Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Lelkipásztori levél, 2018-12-01

Kedves Testvérek! Kedves Gyerekek és Fiatalok!

 

1./ A kis herceg – gyermekeknek és felnőtteknek szóló – meséjében olvasunk arról, hogy a herceg bolygóján voltak jó növények és rossz növények; voltak jó növényektől származó jó magvak és rossz növényektől származó rossz magvak is. A rosszak közé tartoztak a majomkenyérfa-magvak. Ezek a rossz magvak a bolygó egész földjét megfertőzték. Veszélyessége abban állt, hogy ha idejekorán nem ismerik fel és későn kapnak észbe, egyszerűen elborítja a bolygót. Átlyuggatja a gyökereivel, s ha a bolygó túl kicsi, a majomkenyérfák meg túl sokan vannak, előbb-utóbb szétrobbantják a bolygót.

Antoine de Saint-Exupéry (1900-1944) meséjét Szentmártoni Mihály jezsuita atya említi a gyónásról szóló könyvében. (Az örömteli szentgyónás titka - Agapé, 2017) Szemléletes példáját érdemes átgondolni, különösen az adventi időben, hogy lélekben felkészülve érkezzünk el karácsony ünnepéhez.

2./ A rossz magvak – a bűnök – rossz gyökereket hajtanak.

Melyek ezek a rossz magvak? A Katolikus Egyház Katekizmusa „hét főbűnről” beszél: kevélység, fösvénység, irigység, harag, bujaság, torkosság, jóra való restség. Ezek rossz hajlamok, melyek szenvedéllyé is válhatnak és további bűnök forrásai lesznek.

A kevély nagyobbra tartja magát másoknál. Szimbóluma a páva, mely széttárja farkának tollait, hogy ezáltal nagyobbnak tűnjön. A kevély ember „páváskodik” a tudásával, körülményeivel, kihívóan viselkedik, mutogatja magát. Az egészséges büszkeséget ne keverjük össze a kevélységgel.

A fösvény szeret harácsolni, gyűjtögetni – ezt kapzsiságnak is nevezzük. Ha pedig konokul ragaszkodik megkaparintott javaihoz, sajnál pénzt költeni, inkább nyomorog – ezt zsugoriságnak mondjuk. A fösvénység a kevélység édes gyermeke – szinte kéz a kézben járnak.

Az irigy nehezen viseli el mások szellemi, lelki kiválóságát, vagy anyagi jólétét. Örül, ha a másik bajba jut, másokról elhallgatja a jót, illetve gyakran megszólja és rágalmazza a másik embert. Az irigység gyümölcse a káröröm. A „legszebb” öröm a káröröm, mert abban nincs irigység – szoktuk viccesen mondani.

A harag a sértett ember reakciója. Sokszor megtorlással párosul és bosszúvá érik. A hirtelen haragvó emberre mondjuk, hogy „elfogta a pulykaméreg”; ilyenkor kivörösödik, mint a pulyka.

A buja (kéjelgő, szemérmetlen) a természetes nemi vágyat öncélúan éli meg; nem tud őszintén szeretni, nem akarja magát egy életre elkötelezni társa mellett; mindig csak kapni akar, leszakítva az élet testi örömeit. A buja elvesztette a nemi élet kontrollját. Röviden: „szexmániás”.

A torkos szimbóluma a disznó, amely mindent felfal, amit elébe tesznek – de ez igazságtalanság a disznóval szemben, hiszen neki ez a természete. Torkos az, aki evésben-ivásban végletekbe esik: vagy túl sokat eszik és elhízik, vagy túl keveset és vészesen lefogy. Az előbbi táplálkozási zavar a bulimia, az utóbbi pedig az anorexia. A vegetarianizmus hátterében is lehet tévedés: ha azért nem eszik húst, mert hisz a lélekvándorlásban; vagy azért nem eszik húst, mert állatvédő és így akarja „megmenteni” az állatokat.

A jóra való restség (lustaság) az akarathiány kifejeződése. Súlyos esete a depresszió, mely már betegség: semmit sem akar csinálni. Szelektív lustaság, ha nem akar egy tantárgyat tanulni, takarítani, rendet tenni maga körül.

„A főbűnök olyanok, mint a futóhomok, amely iszonyatos erővel húzza lefelé azt, aki rálép. Hála Istennek, létezik egy másik térerő is, amely viszont erőteljesen felfelé húzza mindazt, aki belekapaszkodik: ez pedig a megtérés kegyelme, amit a szentgyónásban kapunk meg minden alkalommal, amikor érezzük a visszahúzó erők fájó markolását. Ez az örömteli szentgyónás titka.”

(Szentmártoni Mihály, im. 22)

A főbűnök mellett mindig megjelennek más bűnök is – mint a repülőgépanyahajó mellett a kísérőhajók. Például a torkos rájár a hűtőgépre és elfogyasztja a másnapi ételhez szükséges anyagot; majd a „ki ette meg?” kérdésre letagadja torkosságát, azaz hazudik.

3./ Karácsonyi örömünk ne csak az ajándékokban legyen, hanem a jó szentgyónásban is. Fedezzük fel a szentgyónás örömét: megszabadulhatunk lelki „adósságaink” terhétől.

Farkasrét, 2018. adventjében Gábor atya

 

 

AttachmentSize
Lelkipásztori levél, 2018-12-01.doc18.5 KB