Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Lelkipásztori levél, 2019.07.18.

 

Kedves Testvérek! Kedves Családok!

 

1./ Vonzó ma a kereszténység?

Induljunk ki az ősegyház korából. Az apostolok idején a kereszténységnek vonzónak kellett lennie, különben nem terjedt volna el a római birodalomban. Ez nyilvánvaló. Mi lehetett benne a vonzó?

Jézus mondta: „Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én megkönnyítlek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát. Az én igám édes, és az én terhem könnyű.” (Mt 11, 28-30)

Jézus terhe és igája az ószövetségi törvényrengeteghez képest volt édes és könnyű. Igen, mert a farizeusok és írástudók által összeállított 248 parancs és 365 tilalom – azaz összesen 613 előírás – között még ők sem ismerték ki magukat, hát még az írástudatlan és tanulatlan nép. Jézus ezzel a hatalmas törvénytárral állítja szembe a maga igáját. Jézus nem az ószövetségi törvénytárat, hanem önmagát állítja követendő példának. Arra tanít és azt követeli, amit ő maga megvalósít. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell fáradozni az üdvösségért; ám a követelményei egyben ígéretek is.

Jézus a gazdag ifjúnak azt mondja: „Ha el akarsz jutni az örök életre, tartsd meg a parancsokat... ne ölj, ne törj házasságot, ne lopj, hamisan ne tanúskodjál, apádat és anyádat tiszteld, felebarátodat pedig szeresd úgy, mint saját magadat.” (Mt 19, 17.19) Jézus meghatározza az élet célját, ez pedig az örök élet. A cél eléréséért küzdeni kell. Ez így van a tanulásban, így van a sportban, így van a művészetben, így van az élet minden területén: a cél eléréséért küzdeni kell. Így van ez az üdvösség elérése esetében is: az üdvösségért küzdeni kell.

 

2./ Napjaink Európájában elmondható, hogy kortársaink túlnyomó többsége nem tartja vonzónak a kereszténységet. Miért? Azért, mert az elvilágiasodott Európa számára nem kell Isten; ám ha elveti Istent, akkor elveti az örök célt, az üdvösséget is. Ha nincs cél, akkor nincs miért küzdeni. Ha nem kell Isten, akkor nem kell az üdvösség sem. Ha az üdvösség nem végső cél, akkor miért tartaná meg bárki Isten parancsait? Egyre többen nem is tartják meg, azzal a kritikával élve, hogy az Egyház törvényei avíttak, ideje lenne lecserélni, korszerűsíteni.

Joseph Ratzinger bíboros (a későbbi XVI. Benedek pápa) 1989. május 2-án a Bécshez közeli Laxenburgban tartott előadásában szólt az Egyház gyakorlatával és tanításával szembeni ellenvetésekről. Eszerint „a progresszív gondolkodású katolikusok kötelességszerű előadásává vált az ellenvetések egész litániája, melynek négy legfontosabb alapeleme a következő:

  • az Egyház fogamzásgátlásról szóló tanításának elutasítása, ami a foganást akadályozó mindenféle módszer azonos erkölcsi szintre helyezését jelenti, amelyek alkalmazásáról azután csak az egyéni „lelkiismeret” dönthet;

  • a homoszexualitással szembeni „diszkrimináció” minden formájának elutasítása és ebből következően mindenfajta szexuális tevékenység erkölcsi egyenlőségének bizonygatása, ha azokat a „szeretet” motiválja, vagy ha azok legalábbis nem ártanak senkinek;

  • az újraházasodott elváltak számára hozzáférés biztosítása az Egyház szentségeihez;

  • és a nők pappá szentelése.”

Az ellenvetések „litániája” a mai napig nem került le a napirendről. Szomorú, hogy az Egyházon belül egyre élesebb küzdelem folyik a felsorolt célkitűzések megvalósításáért, s közben a házasságok egyre nagyobb arányban esnek szét, illetve létre sem jönnek az élettársi viszony járványszerű terjedése miatt. Miért nem a házasságok stabilitásának megteremtéséért folyik a küzdelem? Azért, mert akkor jobban kellene bízni a természetfeletti erőben, az isteni kegyelem erejében. Az isteni kegyelmet a szentségeken keresztül kapjuk, ezért szorgalmazni kell a szentségek vételét. A bűnbánat szentségét éppúgy, mint az Oltáriszentség vételét; az egyházi rend szentségének szükségességét éppúgy, mint a házasság szentségének fontosságát. A paphiány orvoslásának módja nem a nők pappá szentelése; a házasságok legneuralgikusabb kérdése pedig nem a fogamzásgátlás, hanem egy életre szóló elköteleződés. Egy biztos: hit nélkül nem lehet orvosolni a bajokat. „Csak az a kérdés – mondja Jézus –, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?” (Lk 18,8)

3./ Az Egyházban nem marketingtevékenységre van szükség, hanem természetfeletti istenhitre.

