Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Lelki otthonunk az Egyház, 4. - 2019.02.04.

1./ Tadeusz Dajczer: Elmélkedések a hitről  c. könyvében írja, hogy „a szekularizáció általánossá válásának következtében hiányzik belőlünk az Egyházról alkotott természetfeletti látásmód.” (180)

     Elgondolkodtató megállapítás. Milyen képe van a mai elvilágiasodott – úgy is mondhatnánk: hitét vesztett – embernek az Egyházról? Egyesek karitatív szervezetnek gondolják, mert a médiában sokat hallanak a Magyar Katolikus Karitászról, a Magyar Máltai Szeretetszolgálatról, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezetről. Ám az Egyház nem egyenlő a segélyszervezetekkel. Mások szolgáltató szervezetnek gondolják, amolyan rendezvényszervezőnek, amelytől meg lehet rendelni egy esküvőt, egy temetést. Ismét mások az Egyházban iskolafenntartót vagy egészségügyi ellátóintézményt látnak. Aki ezeken felül az elsőáldozással és a bérmálással hozza összefüggésbe az Egyházat, mint szentségkiszolgáltatót, nos az már valamilyen fokon vallásgyakorlónak számít.

     A 10 éve elhunyt Dajczer atya, a varsói egyetem egykori teológiaprofesszora Henri Daniel-Rops francia katolikus író „Nocturnes” című könyvéből idéz. A Kr. u IV. századból származó, s ma a tuniszi Bardo múzeumban megtekinthető mozaikon egy bazilika előcsarnokát és oszlopsorát látni, alatta rövid felirattal: „Ecclesia Mater Anya Egyház”  (Anyaszentegyház).

     Tudni kell ehhez, hogy a IV. század nagy harcok kora, a pogányságba visszatérő hitehagyó Julianus császár kora volt. Ebben az időben nem volt egyszerű és veszélytelen dolog állást foglalni Krisztus mellett. Az egész császárságban szüntelenül növekedett a nyugtalanság, a politikai anarchia és a vallási zűrzavar. Ebben az állandó fenyegetettség légkörében, egy olyan világban, ahol az amfiteátrumok homokján még nem száradt meg a vértanúk vére, rótta fel valaki, valószínűleg a megnyugtató ima légkörében, ezt a két vigasztaló szót: Ecclesia Mater - Egyház Anya.

      Daniel-Rops azon elmélkedik, hogy aki ezt a kezdetleges mozaikképet elkészítette, maga körül egy bizonytalan világot látott. De a bazilika képében – mely számára az Egyházat jelképezte – egy kiváltságos helyet látott, egy olyan biztonságos helyet, mint amilyet a gyermek érez édesanyja közelében. A IV. századbeli mozaikkészítőnek az Egyház az Anyát jelentette: Anyaszentegyház. Az ókori hívőnek az Egyház lelki otthont jelentett. Mit jelent az Egyház a mai ember számára?

2./ „Az Egyház szerepe mindig a veszély és nyugtalanság óráiban válik láthatóvá. Mondták már azt is róla, hogy haldoklik, hogy a múlt régi kacatjaival együtt lombárba került, ám ő továbbra is a helyén áll, mint a hegyen épült város, amely mindenki számára látható. Mikor a veszély pillanataiban segítségért kiáltunk, az Egyház, a mi Anyánk mindig ott van közel hozzánk – végtelen türelmével és irgalmával, mindig örömmel fogadja tékozló fiát, kitárja karjait minden eltévedt bárány felé.

     Az Egyház tudja, hogy egyetlen emberi szívben sincs olyan teljes árulás, amely kizárná a megbocsátás lehetőségét. Ezért kimondhatatlan irgalommal néz azokra, akik évek óta úgy tesznek, mintha nem ismernék őt és ezt suttogja nekik: Miért van az, hogy olyan messzire távolodtatok tőlem, ha én mellettetek voltam. Az Egyház anyai szívének mélyéből ma is ugyanazt kínálja a XXI. század emberének, amit a IV.  században élőknek jelentett. A nagy történelmi viharok közepette, a barbárság által annyit gyötört világban, mely már nem tudja, mi értelme van az emberi életnek; mindenben, önmagában is kételkedik, úgy látszik, egyedül az Egyház az, aki mindig jól tudja, hová tart és a társadalmi vagy politikai élet irányvonalaitól függetlenül mindig változatlan igazságokat hirdet. Az erőszak dúlta világnak, amelyben az ember úgy látszik, már csak a pusztítási vágyának tragikus fatalizmusát érzékeli – vonja le a következtetést Daniel-Rops –, az Egyház mindig ugyanazt az egyszerű és nélkülözhetetlen leckét hirdeti, a szeretet tanítását, melyet maga a galileai hegyek lejtőin kapott, és amelyet a Kálvárián az Isteni Vér pecsételt meg – ez az Egyház szüntelenül az Ecclesia Mater – Anya Egyház.” (im. 181-182)

     Dajczer atya fejtegetése az Egyházat anyának mutatja be. Milyen egy anya? Olyan, aki mindig mentegeti még az akár ellene támadó fiát is. Káplánkoromban naponta mentem áldoztatni egy idős csepeli asszonyt, aki börtönviselt és alkoholista fiával lakott együtt. Egyik nap az anya arca tele volt kék foltokkal. Kérdésemre elárulta: a fia megverte. De sosem mondott egy rossz szót a fiáról. Ilyen az anya. Ilyen az Anyaszentegyház is: sosem zárja ki a megbocsátás lehetőségét, mert egy jó anya mindig tud mentséget találni az ellene támadó, vagy tőle hűtlenül elforduló gyermekének.

 

AttachmentSize
Vesperás, 2019-02-04.docx15.44 KB