Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Lelkipásztori levél, 2018-02-18

Kedves Testvérek!

 

A megkezdett nagyböjti időszak alkalmat ad arra, hogy a lelki haladásnak magasabb lépcsőfokára lépjünk. Keresztény életünket úgy képzeljük el, mint Jákob létráját. Az ószövetségi szentírásban olvasunk egy földtől az égig érő létráról, melyet Jákob látott bételi álmában (Ter 11,4; 28,10-12; Mtörv 1,28). Jákob lajtorjája Krisztus mennybemenetelének előképe, de áttételesen a bábeli toronyra is utal, annak mintegy pozitív ellenpontja. Jákob álombeli látomása azt fejezi ki, hogy az ember akkor jut el Istenhez, ha Isten „létrát” készít számára. Tehát nem a magunk erejéből jutunk Istenhez – miként a bábeli toronyépítők gondolták –, hanem Isten segítségével.

A Jézus Krisztustól rendelt hét szentség – keresztség, bérmálás, Eucharisztia, gyónás, betegek kenete, papság és házasság – által részesülnek a hívők a megváltás kegyelmeiben, vagyis ezek segítenek feljebb jutni a mennybe vezető képzeletbeli létrán.

Szükségünk is van a szentségekre, mert Nagy Szent Leó pápa (+461) szerint „a halandóság rozsdája ellen küzdve az a feladatunk, hogy mindennap megújuljunk; s nincs a lelki haladásnak olyan lépcsőfoka, amelyről ne kellene eggyel még magasabbra lépni.” Az Itáliába betörő hunok királyát – Attilát – visszatérésre késztető Szent Pápa azt kéri nagyböjti beszédében a hívektől, hogy „most nagyobb gonddal, nagyobb odaadással kell végrehajtani” mindazt, amit valamennyi kereszténynek minduntalan meg kell tennie, hogy elérje élete célját: a mennyországot.

Nagyobb gonddal és odaadással! Ez ne csak a böjtöt, az ételtől való tartózkodást jelentse, hanem elsősorban a bűntől való elszakadást. Ezt tesszük, amikor szentgyónáshoz járulunk. Ne mulasszuk el a húsvéti szentgyónásunkat! (Hamvazószerdától Szentháromság vasárnapjáig – május 26-ig)

 

Kedves Szülők!

 

Szülőnek lenni nagy felelősség! Vannak kötelességeink gyermekeink iránt: át kell nekik adni Istenben való hitünket. Ez a legmaradandóbb „befektetés”, mert ez az örökkévalóságban is megmarad. A gyermek a legjobb befektetés – ezt minden épeszű ember tudja. Nem a pénzügyi befektetés, hanem a gyermek! A gyermek a jövőt jelenti; az emberiség jövőjét éppúgy, mint az Egyház jövőjét!

A hit átadása nem csak hitoktatásból áll, noha ez is lényeges. A hit átadása elsősorban példával történik, a szülő vallásos életének példájával. A gyerek elsősorban példát követ, de ha nincs példa, akkor nincs mit követni.

Nagyon kérem a Szülőket, akiknek gyermekük elsőáldozásra készül, vegyék komolyan a vasárnapi szentmisén való részvételt. A vallásosság nem szabadidőprogram, amelyre akkor megyek el, ha időm és kedvem van rá. A vallásosság lényege nem az, hogy ott milyen élményben részesülök, mit kapok. Ez a fogyasztói társadalom szabadidőprogramjainak ismérve. A szentmise nem szabadidőprogram, hanem odaadás. Prohászka Ottokár püspök (+1927) írta, hogy nincs religio ott, ahol nincs devotio – azaz nincs vallásosság ott, ahol nincs odaadottság. Sokféle odaadottság van: az orvos, a tűzoltó odaadja magát a bajba jutott embereknek. De van Istennek való odaadottság, amit istenszeretetnek mondunk. Korunkban sok keresztényben kihűl az istenszeretet, az Istennek való odaadottság. Megállnak azon a képzeletbeli Jákob-lajtorján, vagy visszafordulnak. Felhagynak a szentségekhez járulással, mintha lemondtak volna a mennyországba jutás vágyáról.

A szülők vegyék számba, hogy ők az örökkévalóságnak dolgoznak. A hit befektetése ugyanis az örökkévalóságban térül meg. Hanauer Á. István püspök (+1942) hasonlata, hogy ha a fiatal fának kérgébe valamit belekarcolok, a vágás még most alig látszik. De később kiforr és az aki bekarcolta, már régen a sírban pihen, a karcolás még mindig látszik, míg a fa él. Legjobb nevelés, amit a szülők a gyermeknek adhatnak, a szülői ház jó emlékei.

Kérem a Szülőket, hogy vallásos életpéldájukkal „karcolják” be gyermekük lelkébe az istenszeretetet, az Istennek való odaadottságot. Jézus százszoros jutalmat ígért érte (vö. Mk 4,8).

 

Farkasrét, 2018. február 18-án                                                          Verőcei Gábor

                                                                                                               plébános

 

AttachmentSize
Lelkipásztori levél, 2018-02-18.doc17.5 KB