Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Lelkipásztori levél, 2019.10.20.

 

Kedves Testvérek!

 

1./ Felszínes látványvilágban élünk. Fennáll annak veszélye, hogy vallásosságunk is felszínessé válik. Konkrétumként említem: plébániánkon mindmáig összesen négy gyerek jelentkezett elsőáldozásra, holott az utóbbi években mindig húsz fő körül volt az elsőáldozók száma. Nem vigasztal, de espereskerületünk másik plébániáján még ennél is nagyobb visszaesés történt. Az iskolai hittanra beíratottak csak akkor lehetnek elsőáldozók, ha a plébániai felkészítésen is részt vesznek; ez a mi esetünkben kedden 17 órakor van. Nehézséget okozhat, ha pl. a gyermek különórán, edzésen vesz részt ugyanebben az időpontban. Erre az esetre is van azonban megoldás:

a vasárnap 9 órai szentmise után is tartunk elsőáldozási felkészítést, így egyszerre tud eleget tenni a szentmisén és a hittanórán való részvételnek. Amennyiben a szülők egyik lehetőséggel sem élnek, a gyermek nem lehet elsőáldozó. Éppen a lényegtől – a szentségi élettől – marad távol. Hasonló lenne ahhoz, mint aki leteszi a KRESZ-vizsgát, de vezetési gyakorlatra már nem megy el; nem fog jogosítványt kapni, azaz elmarad a lényeg.

Felszínes vallásosság az, amikor valaki csak elméleti ismerettel bír, de szentségi életet nem él. Hitéletünk célja nem csak az ismeretszerzés, hanem az életszentség elérése, amint Szent Péter apostol írja: „legyetek szentek bármilyen körülmények között” (1 Pét 1,15). A Jézus által rendelt szentségekre (keresztség, gyónás, oltáriszentség, bérmálás, házasság, betegek szentsége) azért van szükség, mert ezek segítségével érhetjük el az Isten által akart életszentséget. A szentségek nélküli vallásosság így tehát csak felszínes lehet. Éppen a lényeg marad el. A komoly vallásosságért meg kell küzdeni – akárcsak egy sportágban a jó eredményért. Melyik edző állít be csapatába olyan játékost, aki nem jár edzésre? Vajon a jó Isten befogad a mennybe olyat, aki nem is akar életszentségre jutni? Márpedig a fent említett szentségek mellőzése arra utal, hogy az illető nem akar életszentségre jutni. Felszínes vallásossággal nem lehet üdvözülni.

Nem szabad lebecsülni a szentségek életértékét! Az örök élet szempontjából nélkülözhetetlenek.

2./ A mély vallásosság a szentségekből merít erőt.

A múlt héten egy idősebb hívőnk háza előtt elhaladva belém villant, hogy már hosszú ideje nem láttam a templomban. Súlyos demenciában szenvedőről lévén szó, sejtettem az okát. Egy hétre rá, az enyhe októberi időt kihasználva a kerítésnél lévő virágokat locsoltam, s meglepetésre éppen ő sétált arra férje kíséretében. Ilyen véletlen nincs – gondoltam magamban – ez gondviselésszerű. Majd második meglepetésembe estem: a református férj – aki korábban minden vasárnap elkísérte feleségét a szentmisére – arra kért, hogy alkalmas időpontban áldoztassam meg beteg feleségét. Ez a kérést a beteg asszony már nem tudta elmondani. Nyomban betértünk a templomba és a rendkívüli helyzetben mindjárt szentáldozásban részesítettem a beteg asszonyt.

A megrendítő történet előzménye, hogy az asszony rendszeresen járult a szentségekhez. Betegsége elhatalmasodásával férje elkísérte a templomba - amíg lehetett -, s amit már szellemi hanyatlása miatt nem tudott kérni, azt református vallású férje kérte számára. Ez a hitvesi szeretet: amikor nem csak testi, de lelki szükségében is segít házastársán. Híven az esküvőn mondottakhoz: „Isten engem úgy segéljen… hogy őt el nem hagyom, holtomiglan-holtáiglan semmiféle bajában.”

Lám, a szentségek életértéke így mutatkozik meg azok életében, akik nem felszínesen, de mélyen elkötelezve élik meg hitüket. A szentségekhez járulás az örök élet szempontjából a legjobb befektetés. A szentségek vétele már földi életünkben is gyümölcsöző: megőriz az erkölcsi hanyatlástól. Rémülten látjuk az egész európai világon az erkölcsi válság tüneteit a családi életben, kultúrában, politikában egyaránt. Az individualizmus és a vele járó tiszteletlenség Auguste Comte (1798-1857) szerint „nyugat-európai betegség”, melyben egész kultúránk tönkre mehet. A párizsi emigrációban meghalt Merezskovszkij (1865-1941) ugyancsak Nyugat-Európáról írja, hogy „Krisztus eltávozott tőlük”. Eme látnoki megérzések napjainkban válnak valósággá.

Nagyon kérem a szülőket, fiatalokat és gyerekeket is, ne hagyjátok el a szentségeket – elsősorban a szentmisét, gyónást, áldozást – mert Jézus ezekben van jelen. Szent Jeromos (347-420) mondta: ami Jézusban látható volt, az átment a szentségekbe. A szentségek elhagyása tehát Jézus elhagyásával azonos. És még valami: a fenti történet alapján higgyünk a Gondviselés működésében!

Budapest-Farkasrét, 2019. október 20. Verőcei Gábor plébános

 

 

 

AttachmentSize
Lelkipásztori levél, 2019-10-20.odt34.18 KB