Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Lisieux-i Szent Teréz – a „homokszem” - 2020.06.17.

1./ Jézus a hegyi beszéd ma olvasott részletében (Mt 6,1-6.16-18) az alamizsnáról, imádságról és böjtről szól. Ez a nagy hármas az ószövetségi vallásosság kifejezése volt. Az alamizsnálkodás a jótékonyság gyakorlását jelentette abból a célból, hogy a szegények is hozzájussanak az élet alapvető szükségleteihez. Az imádság a vallásosság megnyilatkozása volt. A böjtöléssel pedig teremtményi mivoltukat ismerték el az emberek. Jézus szerint ezt a hármat titokban, szerényen kell gyakorolni és nem fitogtatva annak teljesítményét. A farizeusi vallásosság jellemzője volt az alamizsnálkodással, imádsággal, böjtöléssel való hivalkodás.

2./ Teljesítmény-centrikus világban élünk, ahol az ember értékét az általa elért teljesítménnyel mérik. Ebben a teljesítmény-centrikus világban csak az első hely az elfogadható, minden mást kudarcként élnek meg. Érezzük ennek a beállítódásnak embertelenségét és rákérdezünk ennek okára.

Miből fakad ez a teljesítmény-centrikusság? Abból, hogy az ember önimádó lett, ahelyett, hogy Istent imádná. Számára nem Isten a legfontosabb, hanem saját maga. Az önimádó ember a világ közepe akar lenni, s ezért hajszolja annyira a teljesítményét. Még ha belepusztul is, de ő akar az első lenni. Ez a teljesítmény-centrikus világ szükségszerűen önpusztító embert hoz létre.

 

3./ Lisieux-i Szent Teréz pont az ellenkezője volt az önimádó embernek. Számára Isten volt a legfontosabb, önmagát pedig „homokszemnek”, azaz „semminek” tekintette Istenhez képest. Ágnes anyától (Kis Szent Teréz édestestvére) ezt kérte utolsó beszélgetései során: „Imádkozz nővérem, hogy a homokszem váljon atommá, mely egyedül Jézus tekintetére érzékeny.” Ebből a mondatból az sugárzik, hogy Teréz nem más emberek elismerő tekintetére vágyott, hanem egyedül Jézus elismerésére; Teréz nem az embereknek akart tetszeni, vagy megfelelni, hanem egyedül Jézusnak.

 

Teréz az Istenhez vezető „kis út” feltalálója megmutatja nekünk a lelki béke titkát. Miért van oly sok békétlen ember? Miért van oly sok „hiper”-érzékeny ember? Miért van oly sok ingerült ember? Azért, mert ők nem „homokszemnek” tekintik magukat, hanem a világ közepének. S amikor egy másik ember őt nem fogadja el a világ közepének, akkor megsértve, megtámadva érzi magát – ebből fakad a környezetével való békétlensége, érzékenysége és ingerültsége. Az önmagára túlérzékeny ember a bolhából is elefántot csinál, s máris a legkülönfélébb konfliktusok, civódások, nézeteltérések keletkeznek.

 

Az önimádó emberből nem csak Isten imádása hiányzik, de az alázat is. Az alázatot Istennel kapcsolatban tudjuk gyakorolni, ha elfogadjuk, hogy hozzá képest mi csak teremtmények vagyunk. Isten a világ közepe, és nem én. Az alázatos ember Istenre tekintve él, akihez képest önmagát csak „homokszem”-nek, „semmi”-nek tekinti. Ez az egyik titka az életszentségnek.

 

Lisieux-i Szent Teréz egyháztanító felfedezte ezt a „kis utat”. Járjunk rajta!

 

 

AttachmentSize
Homilia, 2020-06-17.odt23.38 KB