Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Lelkipásztori levél, 2021.06.29

 

Historia est magistra vitae – a történelem az élet tanítómestere                        2021. június 29.

 

1./ Az esztergomi főszékesegyház káptalanjában halálozások során megüresedett stallumokat (kanonoki ülőhelyeket/hivatalokat) részeben graduális promóció útján – kinevezési sorrend szerinti előléptetéssel –, részben új kinevezésekkel tölti be a Bíboros Főpásztor. Ily módon kerültem előbbre, a Bánfy Lukács stallumba, ami arra indított, hogy jobban megismerjem a XII. században élt esztergomi érsek életét és korát. A történelmi tájékozódás meglepő felismerésekhez vezetett.

 

2./ I. (Könyves) Kálmán királyunk (1095-1116) a trónt fia, István számára csak öccse, Álmos és annak kiskorú gyermeke, Béla megvakíttatásával tudta biztosítani. A megvakíttatással szándéka az volt, hogy uralkodásra képtelenné tegye őket. Ennek ellenére fia, II. István (1116-1131) halála után mégis a vak unokaöccse került a trónra, II. (Vak) Béla néven, aki tíz éven át uralkodott (1131-1141).

Amikor II. Vak Béla meghalt, kiskorú fia, II. Géza lett a magyar király 1141-1162 között. II. Géza hosszúnak mondható uralkodásának utolsó szakaszában nyert kinevezést az esztergomi érseki székbe Bánfy Lukács, aki a párizsi egyetemen iskolatársa volt az 1170-ben székesegyházában meggyilkolt Becket Szent Tamás canterbury érseknek. (A két érsek barátsága okán került hazánkba a vértanú ereklyéje, és épült később az esztergomi Szent Tamás-hegyen egy kápolna a tiszteletére.)

Bánfy Lukács 1158-1181 között töltötte be az esztergomi érseki széket. Ez a korszak mind a világegyházban, mind hazánk történelmében viharos időszak volt.

Az egyház bíborosi testülete nagy többséggel III. Sándort választotta pápává (1159-1181), ám I. Barbarossa Frigyes német-római császár IV. Viktor személyében ellenpápát választott. A hivatalos pápa és az ellenpápa kölcsönösen kiközösítette egymást és annak híveit. Lukács érsek III. Sándor oldalán állt, és II. Géza királyt is megnyerte a pápa hívének, hozzájárulva ezzel az ország függetlenségének biztosításához a német befolyás ellen.

Újabb, immár belső problémák adódtak II. Géza halálával, akit törvényesen fia, a mindössze 15 éves III. István (1162-1172) követett volna jog szerint a trónon. Ám ekkor trónkövetelőként előállt a nagybácsi - II. Géza öccse - László, és azt kérte Lukács érsektől, hogy őt koronázza királlyá. Az érsek azonban megtagadta, hogy az ifjú trónörököst kisemmizzék, mire László a kalocsai érsekkel megkoronáztatta magát. Erre Lukács érsek egyházi átokkal sújtotta a kalocsai érseket, majd ki is közösítette az egyházból. László ellenkirály válaszul bebörtönözte Lukács érseket. III. Sándor pápa elérte, hogy László ellenkirály kiengedje börtönéből az érseket. Húsvét vasárnapján Lukács érsek a királyi kápolnában misét mutatott be, melyen László ellenkirály is részt vett. A szentéletű, igen erős akaratú érsek ekkor lesöpört mindent az oltárról és a kővé dermedt király előtt megjövendölte annak hamarosan bekövetkező halálát. A kápolnából távozó érseket azonnal letartóztatták és ismét börtönbe vetették. László ellenkirály pedig fél év múlva valóban meghalt. Az ellenkirály halála után Lukács érsek királlyá koronázta az ifjú III. Istvánt. A trónviszály azonban nem szűnt meg, mert most László testvére, a másik nagybácsi – István – jelentette be trónigényét. A IV. István néven regnáló újabb ellenkirály uralma csak egy évig tartott, mert öt hónappal trónra lépése után, 1163. júniusában Székesfehérvár mellett csatát vesztett és bizánci területre menekült. Lukács érsek ekkor kiszabadult börtönéből. IV. István ellenkirály I. Manuél bizánci császár oltalma alatt többször próbált visszatérni, de 1165-ben meghalt, valószínűleg megmérgezték. A még mindig csak 18 éves III. István király a két nagybácsi halálával sem szabadult meg a trónkövetelőktől. I. Manuél bizánci császár a mi Szent László királyunk unokája lévén be akarta kapcsolni hazánkat a bizánci érdekszférába. Lukács érsek ettől azért is félt, mert a keleti egyházszakadás (1054) folytán a bizánci császárság elszakadt a pápától, márpedig Lukács érsek pápahűsége feltétlen volt. Ebbéli félelméből eredően ezért az ellenpápát állító I. Barbarossa Frigyes német-római császárral keresett szövetséget. Ezt a politikai szövetséget viszont III. Sándor pápa nem nézte jó szemmel. A német-római császárnál egy újabb magyar trónkövetelő is jelentkezett Borisz személyében, aki Könyves Kálmán király második elűzött feleségének fia volt. Végül belőle nem lett ellenkirály, mert I. Barbarossa Frigyesnek fontosabb dolga akadt, mint Borisz támogatása – a szentföldi keresztesháború.

