Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Lelkipásztori levél, 2018-01-28

Kedves Testvérek! Kedves Családok!

 

1./ A Házasság hete 2018. február 11-18. között tizenegyedik alkalommal kerül megrendezésre hazánkban. A Valentin/Bálint naphoz kötőtő országos civil programok mellett jól megférnek a vallásos rendezvények. A kormányzat által Család Évének nyilvánított esztendőben mi is jobban reflektálunk a házasság és család intézményére, melyet mi Isten ajándékának tartunk.

A házasság és család: ajándék és nem „termék”.

 

Miért mondom ezt? Azért, mert fogyasztói társadalmunkban gyakran az emberi életet, az emberi kapcsolatokat is „terméknek” tekintik. Sok évvel ezelőtt keresztelő bejelentésével keresett fel egy mérnök édesanya. Amikor az anyakönyvi adatok felvételére került sor, arra a kérdésre, hogy ki a gyermek apja, azt a választ kaptam: azt nem lehet tudni, az állami anyakönyvbe is csak egy fiktív név lett beírva. Vagyis az anya egy spermabank közvetítésével – számára is ismeretlen férfi ivarsejtjével – lett megtermékenyítve és így szülte meg gyermekét. Még annyit mondott, hogy neki nem kell férj, neki csak a gyermek kell. Fogyasztói társadalmunk az ilyen igényeket is ki tudja elégíteni. Így lesz az ember élet „termék” és nem ajándék. Megrendelik, mint bármilyen más terméket, s az igényeknek megfelelő kiszolgálást kapnak. A fogyasztói társadalom által kialakított fogyasztói gondolkodás a házasság és család intézményét sem hagyta érintetlenül. Ezért kell nekünk hangsúlyoznunk, hogy a házasság és család Isten ajándéka az embernek. Ajándék és nem „termék”!

 

Másik példa: sok évvel ezelőtt egy egyetemista lányt keresztszülőnek kértek fel, ezért keresztszülői igazolást kért a plébánián. Elsőáldozó és bérmálkozó is volt – ebből a szempontból megfelelt a keresztszülőség elvárásainak. De mivel élettársi kapcsolatban élt egy egyetemistával, nem lehetett keresztszülő. A keresztszülőség értelme ugyanis a példaadás, a megélt hitről való tanúságtétel. Elmondása szerint az élettársi viszony létesítésének anyagi okai /is/ voltak, mert így megspórolta a kollégiumi díjat. Jézus figyelmeztetése illik ide: „Mit ér az embernek, hogy megszerzi az egész világot, ha a lélek kárát vallja? Mert mit adhat cserébe az ember a lelkéért? Aki ez előtt a házasságtörő, bűnös nemzedék előtt szégyell engem és tanításomat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.” (Mk 8,37-38)

Az emberi kapcsolat nem lehet árucikk-jellegű, olyan, mint egy ruha- és cipővásárlás: felpróbálom, és ha nem felel meg, másikkal próbálkozom. Az élettársi viszony nem méltó az emberhez, mert az ember nem lecserélhető „termék”, hanem ajándék. A házasságban önmagukat ajándékozzák egymásnak a házastársak. Nem ideiglenesen (tart, ameddig tart - mint egy fogyasztási cikk), hanem egész életükre.

 

„A házasság eróziójának különféle formái, mint a szabad együttélés, és a 'próbaházasság', és még az azonos neműek álházassága is egy anarchikus szabadság kifejeződései, ami az igazi emberi szabadság rontására jönnek létre.” (XVI. Benedek pápa)

 

2./ Hívom a kisgyermekes és gyermekáldásra váró házaspárokat február 11-én, a 9 órai szentmisére és az utána következő rövid, negyed órás szentségimádásra, amikor hálát adhatnak házastársukért, családjukért – mint Isten ajándékáért.

 

Kérem a családokat, hogy a Házasság hetére – febr. 11-re – készítsenek papírból családi zászlót.

Az A5-ös méretű papírlapra a gyermekek (vagy szülők, házaspárok) rajzolják le a családtagokat, foglalkozásukat vagy kedvenc hobbijukat jelképező ábrázolással együtt. (Pl. tanár katedrával, gyerek hangszerrel, stb). A lapra írják fel a család nevét is. Zászlótartó lécről gondoskodunk, amelyre a szentmise előtt, vagy után feltűzzük a papírzászlót. A családokkal együtt végzett rövid szentségimádáson elhelyezzük a családi zászlókat az Oltáriszentség előtt.

 

Farkasrét, 2018. január 28. Verőcei Gábor