. Közelítsünk a kérdéshez úgy, hogy miként juthat el két szerelmes egymás szeretetére? Úgy, hogy keresi egymás társaságát, időt szentelnek egymás megismerésére, áldozatokat hoznak egymásért, stb. Hasonló módon lehet eljutni az Úr félelmére, vagyis szeretetére. Keresni kell a vele való ima-találkozást, időt kell szentelni szavának – a Szentírásnak – meghallgatására és olvasására, áldozatot kell hozni érte (alamizsna, böjt).

3./ Rendhagyó módon a koronavírus is hozzájárulhat Isten iránti szeretetünk növeléséhez.

A korábbi századok nagy járványai (pestis, kolera) idején a keresztények buzgón imádkoztak a járvány megszűnéséért. Ennek máig látható nyomai azok a Szentháromság-emlékművek, melyek elkészítésére fogadalommal kötelezték magukat a járványok közepette. A bajok elmúltával fogadalmukat teljesítették is. A budavári Mátyás-templom előtt álló Szentháromság-szobor, az óbudai és nagytétényi, vagy esztergomi Szentháromság-szobrok ma idegenforgalmi látványosságok, de közel háromszáz évvel ezelőtt a hívő emberek hálájából jöttek létre. A közös baj közelebb vitte az embereket Istenhez; kiváltotta belőlük az Istenhez-fordulást, növelte bennük az Úr félelmét, vagyis az Isten iránti szeretetet.

Hogy napjaink világjárványa kivált-e a mai emberekből hasonló gondolatokat – én nem tudom. Főpásztorunk – dr. Erdő Péter bíboros – megfogalmazott egy imádságot, melyet nagyon javallott akár családi közösségben is imádkozni. Olaszország püspöki konferenciája több hétre bezáratta a templomokat; nincsenek esküvők, nyilvános szentmisék, még temetések sem. Ez nem jelentheti azt, hogy akkor imádkozni sem lehet. Ellenkezőleg, ilyenkor még inkább szükség van az Istenhez forduló imádságra, melyből erőt meríthetnek a félelemben élők.

 

 

AttachmentSize
Vesperás, 2020-03-16.odt35.8 KB