Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Lisieux-i Szent Teréz – aki nagy szent akart lenni. - 2021.11.17.

1./ Egy nyugat-magyarországi város plébánosa megkérdezte a hittanos diákokat: akartok-e szentek lenni? Kitérő választ kapott. Megdöbbentő! Szent Péter apostol első levelében írja: „legyetek ti is szentek bármilyen körülmények között; mert meg van írva: »Szentek legyetek, amint én is szent vagyok.«” (1 Pét 1, 15-16)

Lisieux-i Szent Teréz nagy szent akart lenni, hős, mint az Orleans-i Szűz, Jeanne d, Arc, Szent Johanna, akit annyira csodált, hogy színdarabot is írt róla, amit a kolostorban maga adott elő. Teréz még 25 éves sem volt, amikor meghalt; előtte kilenc évvel lépett be a Kármelbe, és azután soha többé nem hagyta el a kolostort. Példátlanul gyorsan kanonizálták. XI. Pius pápa a modern idők legnagyobb szentjének nevezte – és való igaz, van-e nála népszerűbb szent? Szinte nincs templom, ahol ne állna szobra, vagy más ábrázolása. Ráadásul Szent II. János Pál pápa 1997-ben egyháztanítóvá nyilvánította. Miért tisztelik egyházdoktorként Terézt, aki összesen négy és fél évet járt iskolába, s a kolostorban – hozzánk képest – óriási hátrányban volt. Gondoljuk meg, soha nem jutott a teljes Biblia birtokába, mindenesetre a teljes Ószövetséget biztosan nem ismerte. Csak egy gondosan összeválogatott kivonatokból álló könyve volt, és mégis milyen nagyszerűen alkalmazta ezeket a szövegeket, világosságot fedezett fel bennük, magyarázta őket, bár gyakran szövegösszefüggés nélkül álltak, mégis lelki hasznára voltak. Hozzáfért az Újszövetséghez, és táplálkozott belőle, de hiányoztak számára a mi bőséges tudományos ismereteink. Vegyük például az érzelgős szentképeket és műalkotásokat, melyeket szemlélt, és kétségkívül szeretett is! Nézzük saját édeskés festményeit. Ez volt az ő kultúrája, életkörülményeinek tartozéka, és ebben az értelemben elkerülhetetlen volt, hogy ne ezekkel éljen. De mindent felhasznált!

Ám hűséges Istene is mindezt felhasználta arra, hogy neki adja Önmagát. Ez mindannyiunk számára döntő jelentőséggel bír. Sohasem magyarázhatjuk ki magunkat azzal, hogy sérültek, hátrányos helyzetűek vagyunk, vagy bármi is megakadályoz minket abban, hogy igazából szentek legyünk az életben. Inkább azt kell meglátnunk, hogy mindegyikünk életében megtalálható az életszentséghez szükséges összes „kellék”: környezetünk és mindaz, amivel és amiben Istent teljes lényünkkel szerethetjük. Nem kell mást tenni, csak egészen rábízni magunkat szerető Atyánkra. Ugyanakkor mindent fel kell használnunk, minden egyes alkalmat, még azokat is, amelyek a legijesztőbb akadályoknak tűnnek számunkra.

 

2./ Teréz leglényegesebb tulajdonsága a bizalom volt. Önmagát teljesen Isten kezébe helyezte, az ő jóságában – és nem önmagában – bízott. Egyedül Isten jóságában bízott, nem pedig saját jóságában. Teréz világosan megmutatta, hogy nem igazán számít, mennyit értünk meg önmagunkból vagy a körülményeinkből; egyedül az számít, hogy Isten kezébe helyezzük magunkat. Ekkor nehézségeink maguktól feloldódnak majd, Isten oda jön el értünk, ahol éppen vagyunk; mi pedig teljes bizalommal átadjuk magunkat neki ott, ahol vagyunk, úgy, ahogy vagyunk. Ilyen egyszerű ez.

Napjainkban sok a középszerű keresztény, akik – miként az említett hittanos diákok is – nem akarnak szentek lenni. A középszerűségnek legfontosabb oka: a bizalom hiánya; illetve ennek ellentéte: ha magunkban bízunk.

Teréz ezt mondta egyik nővértársának: „Isten egyetlen dolgot szeret Terézben, a szegénységét és a kegyelembe vetett vak bizalmát.” Ezt mindegyikünk képes megtenni, hiszen nincs benne semmi különlegesség. Ez az Istenbe vetett határtalan bizalom Teréz „kis útjának” a titka. Ezért tekintenek rá úgy, mint a hit nagy tanítójára – ki tudja, talán a legnagyobbra?

Lisieux-i Szent Terézben semmi különleges nincs, végsőkig menő nagylelkűségében mégis rendkívüli. Amikor azt mondta, arra vágyik, hogy Istent teljességgel szeresse, komolyan is gondolta. Nem kívánt mást, mint tetszeni a Jóistennek.

Ó, ha mi, mai keresztények is úgy élnénk, ahogyan Kis Szent Teréz élt, azzal az egyetlen céllal, hogy Jézusnak örömöt szerezzünk, nem volna beszennyezett az Egyház lámpása. Fénye teljes tisztaságában ragyogna, és az emberek sietve gyűlnének köré.

(vö. Ruth Burrows OCD: Útmutató a misztikus imához 84, 124, 133. Ruth Burrows OCD: Az imaélet lényegéről 124-129 nyomán)

 

AttachmentSize
Homilia, 2021-11-17.odt32.73 KB