Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Lelki otthonunk az Egyház, 5. - 2019.02.11.

1./ Korunk hitválságát az „Egyháztól való elfáradás” kifejezéssel lehet jellemezni – állapította meg Ratzinger bíboros egy 1995-ben tartott előadásán. Az egy emberöltővel korábbi generáció gondolkodásmódját az akkoriban hangoztatott mondás jól kifejezi: „Jézus igen – Egyház nem”.

Vajon mi alakította ezt a gondolkodásmódot? A média és a szórakoztatóipar.

   A kommunista rendszer még a 70'-es években is vasmarokkal szorongatta az Egyházat: a vallásos könyvek korlátolt példányszámban jelenhettek csak meg, a teljes Biblia kiadására is csak 1975-ben volt lehetőség. Ehhez képest a következő évtizedben – a kommunista rendszer végelgyengülésének idején – már lehetőség nyílt arra, hogy a nyugati országokból Jézusról szóló filmek bejöjjenek. A hívek olyannyira ki voltak éhezve az eddig tiltott alkotásokra, hogy nem csak mozikban, de még templomokban is vetítették ezeket a filmeket. Mivel abban az időben az angol nyelv nem volt favorizálva, a rockopera magyarra fordított szövegkönyvét jobb híján írógéppel sokszorosították. A film- és szórakoztatóipar azonban mindig az alkotások eladhatóságát tartotta szem előtt – abból jött a bevétel – és nem Jézus természetfölöttiségére helyezte a hangsúlyt.

     Ratzinger bíboros ezt írta 1995-ben: „Manapság egy úgynevezett „Jézus-hullám” söpör végig különböző helyre téve a hangsúlyokat: Jézus filmben, Jézus a rockoperában, Jézus mint kritikus politikai opciók vezényszava. Ezek a jelenségek egyfajta vallási lelkesedést és szenvedélyt fejeznek ki, amelyek ragaszkodnak ugyan Jézus titokzatos alakjához és belső erejéhez, arról azonban tudomást sem akarnak venni, hogy az Egyház és az evangélisták hite mit mond Jézusról.” (Ratzinger: A közép újrafelfedezése, 114)

     A sikeres filmek és Lloyd Webber Jézus Krisztus szupersztár c. rockoperája csak az emberi oldalt emelték ki, a természetfelettit azonban elhallgatták. Másképpen fogalmazva: elválasztották Jézust és a Krisztust. Miért volt ez veszélyes a hitre nézve? Azért, mert a Krisztus által hozott megváltást az Egyházzal szoktuk összefüggésbe hozni. Az Egyház a Megváltó műve, amely az ember számára a megváltást, a bűntől való megszabadulást közvetíti.

     „Szent János apostol első levelében többször beszél olyanokról, akik szerint Jézus nem a Krisztus (2,22; 4,3), miközben a levél egyenlőséget tesz a Krisztus és az Isten Fia címek közé (2,22-23; 4,15; 5,1). János apostol antikrisztusoknak nevezi azokat, akik tagadják Jézus Krisztus-voltát. Talán ez az antikrisztus szó valódi eredete: Jézus mint Krisztus ellen lenni, tőle a Krisztus-címet megvonni.” (im. 115)

     Az első századok üldözött keresztényei a görög ikhthüsz (hal) szóval fejezték ki hitüket, mely szónak betűi ezt a hitvallást rövidítették le: Jézus Krisztus, Isten Fia, Megváltó. A mai kor Jézus fenségcímeit elhagyja és csak embert csinál belőle. A mai kor tagadja Jézus  természetfelettiségét.

     Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy korunk hitválságát – ami egyházellenességben mutatkozik meg – az is okozhatta, hogy csak az ember Jézust mutatták be vonzó módon, de az általa alapított Egyházat már nem. Ezért van az, hogy korunk elutasítja az Egyház által közvetített – szentségek által közvetített – megváltást; és helyette a technika és tudomány, valamint a „humanizmus” által kínált megváltásban hisz.

2./ Miben mutatkozik meg a természetfelettiség tagadása? Több mindenben. Alapvetően egy masszív egyházellenességben. Ne gondoljuk, hogy ez csak az Egyházon kívülállók esetében áll fenn. Amikor egy megkeresztelt nem tartja fontosnak a többi szentséget – bérmálást, egyházi házasságkötést, gyónást, szentáldozást, betegek szentségét – akkor azzal nem egy szertartás iránt tanúsít ellenállást, hanem Krisztus ellen is, aki ezeket a szentségeket az üdvösség útjának jelölte ki. Aki a szentségeket elutasítja, azzal a természetfelettit is elutasítja.

     A tíz évvel ezelőtt elhunyt világhírű Jáki Szaniszló bencés atya szerint korunk legveszélyesebb irányzata az a naturalizmus felé mutató és a megújulás álarcát viselő tendencia, mely az Egyházat azáltal „humanizálja”, hogy a természetest teszi a természetfeletti mértékévé. (Jáki Szaniszló: Newman kihívása, 18) A Templeton-díjas magyar származású szerzetes Newmanról szóló könyvében írja, hogy a híres angol konvertita azért fordított hátat az anglikán egyháznak, és azért lett anglikán lelkészből katolikus pap, majd bíboros, mert a természetfölöttit kereste. (im. 7)

   A mai Európa azért fáradt el a hitében, mert elfordult a természetfelettiségtől. Ez korunk egyik eretneksége. Nincs más út: vissza kell találni lelki otthonunkba, a természetfeletti Egyházba.

 

AttachmentSize
Vesperás, 2019-02-11.doc32 KB