Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Lelki otthonunk az Egyház, 6. - 2019.02.18.

1./ A csodákért buzgón kell imádkozni. Szent II. János Pál pápa mondta ezt 1983-ban, első Lourdes-i zarándoklata alkalmával. Buzdításának indítéka az volt, hogy tapasztalta az ottani csodák számának csökkenését. Hosszú pápaságának ideje alatt soha nem látott számban végzett boldoggá- és szenttéavatásokat, ezzel is ösztönözve a helybéli keresztényeket a csodákért mondott imádságra.

     Ferenc pápa a héten hagyta jóvá többek között Boldog John Henry Newman bíboros szenttéavatását, illetve ismerte el Mindszenty József bíboros hercegprímás hősies erénygyakorlását. Ettől fogva Mindszenty Józsefet hivatalosan is megilleti a „tiszteletreméltó” titulus, ami azt jelenti, hogy most már az imameghallgatások és csodák kivizsgálása következik, melyet remélhetőleg hamarosan a boldoggáavatás követ majd.

     A boldoggá- vagy szenttéavatott személyekre már nem csak úgy tekintünk, mint példaképünkre, hanem olyan közbenjárókra, akik hathatósan tudnak segíteni nekünk. A közbenjárásuknak tulajdonított csodák pedig mindig bekövetkeznek – csak ki kell azokat imádkozni. Newman bíboros közbenjárására az első csoda a 2000-es évek elején történt, Jack Sullivan bostoni diakónussal, aki gerincbetegsége miatt lebénulva John Henry Newman közbenjárását kérte, és orvosilag megmagyarázahtatlan módon  teljesen felgyógyult betegségéből. Az anglikán lelkészből lett katolikus papot és bíborost XVI. Benedek pápa avatta boldoggá 2010-ben Birmingham-ben. A második csodában egy várandós édesanya részesült: az amerikai asszony saját és gyermeke élete egyaránt veszélyben forgott, ezért fordult Newman bíboroshoz – orvosai nem tudtak szakmai magyarázattal szolgálni váratlan gyógyulására.

     Mindszenty József bíboros emlékére minden évben zarándoklat történik esztergomi nyughelyére.  Ebben az évben május 4-én, szombaton, ½ 11 órakor lesz szentmise az esztergomi bazilikában. Ez is alkalom arra, hogy felerősödjön imádságunk az ő közbenjárására történő csodáért.

 

2./ A csodák ma is lehetségesek. Erről nem szabad megfeledkeznünk! Ha elhisszük Jézus csodáit, akkor nincs okunk kételkedni az Egyház csodáiban, nevezetesen egy szent közbenjárására történő csodában. Newman bíboros úgy érvelt a csodák elfogadása mellett, „hogyha valaki elfogadja a Megtestesülés csodáját, az összes csodák közül a legelképzelhetetlenebbet, akkor nincs értelme finnyáskodni sokkal kisebb csodák miatt.” (Jáki Szaniszló: Newman kihívása, 73) Newman alapelve volt: „Ha egyszer Isten elkezdte /a csodák véghezvitelét/, akkor folytatja is”. Hol másutt folytatná Isten a csodákat, ha nem az Egyházban? Mégis, úgy tűnik, a mai vallásosságban mintha megcsappant volna a mai csodákban való hit. Jézus csodáit még elhiszik, de az egyházi csodák előfordulásában már nehezebben hisznek. Pedig éppen a nagyszámú boldoggá- és szenttéavatások bizonyítják, hogy ma is nagy számban fordulnak elő csodák. Igazolt csoda nélkül ugyanis nem történik szenttéavatás. Mi lehet ennek az oka?

      Jáki Szaniszló a telógusokban látja annak okát, hogy bizonytalanul bánnak a természetfölöttivel.

„A katolicizmust fenyegető ilyen veszéllyel bátran szembe kell nézi.” (im. 82)

     Karl Rahner is azokban a teológusokban látja a hibát, akik az újkori természettudósok világképétől befolyásolva kétségbe vonják a csodák lehetőségét. A Szentírás arról tanít, hogy a csodáknak feltétele a hitre való készség. Jézus amikor meggyógyítja a vérfolyásban szenvedő asszonyt, akkor azt mondja neki: „Leányom, hited meggyógyított.” (Mk 5,34) A jerikói vakhoz is így szól Jézus: „Láss! Hited megmentett.” (Lk 18,42) A csoda hitet feltételez, ugyanakkor megerősíti a hitet. A csoda  egyrészt Isten mindenhatóságának a jele, másrészt a vele való eszkatologikus – vagyis föltámadás után megvalósuló – életközösség  elővételezése.  (vö. Karl Rahner – Herbert Vorgrimler:  Teológiai kisszótár, 93-94)

     Végül Newman bíboros két ütős mondatával fejezzük be a csodákról való elmélkedésünket. Az egyiket még katolizálása előtt 4 évvel (1839-ben) mondta, és a hitetleneknek szól: „A csodák nem jeletenek gyógyszert a hitetlenség ellen.” A másik mondata már megtérése után hangzott el, és a hívőknek szólt: „A csodák gazdag lelki táplálékot jelentenek a hívőknek.” (Jáki Szaniszló im. 82)

     E két javaslatot úgy ötvözhetjük egy mondatba, hogy ne legyünk hit nélküli csodavárók, hanem hívő imádsággal esdjük le Istentől a csodát. Példának okáért Mindszenty bíboros közbenjárásával.

 

AttachmentSize
Vesperás, 2019-02-18.doc32 KB