Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Lelkipásztori levél, 2021.03.17.

 

Kedves Testvérek!

 

1./ Johannes Jörgensen (1866-1956), a 30 éves korában katolizált és Assisiben, a Szent Ferenc bazilikában eltemetett dán író mesét írt a pókról.

A pók a magasan fekvő ágról leereszkedett és kedvező, alkalmas helyen elkezdte a hálóját fonni. Egész nyáron át azon dolgozott és javítgatott. Igen szép alkotása lett a háló. Az egyik őszi reggel rossz hangulata volt, hálója szálait körülszaladgálta és mindegyik fonálon húzott valamit, hogy megvizsgálja, nincs-e valami javítanivaló. A háló legszélső végén ráakadt egy különös fonálra. Ez a fonál sehová sem csatlakozott, pontosabban szólva kilógott a levegőbe. Már nem emlékezett arra, hogy ő maga ezen a fonálon ereszkedett le. „El vele” - mondta a pók, és egyetlen harapással eltépte a fonalat – és ott feküdt a mélységben, segítség nélkül, belekeveredve saját hálója romjaiba.

Az állatmesék – mint ez is – állatokról szólnak, de valójában ránk, emberekre vonatkoznak. Életünk Istenen függ – a koronavírus-járvány idején tapasztaljuk is – de ha elvágjuk ezt a fonalat, minden összegabalyodik, és tehetetlenül vergődünk.

Szent Ágoston püspök az V. században egy mondattal elmondja mindezt: „Mivel elhagytunk téged, kiszolgáltattál bennünket önmagunknak.”

Szent Pál apostol a rómaiaknak írt levelében a pogányok erkölcsi eltévelyedését említve megjegyzi, hogy mivel Isten helyett bálványokat imádtak, ezért Isten kiszolgáltatta őket romlott eszüknek és saját gyalázatos szenvedélyeiknek, s itt első helyen a homoszexualitást jelöli meg (vö. Róm 1,23-28).

A mese és a valóság ugyanarról szól: aki elhagyja Istent, azt Isten kiszolgáltatja önmagának, boldoguljon a maga módján. Az igazság az, hogy az ember nem tud boldogulni önmagában, mert az ember Istenre van hangolva. Boldogságát, egyéni kiteljesedését csak Istenhez kapcsolódva érheti el.

 

2./ A megkezdett nagyböjti idő arra való, hogy az Istentől elhangolt ember újra Istenre hangolja önmagát. Erkölcsi elhangolódásunknak több oka van. Legfőbb oka a társadalom szabados légköre.

A szabadosság a szabadság palástja alá rejtett erkölcstelenség. Burkoltan tisztességtelen, illetlen, helytelen nemi viselkedés; az ésszerű szabályok rendszeres és szándékos áthágása. A sztárok szabadossága nem jó példa a fiataloknak. A szabadosság nem a boldog élethez vezet.

A szexuális szabadosságokat nem bünteti a Büntető Törvénykönyv. A törvény csak a másoknak okozott közvetlen és anyagi károkat, mások szabadságának megsértését bünteti. A szexuális szabadosság ellenben hosszútávon bünteti a társadalmat, az esetleges házastársat, a gyermeket, de leginkább őket magukat, mert kialszik bennük az erkölcsi értékek és Isten utáni vágy, elvesztik a valódi és állandó szeretetre való képességüket, s széthullik az az alapvető intézmény, amelyen a társadalom nyugszik: a család.

Az Egyháznak az abortuszról, a válásról, homoszexualitásról, házasságtörésről, házasság előtti szexuális kapcsolatokról szóló tanítása vörös posztó a szabadosság prófétái előtt, s ezért egyre vadabbul támadják azt. Az Egyházat azonban Isten az ember üdvére szánta – mondja Chesterton - , arra, hogy olyan legyen, mint a mozdony, s ne olyan, mint egy vagon, amelyet a közvélemény vontat. Isten népe motorcsónak legyen, amely a könnyű ösztönök áramlata ellen hajózik, s ne emberekkel teli tutaj, amelyet a hömpölygő ár a vízesés felé sodor. (vö. Giovanni Martinetti S.J. - A mai hit észérvei, 273-276)

Jean-Paul Sartre (1905-1980) ateista író és egzisztencialista filozófus szerint arra vagyunk ítélve, hogy szabadok legyünk. Sajátos logikája szerint minden döntésünk erkölcsös – függetlenül annak tartalmától –, mert döntésünk szabadságunkból fakad. Eszerint minden szabad, csak egy valami nem: a megbánás, mert a megbánás a szabad döntésünk elárulása lenne.

Hogy a bűnbánat szentségének visszaszorulásában van-e szerepe Sartre elméletének, nem tudom, de tény, hogy a bánat és a szégyenérzet megcsappant a keresztényekben is. Ez is erkölcsi elhangolódásunk egyik mutatója.

A megkezdett nagyböjti idő a maga bűnbánattartásával, böjti fegyelmével alkalmat teremt az Istenre hangolódásra, ami boldogságunk útja.

Farkasrét, 2021. febr. 17., hamvazószerda Gábor atya

 

 

AttachmentSize
Lelkipásztori levél, 2021-02-17.odt32.47 KB