Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Lisieux-i Szent Teréz békessége – 2022.05.17.

Békességet hagyok rátok; az én békémet adom nektek.” (Jn 14,27) – hallottuk a mai evangéliumban a tanítványaitól búcsúzó Jézus szavait.

Jézus a maga békességét nem viszi magával, hanem úgy hagyja tanítványaira, mint ahogy Illés próféta Elizeusra hagyta a palástját. Jézus megjegyzi még, hogy az ő békessége nem a világ által nyújtott békesség. Két okból is szükséges volt ez a megkülönböztetés. Egyrészt az ókori görögök Plútóban tisztelték a békesség és a gazdagság istenét és úgy vélték, hogy akinek elég pénze van, annak elég békessége is van. Másrészt a rómaiaknál Pax volt a béke istennője; továbbá Augustus császár óta emlegették a Pax Romanum-ot, a római békét, de ahol ennek a világhatalomnak a békessége uralkodott, az a temetők békessége volt.

 

Mit jelent a békesség a mai kor zaklatott embere számára? Leginkább azt jelenti, hogy „hagyjanak engem békén”! Békesség alatt elsősorban nyugalmat, a külső körülményektől függő nyugalmat értünk. Jézus ezzel szemben a körülményektől független békességet hagyja ránk, tehát nem a külső körülményektől függő nyugalmat, hanem az ember belsejéből, lelkéből feltörő nyugalmat hagyja ránk. Így megtörténhet, hogy nincs ugyan nyugalmunk, de mégis van belső békességünk.

Amikor Jézus felvette a mi emberi természetünket, azzal a béke útját is megmutatta nekünk: ez a párbeszéd, a megbocsátás és a szolidaritás útja. A Föld különböző részeit egyre sújtó tartós igazságtalanság és erőszak ellenére, s a békét egyre újabb és alattomosan fenyegető jelenségek – mint pl. a terrorizmus, nihilizmus és fanatikus fundamentalizmus – ellenére minden eddiginél fontosabb, hogy együtt munkálkodjunk a békéért! Ha a béke útját akarjuk választani, vennünk kell a bátorságot arra, hogy elkezdjünk hinni az Istenben és emberben.” - írja XVI. Benedek pápa, majd azzal folytatja, hogy a béke megszilárdításának elengedhetetlen feltétele Isten teljes igazságának a megismerése.

A valódi békét azonban meg kell különböztetni a látszatbékétől. Látszatbékéről akkor van szó, ha valaki nem mer, vagy nem akar kiállni az igazság és a keresztény értékek mellett – akár félelemből, akár kényelmességből – s alakoskodással és konfliktuskerüléssel menekül a küzdelem elől. A látszatbéke valójában hazugság, ezért nincs benne öröm. Tiszta örömöt csak az igazságért való kiállás hoz meg. Jézus is kiállt az isteni igazságért, sokszor megküzdött a megkérgesedett szívű farizeusokkal; a vitákat nem a vita kedvéért vállalta, hanem azért, hogy az isteni igazságot célba juttassa. A külső körülmények nem nyújtottak nyugalmat és békét, de belül megélte az igazi lelki békét, mert Isten akaratát teljesítette. Az utolsó vacsorán ezt a belső békét hagyta tanítványaira.

Minden szentmisében ezt a békét hagyja miránk is a pap szavai által: „Pax Domini sit semper vobiscum” - „az Úr békéje legyen veletek mindenkor”. Krisztus nem maga a kényelmesség és középszerűség, hanem az isteni igazságért lobogó tűz; s aki közel kerül ehhez a tűzhöz, Jézushoz, az áttüzesedve, hozzá hasonlóan megtapasztalja a belső nyugalmat és békét.

 

Lisieux-i Szent Teréz élete utolsó szakaszában keményen küzdött ezért a belső békességért. Erről tanúskodik Örömem című verse:

 

 

  Ha felhők borulnak életem egére,                             Tudom, azt akarja: legyen békességem.

  S nincs, ki enyhet adjon szívem sok sebére:             Örülök, ha nap kél, éjszaka sem félek:

  Akkor elrejtőzöm s az a boldogságom.                     Őrá hagyatkozom, Őbenne remélek.

  Megmaradok csendben, akárki megvessen.              Megfoszthat hitemtől, kétszer úgy szeretem,

 

                                           Nem aggaszt halálom, már az égbe vágyom;

                                           Csak Téged szeretni… ez a boldogságom.

 

 

AttachmentSize
Homilia, 2022-05-17.odt29.97 KB