Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Makkosmária kegyhely búcsúi ajándékai – 2011.09.30.

 

1./ A kegyhelyekről búcsúi ajándékot szoktak vinni az otthon maradottaknak, hogy valami módon ők is részesüljenek abból az örömből, amit a búcsúsok átéltek. Ezért most én is szeretnék átadni abból az örömből, amelyben részünk, részem volt Makkosmárián, ahová Fogolykiváltó Boldogasszony búcsúnapján (szeptember 24-én) mintegy 50 farkasréti hívővel elzarándokoltunk. A legtöbben gyalog mentünk, néhány fiatal kerékpárral, mások pedig autóval vagy autóbusszal.

 

Makkosmária kegytemplom belső     Zarándoklatunk célja az volt, hogy imádkozzunk azokért a fiatalokért, akik rossz döntésükkel az élettársi viszony zsákutcájába tévedtek, illetve imádságunkkal támogassuk a még döntés előtt álló fiatalokat. Útban Makkosmária felé hallottam, hogy az egyik fiú a kegytemplomi szentmise előtt fogja megkérni az általa udvarolt leány kezét, ami persze meglepetés lesz a lánynak. Mivel a fiatalok kerékpárral jöttek, a szál virágot és a gyűrűket családtagjaik vitték gyalogosan. A kegytemplomhoz érkezve fél órás pihenés, kegyhelyismertetés volt a kertben. A leánykérés ezalatt történt, de a nyilvánosság kizárásával. Amikor a sekrestyébe mentem a szentmisére felkészülni, bejött a két sugárzó arcú fiatal, és áldásomat kérték. Miután megkapták az áldást, elkezdődött a szentmise. Nem tudom, megjelentek-e a két fiatal szemében az öröm könnyei. Nem tudom, milyen hálát éreztek ezen a szentmisén, amely eredeti neve szerint eucharisztia, azaz hálaadás. Én viszont megértettem valami fontosat. Megértettem, hogy a szerelem ajándék!

 

 

2./ A szerelem Istentől kapott ajándék. A tudomány azt mondja, hogy a szerelem hormonhatás. Bizonyára helyes a megállapítás. De kérdezzünk tovább: és a hormonokat ki teremtette? Szóval a kérdések végén eljutunk a teremtő Istenhez. Isten adta az életet, és vele együtt a hormonokat is. Vagyis eljutunk ahhoz a megállapításhoz, hogy bizony a szerelem is Isten ajándéka.
     Hogy mire való az ajándék, azt mindenki tudja. Az ajándék arra való, hogy örömet szerezzünk másnak. Nem magunknak, hanem egy másik embernek! Önmagunkat nem ajándékozzuk meg, önmagunknak vásárolunk vagy megszerzünk valamit. Az ajándék lényege a meglepetés. Önmagunkat nem tudjuk meglepni, csak egy másik embert. Amint a zarándoklaton résztvevő fiú meglepte az általa udvarolt leányt azzal, hogy megkérte a kezét. A lányt éppen a meglepetés tette boldoggá. Az ajándék olyan örömöt vált ki, amit meg akarunk osztani másokkal. Amikor egy kisgyerek ajándékot kap, utána eldicsekszik vele, hogy mit kapott. A leánykérést követő eljegyzés ha nem is mondható dicsekvésnek, mégis a szerelem ajándéka feletti öröm kifejezése, hiszen ekkor nyilvános ceremónia keretében közhírré tétetik a fiatalok kölcsönös öröme. A házasság szentsége pedig köszönet Istennek, a szerelem ajándékozójának; valamint ígéret az ajándék hűséges őrzésére: „Amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza.” (Mt 19,6) A „holtomiglan-holtodiglan” ígéret megtartásához kérik Isten további ajándékait, különösen a hűség kegyelmét.
     Megkérni egy lány kezét – manapság bátor döntésnek számít. Ha ez egy kegyhelyen történik, búcsújárás alkalmával, az annak kifejeződése, hogy hálás Istennek, a szerelem ajándékozójának. A szimbólumok megválasztása igen sokat árul el belső világunkból. Miként a szóhasználatok is árulkodóak: a Makkosmárián most megkért lány egy beszélgetés során nem úgy szólt udvarlójáról, hogy a „barátom”, hanem így: a „kedvesem”. Ez nem régimódiság, hanem lelki finomság jele.

3./ Fogolykiváltó Boldogasszony kegyhelyén Isten megajándékozott bennünket. A leánykérés nem csak az udvarolt leánynak volt meglepetés, de nekem is, és azon keveseknek, akik be voltak avatva. Azért is zarándokoltunk Makkosmáriára, hogy imádkozzunk a még döntés előtt álló fiatalokért, hogy merjenek dönteni és jól tudjanak dönteni. Lám, máris született egy döntés. Elgondolkodhatunk azon, miért pont most született a döntés, holott már évek óta együtt járnak! Ez titok.
     Engem ismét meglepett Isten ajándékozó jósága. Évekkel ezelőtt olvastam kedves szentemnél, Szent Josemaria Escrivánál, hogy ha nem hozol áldozatot, akkor nem leszel hatékony. Ez a mondat belém ragadt, és ez motiválta alapvetően, hogy pl öregedő fejjel vállaltam az új plébániát. S ez az áldozat azóta számos olyan örömöt termett, melyben eddig sosem volt részem. Makkosmárián kisgyerek koromtól fogva igen sokszor jártam. Voltam már itt primicián (újmisén), eskettem itt egy régi kedves hittanosomat is. De ilyen zarándoklatban még nem volt részem. Csak sejtésem van arról, milyen öröm lehetett a fiataloknak a zarándoklaton való leánykérés. De hogy nekem milyen öröm volt a lelkipásztori munka hatékonyságának megtapasztalása, azt viszont tudom.