Amikor III. István meghalt, fia – III. Béla – került trónra (1172-1196). Mivel ő Bizáncban nevelkedett, Lukács érsek bizalmatlan volt iránta, skizmatikusnak vélte, s emiatt nem volt hajlandó királlyá koronázni. Ez a félelme azonban alaptalan volt, mert III. Béla bizánci neveltetése ellenére a Rómával való uniót pártolta. Az új királyt ezért pápai felhatalmazással a kalocsai érsek koronázta meg. A szent életű Lukács érsek boldoggá avatását II. András és IV. Béla király is szorgalmazta, de erre végül nem került sor.

 

3./ Hazánk XII. századi történelme, valamint napjaink történelme meglepő hasonlóságokat mutat. Mintegy 900 évvel ezelőtt trónkövetelők hatalmi harca jellemezte történelmünket, akik idegen nagyhatalmaknál kilincseltek támogatásért. Napjainkban is a hatalomért folyik a küzdelem kormánypárti és ellenzéki pártok között. A külföldi hatalmak támogatásának keresése most is létező valóság. Amint Lukács érsek idejében is az ország látta kárát a hatalmi versengésnek, úgy van ez most is; a belső megosztottságból a nevető harmadik húz hasznot.

Véres háborúk ugyan nincsenek, de van gazdasági háború és van „színes” ideológiai háború. Idegen eszmék átvételével kuncsorognak a külföldi potentátoknál, csak hogy hatalomhoz jussanak. Elszomorító.

Vigasztalásul szolgál viszont, hogy eltűnt Bizánc, eltűnt a német-római császárság, de mi most is itt vagyunk. Vajon kinek a jóvoltából? Emberi erőnél nagyobb hatalmasság az, amely megőrzött bennünket ilyen és még ennél is veszélyesebb helyzetekben. Mondjuk ki: eredményes volt Szent István királyunk országfelajánlása a Szűzanyának. Ezért kell megőrizni hitünket, mert csak ennek segítségével őrizhetjük meg országunkat, népünket, családjainkat, kultúránkat.

Historia est magistra vitae – a történelem az élet tanítómestere. Aki nem tanul a történelemből, azt a történelem ismétlővizsgára ítéli. Jobb esetben. Rosszabb esetben kitörli a történelemből.

 

(Irodalom: Szántó Konrád – A katolikus egyház története; Esztergomi érsekek – Beke Margit szerk.)

 

AttachmentSize
Lelkipásztori levél, 2021-06-29.odt35.39 KB