Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Lelkipásztori levél, 2017-02-04

Kedves Testvérek!

 

Február 11-e a Lourdes-i Boldogságos Szűz Mária emléknapja. 1858-ban ezen a napon jelent meg a franciaországi Lourdes-ban, a massabielle-i barlangnál a Szeplőtelen Szűz Soubirous Bernadettnek. Ezt az egyszerű, írástudatlan leányt használta fel a Szent Szűz arra, hogy a bűnösöket megtérésre szólítsa fel, és az Egyházban új lendületet adjon az imádságnak, valamint a betegek és a szegények szolgálatának. Ez a nap 1993. február 11-e óta a betegek világnapja.

Az élet realitása, hogy az idős korral együtt járnak a betegségek. Az idős és betegséggel küzdő emberek egyik legnagyobb gyötrelme, hogy nem látják értelmét szenvedésüknek, és mivel már nem remélik gyógyulásukat, szeretnének mielőbb meghalni. Sokan próbálják őket vigasztalni. A szépen hangzó szavak még akkor sem sokat segítenek, ha őszinte együttérzésből fakadnak, mert a betegek ennek ellenére azt fogják érezni, hogy ők csak terhet jelentenek szeretteik számára.

Idős korban felvetődik a kérdés: miért van a szenvedés? Tudnunk kell, hogy Isten nem büntetni akar a szenvedéssel, hanem alkalmat ad szeretetünk tanúsítására és kamatoztatására. Gondoljunk Jézus szenvedésére! A mennyei Atya nem lelte örömét Jézus kínszenvedésében, de kedve telt az ő szeretetében, mellyel megváltotta a világot. Ugyanígy Isten nem leli kedvét ami szenvedésünkben, de igen nagyra értékeli és megjutalmazza azt, ha valaki felajánlja a maga szenvedését mások és az egész Egyház javára.

 

1976-ban másodéves papnövendékként vettem részt Mayer Miklós dorogi plébános temetésén. A gyászbeszédet évfolyamtársa – Bölcsvölgyi Zoltán – mondta, s itt említette, hogy a rákbetegséggel küzdő Miklós atya szenvedéseit az abban az évben szentelendő papnövendékekért ajánlotta fel. Az a mondat mélyen belém ivódott, annál is inkább, mert a nyolc fős évfolyam tagjaival (ketten már meghaltak) mindmáig kapcsolatot tartok. Az évfolyam minden tagja hűséges maradt hivatásához!

A szenvedés elfogadása Jézus Krisztushoz tesz minket hasonlóvá, és lehetőséget ad arra, hogy szenvedésének célt adjon. Mi lehet ez a cél? Sok minden: valamely hozzátartozó megtérése, kegyelmi segítése... és lehet a cél, hogy papi hivatásokért ajánlja fel a szenvedéseit.

 

Ferenc pápa a Betegek XXV. Világnapja alkalmára írt üzenetében olvassuk: „Bernadett, miután a Grottában járt, az imádságnak köszönhetően a maga esendőségéből támasszá válik mások számára... Kérjük a Szeplőtelen Fogantatástól azt a kegyelmet, hogy mindig úgy tudjunk minden beteg felé fordulni, mint emberi személyhez, akinek természetesen szüksége van fizikai segítségre, alkalmasint a legelemibbekre is, de magában hordozza a maga ajándékát, amit meg szeretne osztani másokkal.”

 

Mi lehet ez az ajándék, amit a beteg meg tud osztani másokkal? Elsősorban nem a végrendeletben rögzített örökségre gondolok, hanem arra a közbenjárásra, melyet – az előbb említett Mayer Miklós atyához hasonlóan – fel tudnak ajánlani a fent említett célokért... többek között papi hivatásokért.

 

Templomunkban minden hónap első csütörtökén szentmisét ajánlunk fel papi hivatásokért, amiről csak azok tudnak, akik erre a szentmisére eljönnek. Annak érdekében, hogy a papi hivatások létkérdése minél többek tudatába befészkelje magát, 2016. szeptembere óta a vasárnapi 9 órai szentmisék után a gyerekekkel és szüleikkel elmondunk egy tized rózsafüzért a papi hivatásokért. A papi hivatás ugyan Isten ajándéka az egész keresztény közösségnek, de Jézus útmutatása arra szólít fel, hogy imádkozzunk ezért az ajándékért.

Lelkipásztori levelemmel pedig arra kérem idős és beteg testvéreinket, hogy ki-ki a maga ajándékával – imádsággal, szenvedés-felajánlással ­ járuljon hozzá az Egyház nagy gondjának enyhítéséhez.

 

Farkasrét, 2017. február 5.                                                             Verőcei Gábor

                                                                                                            plébános

 

 

 

AttachmentSize
Lelkipásztori levél, 2017-02-04.doc17.5 KB