Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Lelkipásztori levél, 2017-10-29

Kedves Hívek!

 

Templomunk búcsúnapján – Mindenszentek főünnepén, nov. 1. (mely parancsolt ünnep, misehallgatási kötelezettséggel) két lelki adományra hívom fel a figyelmet: a búcsúnyerésre és a szentségimádásra.

 

1./ Mit jelent a búcsú? A búcsú Isten színe előtt a már megbocsátott bűnökért járó, a tisztítóhelyen ideig tartó büntetések elengedése, melyeket a keresztény hívő a megfelelő föltételek teljesítésével (gyónás, áldozás, pápa szándékára Miatyánk, Hiszekegy elimádkozásával) elnyer az Egyház segítségével, Krisztus és a szentek elégtételt nyújtó érdemeinek kincstárából. Mindenszentek ünnepén tehát templomunkban búcsút nyerhetünk önmagunkért, vagy egy elhunytért.

November 1-től 8-ig viszont csak a tisztítóhelyen szenvedő lelkekért nyerhetünk búcsút – akár minden nap –, ha áhítatos lélekkel temetőt látogatunk s legalább lélekben imádkozunk az elhunytakért. A feltételek azonosak a fentebb leírtakkal. A három feltétel a megszabott cselekedet végrehajtása előtt vagy után több nappal is teljesíthető, a szentáldozást és az imádságot azonban tanácsos a búcsúval járó cselekedet megtétele napján elvégezni.

 

2./ Plébániai szentségimádás is lesz november 1-jén, délután 2-től este ½ 6-ig. Ez egyben a plébániánk számára kijelölt egyik szentségimádási napunk, amikor az egész főegyházmegyét reprezentáljuk az Oltáriszentség előtt. Külön jelentőséget ad a szentségimádáson való részvételhez az, hogy a 2020-ban Budapesten megrendezésre kerülő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülünk.

A szentségimádás értékét Kempis Tamás (XV. századi szerzetes, misztikus) alapkönyvnek számító Krisztus követése c. művében így mutatja be.

„Sokan futkosnak mindenfelé, hogy a szentek ereklyéit fölkeressék, csodálkozva hallgatják nagy tetteiket, nézik fönséges templomaikat, csókolgatják selyembe és aranyba takart csontjaikat. Íme, Te magad vagy itt jelen /az Oltáriszentségben/, Én Istenem, szentek szentje, emberek teremtője, angyalok ura. Azoknak látására gyakran a kíváncsiság meg az újdonság ingere hatja az embereket, alig-alig van belőle hasznuk, javulásuk, kivált ahol csal elsietve, igaz töredelem nélkül végzik a zarándoklást. Itt pedig, az Oltáriszentségben egészen jelen vagy, én Istenem, ember Krisztus Jézus, itt az üdvösségnek bőséges gyümölcse nyerhető, valahányszor csak méltón és áhítatos figyelemmel magunkhoz veszünk. Erre pedig nem indít elsietett szándék, sem kíváncsiság vagy élménykeresés, hanem csak a szilárd hit, a figyelmes remény és az őszinte szeretet.” (IV. könyv, 1.4)

Mennyire időszerű gondolatok ezek: az élményvallásosságot kereső és a zarándoklatot a vallási turizmussal összekeverő korunkban! Amíg ez utóbbira a kíváncsiság és élménykeresés vezet, a szentségimádásra a szilárd hit vezet – Kempis szerint. A szentségimádás értékét a hit adja!

Hasonlattal élve azt mondanám, hogy amint Bach h-moll miséje istendicsőítés és a hit zenei megnyilvánulása, úgy a szentségimádás is az: istendicsőítés és hitünkről való tanúságtétel.

Miként vegyünk részt csendes szentségimádáson? Francois Varillon SJ (1905-1978) Evangéliumi élet c. könyvében azt tanácsolja, hogy „viselkedjünk Istennel szemben gyermekien. Egyedül ez a tiszteletteljes viselkedés, mert így annak tartjuk Istent, aki valójában, vagyis Atyának. Ha nem beszélünk neki a bajainkról, a szükségleteinkről, a szenvedéseinkről, az aggodalmainkról, az azt jelenti, hogy nem tartjuk őt Atyának, vagyis nem tiszteljük... Nem tudjuk, Isten hogyan hallgatja meg a könyörgésünket. Nem fog mágus módjára beavatkozni az időjárásba, ha esőt kérünk tőle vagy szép időt a kiránduláshoz. De az aggodalmainkat, a szükségleteinket Atyánk színe elé tárjuk /nagy bizalommal/”. (im. 78) Majd Lisieux-i (Kis) Szent Teréz példáját említi, aki azt kérte Istentől, hogy essen a hó azon a napon, amikor a kolostorba lép. A 15 éves Teréz 1888. tavaszán lépett a kolostorba, és fél év múlva, októberben lett volna esedékes a beöltözés. Édesapja betegsége miatt ezt elhalasztották, és csak 1889. január 10-én ölthette fel magára a szerzetesi ruhát. Láss csodát: nagyon szépen havazott, amikor Szent Teréz felvette a fátylát.

Kis Szent Teréztől megtanulhatjuk a szentségimádás „kis útját”: a hit és bizalom útját.

 

Farkasrét, 2017. október 28.                                                                      Verőcei Gábor plébános

 

AttachmentSize
Lelkipásztori levél, 2017-10-29.doc18 KB