Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Lelkipásztori levél, 2017-06-18

Kedves Testvérek!

 

1./ Sarlós Boldogasszony napja (július 2.) közeledtével elsősorban a gyermeket váró édesanyákat szólítom meg ezzel a lelkipásztori levéllel. Az ünnep elnevezése a középkori Magyarországot idézi, amikor az asszonyok sarlóval végezték az aratást. Az ünnep jellegzetesen magyar neve – Sarlós Boldogasszony – miért kapott asszonyi, vegetációs jelleget? - kérdezhetnénk. Ez összefügg a kenyérgabona aratásának megkezdésével, ami hagyományosan június végén (Péter-Pál napján), július elején szokott történni. A mindennapi kenyér a régi parasztok szemében az életet jelentette. A kenyeret – mint az élet szimbólumát – Isten ajándékának tekintették. Ebből adódott a párhuzam: az emberi élet is Isten ajándéka. Erre utaló kifejezéseink: „gyermekáldás” és „áldott állapotban lévő anya”. De hogy jön a képbe mindehhez a Boldogságos Szűzanya?

Sarlós Boldogasszony napjának evangéliuma (Lk 1, 39-56) elmondja, hogy Szűz Mária – miután értesült Gábor főangyaltól Jézus születésének módjáról – örömében elindult, hogy meglátogassa rokonát, Erzsébet, aki már hatodik hónapja volt áldott állapotban. (A világegyházban ezért ennek az ünnepnek neve: Mária látogatása Erzsébetnél – röviden vizitáció.) Mária látogatása idején Erzsébet megszülte Keresztelő Jánost – ennek liturgikus ünnepe június 24. Ettől számított kilencedik napon – azaz július 2-án – Mária elbúcsúzott Zakariástól és Erzsébettől, és visszatért Názáretbe. A kenyérgabona aratásának megkezdése tehát így kapcsolódott Szűz Mária ünnepéhez, amit mi magyarok Sarlós Boldogasszonynak nevezünk. Őseink egyaránt hálát adtak Istennek a gabona terméséért és a gyermekáldásért. Mindkettő az életet jelentette.

Korunk Európájában, így Magyarországon is égetően fontos a gyermekáldás elfogadása, hiszen a demográfiai számadatok nem sok jót ígérnek. Nem szabad elfelejteni, hogy a gyermekáldás – mint élet (!) - Isten ajándéka. Örömmel kell elfogadni. Miként a gabonának is örültek az aratók, mert az az életet jelentette számukra.

 

2./ A Szűzanya örömét adja vissza a Magnificat, Mária hálaéneke (Lk 1,46-55). Mária ebben a himnikus szárnyalású imában (melyet a papi zsolozsmában naponta imádkozunk) „magasztalja az Urat”, mert „nagyot tett vele”: elhalmozta kegyelmeivel, s a Megváltó anyjává tette. Hogy milyen nagy öröm lehetett Mária számára az anyaság, azt nehéz visszaadni szavakban. A várandós anyák könnyebben átérezhetik, mint bárki más. A zene azonban egy olyan csodálatos adomány, amely közelebb tudja hozni bárki számára azt az örömet, amelyet a várandós Szűzanya érezhetett.

Johann Sebastian Bach remekművére, a Magnificat-ra gondolok, mely az interneten is elérhető (Lutheránia Énekkar, vez.: dr. Kamp Salamon). A művet először 1723-ban adták elő egy karácsonyi istentiszteleten. A karácsonyi öröm, a Gyermek születése fölötti öröm szólal meg a kórus ajkán az Omnes generationes­-tételben: „boldognak hirdet engem minden nemzedék”. Az egymás kergető szólamok képszerűen állítják elénk az egymást váltó nemzedékek sorát.

Az anyaság az életet jelenti, az életet közvetíti a jövő számára. Anyaság nélkül nincs jövő, nincs élet. Az anyaság eszményét ezért fel kell emelni. Ezt teszi a Magnificat hálaéneke, ezt teszi Bach remekműve is és ezt teszi a liturgia is Sarlós Boldogasszony ünnepével.

 

3./ A 2017. július 2-i, vasárnap 9 órai szentmise után áldásban fogjuk részesíteni azokat az asszonyokat, akik áldott állapotban gyermekük születésére várnak, illetve azokat, akik gyermekáldásra várnak. A római rituále szertartását most alkalmaznánk először, amennyiben volna rá igény. A szentelmény végzésére frissen felszentelt állandó diakónusunkat, Szlávik Andrást szeretném felkérni.

Kérem a kedves Híveket, adják tovább ennek az áldásnak a hírét olyan családoknak, akikről tudják, hogy gyermekáldásra várnak, vagy gyermekáldás elé néznek. Legyünk ezzel is az új evangelizáció munkatársai.

 

Farkasrét, 2017. június 18.

Verőcei Gábor

plébános

 

 

 

 


 

 

AttachmentSize
Lelkipásztori levél, 2017-06-18.doc18.5 KB