Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Minden forrásom belőled fakad, 11. - 2020.03.02.

1./ Jean Vanier szexuális visszaéléseket követett el.

Ezt a döbbenetes hírt olvashatjuk az Új Ember és a Magyar Kurír oldalain. Az általa alapított Bárka közösség nemzetközi szervezete által felkért független brit tanácsadó cég vizsgálatát egy hete hozták nyilvánosságra. A Bárka még 2019. áprilisában – nem sokkal Jean Vanier halála (2019. május 7.) előtt – bízta meg a brit céget azzal, hogy tárja fel Vanier kapcsolatát korábbi lelki vezetőjével, a domonkos Thomas Philippe atyával. Az 1993-ban meghalt Thomas atya ellen már 1956-ban vizsgálatot indított a Hittani Kongregáció, az általa lelki vezetett nők elleni szexuális abúzus okán, s erről annak idején tájékoztatták Vanier-t. Ennek ellenére Vanier 2015-ben és 2016-ban is tagadta, hogy gyóntatójának bűnéről tudott volna. A most nyilvánosságra hozott vizsgálat megállapította, hogy Vanier 1970 és 2005 között ugyancsak szexuális cselekményt kezdeményezett hat nővel. Az érintett személyek nem tudtak a korábban másokkal történtekről, ennek ellenére most egymással egybevágó cselekedetekre derült fény. A szexuális cselekményeket „misztikus magyarázatokkal igazolták”.

A botrány felmérhetetlen kárt okoz, hiszen a világszerte sok országban elterjedt Bárka közösség tízezer tagot számlál, s Jean Vanier nevét számos iskola vette fel. Vanier világi emberként nősülhetett volna – de nem ezt tette. A szellemi fogyatékos embereket közösségbe gyűjtő Bárka közösséget 1964-ben alapította egy kis francia faluban, s tevékenységéért számos díjat és kitüntetést kapott különböző kormányoktól. Az Egyház megbecsülését mutatja, hogy tagja volt a Világiak Pápai Tanácsának.

2./ Jézus a botrányról így tanított: „Aki megbotránkoztat csak egyet is a kicsik közül, akik hisznek bennem, jobban járna, ha malomkövet kötnének a nyakába, és a tenger fenekére vetnék. Jaj a világnak a botrányok miatt! Elkerülhetetlen ugyan, hogy botrányok ne forduljanak elő, mégis jaj annak, aki botrányt okoz!” (Mt 18,6-7)

A botrány fogalmát itt inkább a „bűnre csábítás” értelmében kell venni. Mást megbotránkoztatni annyit jelent, mint bűnbe vinni. Már az 1956-ban egyházilag elítélt Thomas atya is bűnt követett el, s hiába hívták fel erre abban az időben Jean Vanier figyelmét, ő ugyanabba a bűnbe esett.

Jézus megállapítja, hogy „elkerülhetetlenek a botrányok”; a romlott emberi természet lehetetlenné tette a botrány kiirtását, de ez a tény nem veszi el a felelősséget attól, aki botrányt okoz. Jézus még arra is utal, hogy az Egyházon belül két csoport van: a vezetők – ők a „nagyok” –, valamint az egyszerű hívek – ők a „kicsik”. A botrányokozásról szóló figyelmeztetése elsősorban azokra a vezetőkre vonatkozik, akikre a „kicsik”, vagyis a vezetettek rá vannak bízva. Thomas atya és Jean Vanier bűne ezért igen súlyos.

3./ Az Isten országa és a bűnös világ közötti harc kiújul minden korban – erről írt Schütz Antal: Isten a történelemben című, 1934-ben kiadott művében.

A bűnös világ ma is támad: rágalmakkal, kísértésekkel, álszentséggel, farizeizmussal. Így Isten országa számára egyrészt állandó alkalom nyílik, hogy megmutassa Istene és eszményei iránti hűségét; másrészt a sátán országának ez a szellemi serénysége állandó ösztönzés Isten országának fiai számára. Hisz mélységes tragikum van abban, hogy a természet tunyaságát a kegyelem olyan lassan győzi le. Mennyi szemrehányás van a getszemáni kertben imádkozó Jézus szavaiban, melyeket az elalvó apostoloknak tesz fel: „Miért alusztok?” (Lk 22,46) Nézzétek Judást, bezzeg nem alszik, hanem sürgölődik – elárulni mesterét. S milyen megrendítő lelkiismeretbe-markolás az Üdvözítő szava: „E világ fiai okosabbak a maguk nemében, mint a világosság fiai.” (Lk 16,8)

Schütz Antal szerint a gonoszság erőinek támadása – vegyük ide most a botrányokozásokat – végelemzésben Isten országán végbeviszi a tisztításnak és próbának azt a munkáját, melyre általában rendelve van. Mi lett volna a kereszténységből, ha nincsenek a nagy próbatételek: az eretnekségek, az üldözések, az egyházszakadások és a kommunista ateizmus nyomása. Igaz a régi mondás: „crescit sub pondere palma - teher alatt nő a pálma”. (im 210-213)

Minden külső látszat ellenére az Isten országa végül diadalmaskodik. Minden történeti katasztrófa és diadal, minden népmozgalom és forradalom, minden népvándorlás és kultúrmozgalom gyarapítja Isten országát. Erről a látomásról szól az egyházi himnusz: Ég városa, Jeruzsálem. Falaid eleven kövek, úgy nősz a csillagok közé. És mint menyasszonyt, angyalok ezerszer ezre leng körül.

 

 

AttachmentSize
Vesperás, 2020-03-02.odt35.11 KB