Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Lelkipásztori levél, 2020.08.22.

 

Kedves Testvérek!

 

1./ A koronavírus-járvány ráébresztett bennünket a felelősségérzetre, amit az ország lakossága példamutatóan gyakorolt. A járványügyi szakemberek kérését megfogadva vigyáztunk arra, hogy minimálisra csökkentsük a megfertőződés vagy a fertőzés továbbadásának esélyét. Mivel közös volt a félelem, közös volt a védekezés is.

A vírusjárványon kívül azonban másféle járványok és másféle félelmek is voltak, vannak és lesznek. Konkrétan az erkölcsi veszélyekre gondolok. Az információs társadalomban, technikai eszközeink sosem tapasztalt félelmet és szorongást képesek kelteni bennünk. Mint a legtöbb ember, magam is hozzászoktam a mobiltelefonhoz, s nyugtalansággal tölt el, ha nincs velem. A nomofóbia (no mobile phone phobia = félelem a mobiltelefontól való megfosztottságtól) az újfajta félelmek egyike. A másik ennek ikertestvére: a FOMO (betűszó – Fear of Missing Out = félelem attól, hogy lemaradunk vagy kimaradunk valamiből). A modern ember lelki betegsége, hogy már nem képes a „kütyük” nyomogatása nélkül élni, mert fél, hogy lemarad valamiről, vagy kimarad valamiből. Az emberi agy ugyan felejtéssel védekezik az információ özönével szemben, ám továbbra is csillapíthatatlan éhséggel szívjuk magunkba az újabb és újabb információkat – s ami még ennél is veszélyesebb – az erkölcsi debilitást (erkölcsi gyengeelméjűség). A debilitás jelei azok a csalfa ideológiák, melyek a keresztény családmodell lebontását célozzák: a gender, valamint a szivárványos LMBTQ (betűszó: leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, queer).

Kertész Imre (1929-2016) Nobel-díjas írónk élete végén kiadott könyvében (A végső kocsma) így ír: „Európát a gyávaság és az erkölcsi debilitás pusztítja el, a védekezésre való képtelensége és a nyilvánvaló erkölcsi kátyú, amelyből Auschwitz óta nem tud kikecmeregni.”

Ezek után egy kérdés: ha a koronavírus-járvány elleni védekezést közös felelősségként éljük meg, akkor az erkölcsi debilitás, fiataljaink elmerülése az információáradatban, káros tartalmakban és pornográfiában legyen az ő bajuk – és a szüleiké? Ez a hozzáállás nyilvánvalóan inkorrekt lenne. Kertész Imre szavai fájóan igazak: gyávaság és védekezésre való képtelenség lenne.

A felelősségérzet más választ követel.

 

Kedves Fiatalok!

Ti sokkal nagyobb kísértéseknek vagytok kitéve, mint szüleitek voltak a maguk idejében. Egyre több veszély fenyeget. A közel 30 éve a rendőrség által indított DADA-program (dohányzás-alkohol-drog-AIDS), és az újabb ELLEN-SZER ifjúságvédelmi programjai mellett az Egyház a természetfeletti támaszt és segítséget ajánlja. Az őszi bérmálás előtt a Szentlélek hét ajándékának egyike jut eszembe: az Úr félelme. A bérmálásban kapjuk ezt az ajándékot, ami nem az Istentől való rettegő félelmet jelenti, hanem attól való félelmet, hogy bűnnel megbántom Istent. Ennek a félelemnek a szeretet a motivációja és nem a büntetéstől való rettegés. (Amint a szerető gyermek is fél olyat tenni, amivel megbántaná szüleit.) A bérmálás kegyelmi ajándéka tehát az Úr félelme.

A FOMO-félelem ismeretében megkérdezném: nem félsz attól, hogy ha visszaélsz az Istentől lizingbe kapott egészségeddel (pl. éjszakába nyúló internetezéseddel, káros oldalakkal való töltekezéseddel), akkor megbántod Istent? Nem félsz attól, hogy a virtuális kapcsolatok ápolása mellett lemaradhatsz az örök boldogságról, mert hanyagolod és veszélyezteted Istenhez fűződő kapcsolatodat?! Nem gondolsz arra, hogy felelős vagy egészségedért és lelkedért?

Sokféle rabság van: fizikai, szellemi, szenvedély- és FOMO-rabság. Amikor Szent Péter Agrippa király börtönében volt, a hívek imádkoztak érte, és az Úr csodálatos módon kiszabadította őt (lásd: ApCsel 12, 1-17). A török időkben egy szerzetesrend foglalkozott a fogolykiváltással, melynek mai formája a Makkos-Mária kegytemplomban végzett imádság a szenvedélyek rabságában élőkért, Fogolykiváltó Boldogasszony emléknapján (szept. 24.). A netezés rabsága komoly veszély, ezért felhívom a figyelmeteket és a szülők figyelmét a szeptemberben újra induló hittanórákra és ifjúsági szentségimádásokra: oremus pro invicem – imádkozzunk egymásért! OPI! Ez közös felelősségünk!

 

Farkasrét, 2020.08.22., a Boldogságos Szűz Mária Királynő napján

Verőcei Gábor

 

 

AttachmentSize
Lelkipásztori levél, 2020-08-22.odt33.77 KB