Marketingtevékenység alatt azt értem, hogy – miként egy vállalat működtetésénél – azt kutatják, mire van igénye a fogyasztónak. Nem hiszek abban, hogy hirdetésekkel, reklámtevékenységgel, audiovizuális eszközökkel tartós eredményt lehetne elérni ebben az istenhittől elrugaszkodott társadalomban. Időszakos érdeklődést talán igen, de tartósat nem. Tévedés lenne egy fesztiválozó egyházat építeni a szentek egyháza helyett. Szent Péter apostol intelmét kell megfogadni: „legyetek ti is szentek bármilyen körülmények között; mert meg van írva: Szentek legyetek, amint én is szent vagyok.” (1 Pét 1,16) Szentté válásunk útja pedig nem lehet más, mint a szentségek vétele. Jézus ezt az utat jelölte ki számunkra, ezért minden más út tévút. (deviancia)

A szent élet tud vonzani! Az életszentség ma olyan hatékony jel, mely Istenre mutat, mely az örök célra, az üdvösségre mutat. Ennek a célját tévesztett vagy céltalanul élő Európának hatékony jelre van szüksége. Az életszentséget felmutató keresztény arról tesz tanúságot, hogy Jézus követelményei egyben ígéretek is. Például követelmény, hogy évente legalább egyszer járuljunk szentgyónáshoz, szentáldozáshoz; követelmény, hogy a házasságot az egyház törvényei szerint kössük meg - de ezek egyben ígéretek is. Az örök élet elnyerésének ígéretei és biztosítékai.

 

Az Alacoque Szent Margitnak (1647-1690) tett magánkinyilatkoztatásban Jézus az alábbi ígéreteket tette a Jézus Szíve-tisztelettel kapcsolatban:

 

  1. Megadom nekik az állapotukhoz szükséges kegyelmeket.

  2. Családjaiknak megadom a békét.

  3. Minden bánatukban megvigasztalom őket.

  4. Életükben s különösen haláluk óráján biztos menedékük leszek.

  5. Minden vállalkozásukat megáldom.

  6. A bűnösök szívemben megtalálják az irgalom forrását és vég nélküli tengerét.

  7. A lanyha lelkek gyorsan buzgókká lesznek.

  8. A buzgó lelkek hamar nagy tökéletességre jutnak.

  9. Megáldom házaikat, hol Szívem képét kifüggesztik.

  10. Megadom a papoknak a kegyelmet, hogy a legkeményebb szíveket is megtérítsék.

  11. Azok neveit, akik ez ájtatosságot terjesztik, szívembe írom és onnan soha ki nem törlöm.

  12. Mindazok, akik kilenc egymásután következő hónap első péntekén a szentségekhez járulnak, vagyis meggyónnak és megáldoznak, nem halnak meg szentségek nélkül.

 

A Jézus Szíve tisztelet utolsó ígéretének teljesülését több esetben tapasztaltam papi életem során. Volt olyan, aki 40 éven át nem gyakorolta a hitét, de halálos ágyához papot hívott és a kegyelem állapotában halt meg. Diákkorában elvégezte a nagykilencedet, amit az ígéretek 12. pontja tartalmaz. A fiatalkori lelki befektetés meghozta a gyümölcsét. Ha hosszú évtizedeken át el is távolodott, az örök célt nem feledte, s ebben a Jézus Szíve-tiszteletnek bizonnyal szerepe volt.

 

4./ Hogyan tegyük vonzóvá a kereszténységet? Életszentséggel. Az életszentség eléréséhez vegyük igénybe a régtől bevált lehetőségeket, pl. a fent említett Jézus Szíve tiszteletet, a nagykilenced végzését. Életünkben legalább egyszer végezzünk kilenc egymást követő hónap első péntekén szentgyónást és szentáldozást.

A nagykilenced elvégzését különösen is ajánlom a gyerekeknek és fiataloknak. Méltó felkészülés ez a 2020. szeptember 13-20. között tartandó Budapesten megrendezendő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra. Ha szeptember, vagy október első péntekén (szept. 6.; okt. 4.) kezdi egy diák, akkor a tanév végéig be tudja fejezni. Későbbi kezdés miatt előfordulhat, hogy a nyári vakáció és utazás miatt megszakadna a nagykilenced.

 

Budapest-Farkasrét, 2019. július 18.                                                     Verőcei Gábor

                                                                                                                   plébános

 

 

AttachmentSize
Lelkipásztori levél, 2019-07-18.odt35.59 KB