Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Lelkipásztori levél, 2017-12-03

Kedves Testvérek!

 

Advent 2. vasárnapján (december 10.) a délelőtti szentmiséken templomunkban lesz a Gyermek Jézusról nevezett Boldog Marie-Eugéne atya (ejtsd: mári özsen) ereklyéje. Mindhárom szentmisén (½ 8, 9, 11) Claus Bayer atya tolmácsolt szentbeszédet mond a tavaly boldoggá avatottról és lelkiségéről. Boldog Marie-Eugéne (1894-1967) a Kármelita Rend XX. századi történetének egyik legkiemelkedőbb alakja; a II. Vatikáni Zsinatot megelőzően hosszú éveken keresztül vesz részt a Rend legfőbb vezetésében, több mint egy éven át ő a Rend vikárius generálisa, a római Teresianum Pápai Fakultás és Lelkiségi Intézet egyik alapító tagja, a Notre-Dame de Vie pápai jogú világi intézmény alapítója. Már boldoggáavatása előtt – 2013-ban – a magyarszéki kármelita nővérek kiadásában megjelent A lélek lendületével c. összegyűjtött írásaiból idézek néhány időszerű gondolatot, hogy megismerkedhessünk Boldog Marie-Eugéne atya lelkületével.

 

„Nyugtalan, izgatott világban élünk... Mi az oka ennek az izgatottságnak?

Fiatal népek lázadnak fel, és fejezik ki egy független személyes életre, vagy akár a hatalomra való törekvésüket. Ráadásul a világban ma hatalmas ideológiák is terjednek, melyek mintha szét akarnák rombolni a mi jó öreg keresztény civilizációkat. Ezek az ideológiák nem rejtik véka alá, hogy másképp képzelik el a civilizációt, sőt az embert is; varázslatos ígéretekkel nemcsak boldogságra áhítozó embereket, hanem egész tömegeket bűvölnek el... Ha az országokban tisztán emberi törekvéseket látunk is csupán, nagyon könnyen lehetséges, hogy az ideológiákban több van ennél, vagyis a gonosz lélek valóságos tevékenysége, amely hozzá akar férkőzni a lelki értékekhez és az egyházhoz, ennek letéteményeséhez. Nyugtalanítanak e fenyegetések, és lehet, hogy jogos a nyugtalanságunk. Milyen lesz a jövő? Mi lesz belőlünk, mi lesz a hazánkkal, Európával, a világgal tizenöt, húsz év múlva? Nagyon nehéz ezt előre látni. Az a benyomásunk, hogy eddig soha nem látott eseményeknek leszünk tanúi.” (im. 69-70)

 

Ezután a történelem tanulságairól szól; arról, hogy a Jézus előtti civilizációk összeomlottak, legyőzték őket, de egy idő múlva visszatértek és megmutatták erejüket. A görög kultúrát legyőzte a római, de egyszer csak visszatért. Ehhez hasonlóan az Egyház sem omlik össze a csapások alatt, túlél minden összeomlást, forradalmat, átalakulást; még ha a pokol minden erejéből erednek is azok.

Jézus halála előtt ezt mondja: „Én legyőztem a világot; nektek küzdenetek kell a világban, legyőznek titeket, halálra adnak, de bízzatok: én legyőztem a világot.” (vö. Jn 16,33)

 

„Fő feladatunk, különösen nekünk, keresztényeknek, hogy számba vegyük lelki erőinket és megfogalmazzuk reményünket, nemcsak természetfeletti síkon a magunk számára, hanem a társadalomra vonatkozó reményeinket is, a lelki erőkbe vessük. Ennek a nyugtalanságnak, és ennek az izgatottságnak elmélyülésre kell vezetnie minket, a nekünk juttatott spirituális erők nagyobb megbecsülésére. A lelkiek felé, Isten felé vezetnek ezek bennünket: ebben áll a legfőbb reménység...

Az ember mindenekfelett drága Isten szemében. Isten teremtette az embert, és mielőtt megteremtette volna, elgondolta, szerette őt. Íme, a gazdaságunk: Isten szeretett minket, szeretetből teremtett, és mivel szeret, ezért akar magához hívni.... Mik ezek a zűrzavarok, fenyegetések, anyagi hatalmak, és még az értelem erői is, Isten szerető elgondolásához képest, aki azért teremtett minket, hogy visszatérjünk hozzá? Igen, ez a kincsünk, a reménységünk: Isten szeretete... Hogyan mutatta meg Isten ezt a szeretetet? Önmagát adta minden teremtmény céljául... De szeretete főleg abban mutatkozott meg, amit keresztségi kegyelemnek nevezünk – valójában ez az, amit a keresztségben kapunk meg.” (im. 72-74)

Marie-Eugene atya kifejti a keresztségben kapott kegyelmet, majd visszatér a körülöttünk zajló zűrzavarra. Ezek a felfordulások szerinte a gonosz lélek manőverei a világban, de a mi ez ahhoz a kincshez képest, amit mi birtokolunk: az Istennel való bensőséges élet!

Boldog Marie-Eugene atya erősítsem bennünket hitünkben, reményünkben és szeretetünkben!

 

Farkasrét, 2017. december 2.                                                                  Verőcei Gábor plébános

 

AttachmentSize
Lelkipásztori levél, 2017-12-03.doc17.5 KB