Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Lelkipásztori levél, 2018-10-14

Imaest a tiszta szerelemért Farkasréten, 2018. október 19. péntek este 8 órakor

 

1./ Miért imádkozunk ezen az estén? Azért imádkozunk, mert a sátán megkísért minden embert, a fiatalokat is, hogy a szerelemet puszta szexualitássá szűkítsék le, amelyben a pillanat „kiélvezése” a fontos. Azért imádkozunk, hogy a fiatalok merjenek szemben haladni az árral, legyenek képesek felelősséget vállalni egymásért és igazán szeretni.

A megkísértettség az ember alapvető állapota ebben a világban” - írja dr. Barsi Balázs atya. Az Istenbe vetett bizalom próbája a megkísértés. Elmélkedjünk a kísértésről – Liguori Szent Alfonzzal.

 

2./ A felvilágosodás korának püspök egyháztanítója szerint a kísértések célja, hogy elszakítsanak Jézus Krisztustól. A kísértés a gonosz lélektől ered, vagy a saját rossz hajlamainktól. Isten megengedi a kísértést; a számára legkedvesebb lelkeket a legerősebb kísértések támadják meg. Először azért, hogy jobban megismerjék a saját gyöngeségüket; másodszor azért, hogy el ne bízzák magukat kiválasztottságuk miatt (vö. 2Kor 12,7); harmadszor azért engedi meg a kísértést, hogy gazdagabbá tegyen bennünket érdemekben, amint Tóbiásnak mondatott (Tób 12,13).

A kísértés még nem bűn, csak ha beleegyezel a kísértésbe, az szennyezi be a lelket. Nem a rossz gondolatok okozzák, hogy elveszítjük Istent, hanem a rossz beleegyezés. Ha viszont nem egyezel bele a kísértésbe, akkor az tisztábbá, erősebbé és kedvesebbé tesz Isten előtt. Szent Bernát mondja, hogy ahányszor legyőzzük a kísértéseket, ugyanannyiszor egy-egy új koronát szerzünk magunknak.

Ha küzdesz a kísértés ellen, abból még hasznod is lehet. Hogyan? Az állóvíz hamar megposhad; hasonlóképp a lélek is , ha kísértés és harc nélkül állandóan nyugalmat élvez, abban a veszélyben forog, hogy a maga érdemében való hiú tetszelgés folytán romlásba jut. De ha kísértések zaklatják, akkor Istenhez és a Szűzanyához fordul, és megújítja jó föltételét, hogy inkább meghal, mintsem hogy vétkezzék. Ezt a gondolatot tartalmazza szép egyházi énekünk is (SzVU 129/3):

Tebenned remélek, szívemből szeretlek. Készebb vagyok meghalni, mint téged megbántani.”

Persze azért nem kell kívánnunk a kísértéseket; sőt kérnünk kell mindig az Istent, hogy szabadítson meg bennünket a kísértésektől (vö. Miatyánk...). Ha kérjük Isten segítségét, ő nem hagy magunkra bennünket, hanem erőt ad az ellenállásra. Szent Ágoston mondja: „Bízd magad az Istenre és ne félj, mert ha ő harcba küld, bizonyára nem is hagy magadra, hogy elessél.”

 

3./ A kísértések leküzdésében milyen eszközök állnak rendelkezésünkre?

Legszükségesebb, hogy nagy bizalommal kérjük Istent: „Uram, segíts, és pedig gyorsan segíts!” A Szentírás biztosít bennünket, hogy Jézustól kapott ígéretünk van erre a segítségre: „Jöjjetek hozzám, kik a kísértésekkel való küzdelemben fáradtok, és én megerősítelek benneteket.” (vö. Mt 11,28) Szent Pál is írja, hogy Isten nem fukar, hanem bőkezű kegyelmekben mindazok iránt, akik az ő segítségét kérik (Róm 10,12). Persze, aki nem menekül hozzá, az elesik. Különösen áll ez a tisztaság ellen való kísértésekre nézve. Senki sem élhet önmegtartóztató életet, hacsak az Isten nem ad neki erőt hozzá; azért a kísértéseiben hozzá kell folyamodni imádságban (vö. Bölcs 8,21).

Hasznos lehet a kísértés elűzésében az is, ha figyelmünket valami közömbös, szórakoztató dologra irányítjuk. Vagyis a gonosz sugallatokat haladéktalanul le kell ráznunk magunkról, ahogy le szoktuk rázni a ránk eső szikrát.

Kísértéskor hívjuk segítségül Jézus és Mária legszentebb nevét. Szalézi Szent Ferenc mondja, hogy a kisgyermekek, ha farkast látnak, azonnal atyjuk vagy anyjuk karjai közé menekülnek, és ott biztonságban érzik magukat – így meneküljünk azonnal Jézushoz és Máriához azáltal, hogy segítségül hívjuk őket. Ne csak meglepetésünkben mondjuk: „Jézus, Mária!” – de kísértésben is!

 

4./ Miért imádkozzunk ezen az estén? Azért, mert az imádságtól függ életünk megváltozása, és a kísértések legyőzése. Isten segítsége nélkül nincs erőnk ellenállni a gonosz lelkek támadásainak. Öltsük hát magunkra Isten fegyvereit, melyekről Szent Pál ír (vö. Ef 6,11-18). Ajánljuk magunkat ezen az estén az Istenanyának is, aki Szent Bernát szerint a kegyelmek osztogatója: semmiféle kegyelemben nem részesülünk, amelyet nem Mária kezén keresztül kapunk! Per Mariam ad Jesum!

 

Farkasrét, 2018. október 14.                           Gábor atya

 

 

AttachmentSize
Lelkipásztori levél, 2018-10-14.doc18.5 KB